A 'Tíz egyperces' írópróba 10. feladata
Kikötések: kétféle hangulat megteremtése, háborús környezet
Műfaj: egyperces, slight angst, slice of life
Érintett banda: NCT
Páros: Seo Youngho [johnny] x Ji Hansol
Figyelmeztetés: bromance elemek
Korhatár: 12+
Fekete
nadrágján vastag sárfoltok kapaszkodtak egymásba, miközben hosszú lábai az alig
fél órával ezelőtt lángba borult falu felé vezették. A falu felé, ahol
reménykedett, hogy az élet nem állt meg; hogy a lakosok meghúzták magukat a
barlangban, mely az alig százfős település szélét szegélyező sziklafal oldalán
alakult ki. Hitt abban, hogy az emberek hallgattak rá, és házuk helyett saját
és gyermekeik épségét helyezték előtérbe.
Napbarnított
arcán a mosolyránc kisimulva, mégis a kosznak köszönhetően kirajzolódva
csúfította barna foltokkal bőrét. Mély szemei reménytől csillogtak, mindvégig
egyfajta keserűséget elnyomva szívében. Orrcimpáit olykor megpiszkálva húzta
össze szemöldökét a vasas vér kellemetlen szagától. Olyan volt, mintha harminclábnyit
zuhant volna, többször is a hegyoldalnak ütközve. Pedig csak a lovakat védte a
zsarnokoktól.
A faluba érve
szíve összefacsarodott a látványtól. Az eddig boldogságtól zengő házakra most
csak a fekete hamu emlékeztette a lakosokat; a vizes föld paták és erős
bakancsok nyomaitól felsértve adott otthont a saras pocsolyáknak, melyekben vörös
keveredett sötétbarnával. A bordó legocsmányabb színe terítette be a talajt,
melytől Youngho fájdalmas ürességet érzett mellkasában.
Egy apró
gyermek ezt a pillanatot választotta arra, hogy szívszaggató sírásba kezdjen,
kiadva magából a fáradtságot és félelmet, ami őt is ugyanúgy mérgezte. Hosszas
percekig figyelte a gömbölyded gyermeket, keserűségtől píros arcocskáját,
hamvas bőrén végigfolyó krokodilkönnyeit – reménytelennek érezte abban a
pillanatban jövőjüket. Mit tesznek ezután? A férfiak többsége még vissza sem
ért, az asszonyok pedig tehetetlenül vigasztalták apró gyermekeiket, a
nagyobbakat rendre parancsolva és elküldve friss vízért.
Youngho
hatalmasat nyelt, hogy a torkában kialakult gombóc eltűnjön, majd elindult abba
az irányba, ahol két idősebb fiú a barlangba mentett ponyvából állított fel
menedéket az érkező eső ellen. Jól ismerte őket, mintha a saját testvére lett
volna mindkettő. Mégis mást érzett, mikor az idősebbre nézett.
Telt ajkai
kiszáradva nyíltak el, miközben újabb vasdarabot ütlegelt bele a földbe,
kibiztosítva a menedékhely jobb oldalát. Fekete, sártól összetapadt tincsét folyton
igazgatta, majd felegyenesedve a lyukaktól egyedivé vált táskához lépett.
Youngho figyelemmel követte, ahogy a nála alig egy évvel idősebb Hansol egy
kenyérdarabkát ujjai között szorongatva megy oda a sírdogáló gyermekhez, hogy
piszkos orcáját megtörölgetve átnyújtsa neki az élelmet. Angyali mosolya szavak
nélkül vigasztalta meg a kislányt. Könnyektől csillogó szemekkel ugyan, de
fogait megmutatva nevetett fel hangosan a fiúra, mielőtt nagyot harapott volna
az ételből.
Csakúgy, mint
eddig már oly sokszor, Youngho testét kényelmetlen zavar járta át, végigfutott
fedetlen, alvadt vértől és száradt kosztól piszkos karján a hideg, miközben
viszonozta Hansol felé küldött mosolyát. Sosem beszéltek többet, mint amennyit
szükség volt – egymás gesztusaiból olvastak.
Youngho szíve
meglágyult; reménykedve érezte, hogy minden rendbe jön ismét. Nem kellett neki
más, csak Hansol szelíd csillogású tekintete és széles mosolya, ami akkor is
őszintének tűnt, mikor a legnagyobb fájdalmait kellett elrejtenie.
*Megjegyzés: a cím latin
közmondás, jelentése: Minden kezdet nehéz.
Kelt.: 2017.01.25.
~ 菫
Sziia~.
VálaszTörlésEz a történet… Ez valami csoda. Még mindig csak ámulok és bámulok, újfent fantasztikusat alkottál. Tényleg úgy gondolom, hogy komolyabban el kellene gondolkodnod azon, hogy ilyen témában is rendszeren publikálj. Nagyon jól megragadtad az egésznek a lényegét, tökéletesen megteremtetted a kellő atmoszférát, de mindemellett olvasmányos és szerethető maradt a mű, emelem kalapom.
Tudom, hogy mindezt úgyis az elfogultságomra fognád, de te is tisztában vagy vele, hogy hogyan állok ehhez a témához, valamint azt is, hogy sosem venném félvállról, így ezt a véleményt nem tudhatod be elfogultságnak.
A páros fantasztikusságára nem térnék ki…T^T
Összevetve mind a tíz egypercest, amit írtál ez lett a kedvencem, valamint az elsőt, a negyediket és a kilencediket szerettem nagyon, ezt fontosnak éreztem közölni.owo
Csak így tovább! Kapd össze magad és írj még sok hasonló színvonalú csodát!
Ai
Sziaa.~
TörlésTudod jól, hogy kissé szenvedtem az írása közben, alapból nagyon húztam a dolgot, mivel elég tapasztalatlannak érzem magam ebben a témában. Ehhez rendesen utána kellene olvasnom, hiszen én ilyen vagyok; nem szeretek olyat írni, amiben nincs tapasztalatom, amit csak légből kapok és lehet, hogy nem is jó a megközelítésem. Ez is olyan, mint pl. a sport. Ha olyan ficit akarnék írni, ahol sikeres sportoló lenne az egyik, esetleg mindkettő, ahhoz olyat kellene választanom, amihez értek. Nem írhatnék focistákat, hiszen a megnevezéseket és szakkifejezéseket én nem tudom, ellenben a kosárlabdával. Egy történet akkor hiteles, ha használunk olyan szavakat, amik egy olyan helyzetben elvártak. Szóval... Nem hiszem, hogy a közeljövőben ilyen témában publikálok még egyszer. Talán később.
Eh, ezt leszámítva a másik három kiemelttel nincs bajom, sőt szerintem is azok lettek jobbak a történetek közül. :c
Köszönöm, hogy írtál!
Ui.: Örülök, hogy rávehető voltál és nem bántad meg, hogy beleálltál velem ebbe az apró kis projektbe! Ügyesen vetted az akadályokat!
Sumire