Le sauveur || 10x1p 08.

A 'Tíz egyperces' írópróba 8. feladata
Kikötések: drogdíler!au, BAP couple

Műfaj: egyperces, dráma
Érintett banda: BAP

Páros: Bang Yongguk x Kim Himchan
Figyelmeztetés: -
Megjegyzés: drogdíler!au

Korhatár: 12+

Megrökönyödve, előre hajolva állt; könnyekkel teli, piros színben égő szemei az aszfaltot méregették – véletlenül sem nézett rá a felé emelkedő férfira, kinek arcán a már oly jól ismert lenéző vigyora ékeskedett, mit minden szánalomra méltó, fiatal semmirekellőre villantott nap mint nap nem is egyszer. A körzetben mindenki csak úgy ismerte, mint a Főnök, kinek útjába csak vagyonnal merészkedhet az ember.

Yongguk nem volt rossz ember. Soha nem tartotta magát többnek más embernél, de tudta, a hierarchia magasabb lécére kell ahhoz küzdenie magát, hogy ne neki kelljen elviselnie az olyanok lenéző tetteit, mint amilyen ő volt a hosszas éveknek köszönhetően azon az estén. Már nem a gettó szélén álló, rozoga házikóban élt, ahol a dohos szag átitatta nemcsak az összes bútorát és ruháját, de még az élelmiszereket és edényeket is. Nem kellett minden egyes nap rettegve az utcára lépnie, ahol anno édesapját a rengeteg tartozás miatt meghurcolták, majd könnyűszerrel agyonverték.

Az ékeskedő villáját mindannak az illegális munkának köszönhette, mely következtében, ha belülről nem is, de kívülről teljesen megváltozott. Míg gyermekként tudta, mi az, mikor boldogságból kifolyólag mosolyog az ember, mostanra már csak a fölényes vigyort ismerte, melynek köszönhetően megkapta a kellő tiszteletet. Az álarc, mi segítette abban, hogy valódi önmaga megmaradjon legbelül, akár el is hatalmasodhatott volna felette, ám Yonggukban annál sokkal élénkebben égtek a múlt képei, hogy felhagyjon a józan gondolkodással.

Mikor az előtte álló fiatal végül felnézett rá könnyáztatta szemeivel, benne összedőlt minden, amit minden nap újra és újra felépített reggelente, hogy ne roppanjon össze a hatalmas terhek alatt, melyek vállaira nehezedtek.

Himchan hosszúrra nőtt fekete haja tincsekben tapadt arccsontjához, mely az egész napos esőzés következménye volt. Próbált fedett helyre belopakodni, ám kinézetének köszönhetően még a boltból is hamar elüldözték. Rongyos ruhái itt-ott foltokban szakadt volt, sebes bőre pedig duzzadva díszítette lila-kék foltokkal hófehér arcát.

Reménykedve tekintett az idősebbre; hitt abban, hogy Yongguk segít rajta és a fájdalmat elfeledheti jó pár óra erejéig, míg a drog szervezetét uralja. Ám a díler arca megkeményedett, fölényes mosolya elhalványult és keserűen csillogó szemekkel tekintett végig az immáron sokkal szimpatikusabb fiatalon, majd egy halk torokköszörüléssel elérte, hogy Himchan ismét az aszfaltra szegezze pillantását. Félt, nagyon félt a férfitől.

Yongguk aznap este azonban magával vitte a kölyköt. A személyzet ugyanolyan meglepetten fogadta a fiatalt, mint ahogy Himchan saját magát érezte akkor. Kiélvezett minden percet, amit aznap este abban a hatalmas házban tölthetett, anélkül, hogy magára haragította volna a számára még mindig félelmetes férfit. Tartott attól, hogy másnap ismét az utcán kell majd kóborolnia, teljesen kijózanodva, ami egyenlő volt a tömény fájdalommal és önsajnálattal, amire nem érezte magát késznek. A díler mégis máshogy vélekedett Himchan sorsáról, s ennek következtében az elkövetkezendő években már ketten lakták azt a hatalmas épületet.
Akárhányszor nézett a fiatalra, Yongguk mindig saját magát vélte felfedezni Himchanban. Látta benne ugyanazt a rettegést, ami belülről falta őt is addig a napig, míg meg nem ismerte a kölyköt.

*Megjegyzés: A cím franciául van, jelentése: a megmentő.

Kelt.: 2016.06.29.

~ 菫