Sleepless dawn || 10x1p 03.

A 'Tíz egyperces' írópróba 3. feladata
Kikötések: történelmi, fluff

Műfaj: egyperces, fluff
Érintett banda: TFBoys

Páros: Karry [Wang Junkai] x Roy [Wang Yuan]

Megjegyzés: kalóz!au
Korhatár: 12+

Yuan megriadva ugrott fel ültébe, minek következtében a vastag fába koppant feje. Puffogva dörzsölte meg párszor a sértett felületet, majd körbenézett a kicsiny térben. Rajta kívül mindenki mélyen aludt; Zhixiang kapitány intenzív horkolása még hozzájuk is eljutott, pedig az idősebb férfi lakrésze a fedélzet szintjén volt - jóval arrébb, mint ahol a legénység hálórésze ki lett alakítva.

A többiek halkan hortyogó torokhangjai lengték be a kissé dohos kabint, aminek köszönhetően a fiú esélyét sem látta annak, hogy ismét álomba szenderüljön - olyan ébernek érezte magát, mint még soha.

Lassan eresztette le mezítelen lábait a hideg tölgyfadeszka padlóra, majd halkított légzésén, hogy véletlenül se keltsen fel senkit, s végül elrugaszkodott a függőágyról. Apró talpai cuppogtak az aznap felsikált felületen. Egyenesen a vele szemben kiterített sötétkék anyag felé vette az irányt, ahova cikk-cakkban jutott csak el, hiszen mindenki a magának kialakított részen aludt, így egyfajta rendszert kialakítva a helyiségben.

Olykor megtorpant, mikor némelyik fej megmozdulva fordult át a másik irányba, ám amint biztos volt benne, hogy egyikőjük szeme sem nyílt ki, továbbindult.

Yuan szerette a nyugis hajnalokat, mikor még mindenki csendben aludt; mikor nem voltak összetűzések, csak a harmonikus szuszogások és hortyogások; mikor lábfejével érezte a hajó oldalához csapódó hullámokat. Ritkán ébredt meg ilyenkor, és még ritkábban élvezte ki ezt a hangulatot, hiszen kora reggel már talpon kellett lennie a többiekkel együtt – nem engedhette meg magának a lustálkodást.

Amint odaért a sötétkék anyaghoz, térdére ereszkedve figyelte Junkai arcát - nem akarta váratlanul felriasztani. Mikor az idősebb vonásai ellazultak, gyengéden ért hozzá a vállához, majd óvatosan megrázta, minek hatására a fiatal kalóz pillái kinyíltak - laposakat pislogva meredt Yuanra. Íriszeit halovány köd fedte; pár pillanatig nem ismerte fel társát, ám utána egy fáradt mosoly ült ki arcára.

- Gyere! - húzódott hátrébb az ágynak nevezett rongyon, majd átölelte hátulról az időközben elé telepedett fiú derekát.

Yuan közelebb fészkelte magát Junkai meleget árasztó testéhez, ami ugyanolyan védelmező érzést nyújtott számára, mint régen édesapja közelsége. Mióta szülőjére vérdíjat tűztek ki, majd elfogták a Peloponnészosz kikötőjében, Junkai segített neki beilleszkedni a legénységbe, és elviselni az idősebb kalózok gunyoros gesztusait - pár nappal később pedig már a két fiú közösen segített Korfu környékének kifosztásában.

Junkai halk szuszogása mellett Yuan sokkal könnyebben vissza tudott aludni, mintha a saját függőágyában próbálkozott volna órákon keresztül.

Kelt.: 2016.05.29.

~ 菫