A 'Tíz egyperces' írópróba 2. feladata
Kikötések: kid!au, 2PM couple
Műfaj: egyperces, thriller
Érintett banda: 2PM
Páros: Jang Wooyoung x Kim Junsu
Figyelmeztetés: kid!au, nyugalmat megzavaró jelenetek
Korhatár: 16+
Megjegyzés: a történet főszereplői testvéri kapcsolatban állnak egymással
Lélegzetvisszafojtva kuporodtak be a pince falra szerelt polcainak legalsó léce alá, majd összebújva igyekezték melegíteni egymást. A fűtés - az áramhiánynak köszönhetően - napok óta csak hébe-hóba kapcsolt vissza, ám aznap este a szokottnál is hidegebb volt - s ez nemcsak a lakás alagsorára volt jellemző.
A fejük felett lévő polc hangos rezgésbe kezdett, a szögek nyikorogva jelezték nemtetszésüket, a két fiú pedig szájukra tapasztott kezekkel fojtották vissza ijedtségüknek jelét. Wooyoung szorosabban ölelte magához testvérét, miközben tekintetével a pince sötét zugait méregette egyik bizalmatlan pontról a másikra - reménykedett benne, hogy semmi furát nem pillant meg a velük szemben lévő bejárat melletti vitrin kinyíló ajtaja mögött; az egymásra dobált szemeteszsákba rejtett lomok oldalánál a mattfekete árnyban, vagy a lehordott, kevésbé használt holmik valamelyikének rejtelmében.
A polc rezgése ütemesen gyorsult, miközben a hőmérséklet folyamatos csökkenésétől bepárásodott az az aprócska ablaküveg, mely némi fényt adott a helyiségnek, mikor épp a nyári égbolton ragyogó Nap bepillantott rajta; mely a felszerelt lécek mellett magányosan, porosodva tengette a téli napjait. A fiúk már megmondani sem tudták volna, mikor érezték utoljára a kellemes meleget, számukra megszokottá vált az a hűvös, olykor kifejezetten hideg levegő, ami a lakásuk minden szegletét belengte lassan két hete, elfeledtetve velük, hogy a jóleső napsugarak cirógatását.
A befőttes üveg hangos koppanással ért földet, ami közvetlenül az idősebb fiú előtt landolt, majd alig fél másodperc alatt darabjaira tört a hatalmas zuhanás miatt. Tartalma szétfolyt a szürke betonon, mely sötétlő pocsolyát alkotva emlékeztette Junsut édesanyjuk élettelen testére a fürdőszobában, amint feje saját vérében ázott - a fiú elméjébe égett a lámpafény által megcsillanó vörös tenger, aminek látványa még könnyeit is elapasztotta. A rossz kép felrémlésének hatására összerezzent, s szorosabban bújt öccse féltő karjaiba. Mindkettejük hiányolta egyetlen szülőjük védelmezését, óvó és bíztató szavait - tudták, nélküle kilátástalan az életük.
Wooyoung megrettenve szúrta ki a mozgó árnyékot a dobozok mellől; félelmét mégis igyekezte elnyomni , hogy az idősebb ne érzékeljen belőle semmit, hiszen tudta, hogy Junsu mennyire megijedne és azonnal a futást választaná. Némaságba burkolózva több esélyük volt, s mivel az idősebb nem volt olyan, mint Wooyoung, így jobbnak látta, ha nem hívja fel annak figyelmét - hiszen a fiatalabb látta egyedül a hívogatóan felé nyújtott karját; ő hallotta mélyen suttogó hangját és ő érzékelte a fekete aurát, ami körbevette a szakadt zakóba rejtett borzadályt.
- Itt van? - suttogta maga elé még mindig kissé pöszén Junsu, majd az utolsó pár milimétert is eltávolította, ami öccse és közte volt; szorosan ölelte a fiatalabbat. Wooyoungban azonban megfagyott a vér is, mikor a bíborvörös szempár rájuk meredt, majd az árnyékból kilépve feléjük iramodott.
- Junsu, fuss! - lökte el magától az idősebbet, ám az egykor jóképű rettenet sokkal gyorsabban termett előttük, mint ahogy azt Wooyoung gyermeki elméje el tudta volna képzelni.
*Megjegyzés: A cím eredetileg katalán nyelven van, ám megegyezik az angol szó jelentésével (borzongás).
Kelt.: 2016.05.27.
~ 菫
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése