Festum Omnium Sanctorum || SEKAIXING

Műfaj: egyperces, slight angst
Érintett banda: EXO
Páros: Oh Sehun x Kim Jongin [kai], Zhang Yixing [lay] x Kim Jongin [kai]
Figyelmeztetés: bromance elemek
Korhatár: 12+

Alakja minduntalan megremegett, mikor a kora téli fuvallat jeges libabőrt kölcsönzött testének. Fáradt és kimerült volt. Lelke mégis szárnyalt; a temetőben lámpásként égő mécsesek a sötétségben színes fénypontokként költöztettek meghitt csodálatot szívébe. Magába szívta az elmúlás és megújulás tömény szépségét; a halálozás utáni születés reményét és a rideg valóság káprázatos meseszerűségét.

Három éve mindig ugyanakkor, mindig ugyanahhoz az egy sírkőhöz haladva, mindig ugyanolyan fehér virágokkal ellepett koszorúval sétált fel a domboldalon, hogy pár órának tűnő percig egy helyben állva mélyüljön a nosztalgia keserűen édes burkába. Szomorúság és meghatottság szerelmes ölelkezése szorongatta szenvedő és táncot lejtő szívét, ahogy egyre közelebb került céljához.

Gyermekként sokat járt a temetőbe; a szülők kéz a kézben haladtak előtte, az élet örömét hirdették a sötét helyszínen, ahol a remény olykor falevelekbe kapaszkodva repült el a szelet meglovagolva. Sosem tartozott kedvenc időtöltései közé, hogy az elhunyt rokonok maradványait meglátogatva mutasson alázatosságot. Jongin mindig gesztenyéket dobált a sírköveknek, fellökte vagy elfújta az égő mécseseket, nevetgélt és énekelt, míg szülei mosolyogva biztatták egymást a boldogság mérgező szavaival.

A sors mégis kiszámíthatatlan utat írt meg számára; vágyakkal és önbizalommal teli élete végül megrekedt három évvel ezelőtt. A napokat színekkel elcsúfított festményeknek látta; az embereket különböző jellemekkel elátkozott állatoknak, míg szeretteit az álszentség isteneinek.

Az elmúlt időszak szinte monoton lustasággal, semmitmondó kihívásokkal és kárörvendő vigyorral került háta mögé. November elsején mégis világos fénypontok nyújtottak melegséget és reményt haldokló szívének, mikor a temető szerető anyaként fogadta ölelésébe.

Léptei súlyos sziklákként hagytak nyomot a megfagyott, poros úton, ahogy tekintete elködösülve kutatta a keresett sírkövet. Tán már lehunyt szemekkel is eltalált volna az elhagyatott emlékhelyhez, mégis itta magába a látványt, amit a temető nyújtott. A sorban egymás mellett elhelyezett sírkövek mindegyikén szeretetteljes mámorban úszó sátáni tűz égett, kivéve egyet.

Jongin szíve ezen az alkalmon ugyanúgy mélyet és fájdalmasat dobbant, mint eddig mindannyiszor, mikor az elgazosodott földkupachoz lépve hagyta első, gyönyörtől és szenvedéstől született könnycseppjét legurulni arcán. A fehér szirmokon utoljára végigsimítva rakta gyengéd finomsággal a sírhely tetejére koszorúját, mintha attól félne, ismét kín éri elhunyt szerelmét. Fátyolos tekintete előtt Sehun hamvas bőre betegesen színtelennek tűnt, míg telt ajkai remegése mosolyt csaltak Jongin arcára. Röpke, édes pillanat, ami nyughatatlan és fájdalmas álmokat szült az elkövetkezendő hónapokban, míg nem jött el ismét erre a helyre.

Testén hirtelen szaladt végig a bőrét maró hideg, szívéig hatolva, mély sebet ejtve rajta, mikor Yixing utolérve karolta át hátulról derekát. Jongin lelke a sötétség részegítő, meleg és biztonságot keltő mélységébe vágyott, elvesztett kedvese után, míg teste a valóság fagyos és hamis ölelésébe vetette magát mindannyiszor, mikor a kínai mellette volt. Kettejük fájdalmából a sírkert örökéletű erőt merítve gúnyolta ki szenvedéssel teli románcukat.

A szerelmüket, ami sosem volt igaz és valódi Jongin ragaszkodó szívének köszönhetően.

~ 菫

* Festum Omnium Sanctorum jelentése: Mindenszentek