2017. január 4., szerda

Céltalanság rémálma || CHANBAEK


Műfaj: egyperces, angst
Érintett banda: EXO
Páros: Park Chanyeol x Byun Baekhyun
Figyelmeztetés: yaoi, burkolt erőszak
Korhatár: 16+

Megjegyzés: Chanyeol szerepébe igazából sok mindenki odaképzelhető, hiszen nevet nem írtam bele a körülményeket figyelembe véve, bár én őt igyekeztem körülírni.



A sötét utcákat erőlködő lámpák fényei világították meg a késő esti órákban, halvány reményt nyújtva Baekhyunnak. Lehelete a hűvös levegőben torz felhőként szállt ki ajkai közül, míg ujjai már rég fagytól kipirosodva, bőre megrepedezve vágyott egy kis melegre. Nem volt hideg. Csupán vékonyka farmerkabátja nem engedte testének, hogy a meleget ruhái között tartva kerülje el a lehűlést.
Lépteit megszaporázta, mikor ismét tompa hangok ütötték meg füleit háta mögül. Agya biztos volt benne, hogy csak képzelete kelt szárnyakra és próbálja megviccelni, míg szíve rémképeket alkotva rohant helyette is, hogy életét mentve ronthasson be lepukkant, dohtól bűzlő lakásába. Feszülten kezdte ujjait mozgatni, mintha hangszeren játszana.
A következő kanyarnál, bár nem kellett volna, mégis befordult, azzal a gondolattal fejében, hogyha valaki a nyomában van, akkor azt megvárja, a magas panelház falához lapulva. Ám szíve hevesen kezdett verni a rémülettől, mikor a sikátorba lépve sötétség ölelte magába. Nem állt meg.
Sokkal erősebben érezte a hideget, fedetlen bőrét csípte arcán és kezén egyaránt a hűvös idő. Úgy érezte, mintha a levegő erős súllyal bírna, ami megakadályozta a légvételben, mikor ismét maga mögül hallotta a kemény cipők kopogását a csúszós macskakövön.
Szemeit ide-oda kapkodta, a sötét falakat méregette, olykor árnyakat kiszúrva, melyek csak elsőre bukkantak fel előtte. Halántékánál érezte szíve lüktetését, füleiben csak saját levegővételeinek hangos zaját hallotta, míg lábában megakadva kényszerült feszült koncentrációra, hogy ne essen el – nyakán egy ér kezdett lüktetni. Keskeny ajkai cserepesre száradtak, barna íriszeiből alig látszott bármiféle szín, pupillái hatalmasra tágultak a félelemtől és a sötétségtől egyaránt. Agyában már csak a menekülés gondolata fogant meg, nem akart mást, mint saját kis hajlékába eljutni, kizárva a külvilágot és elfeledni azt a borzasztó bulit, amin aznap éjszaka részt vett.
Baekhyun vak rémülettel haladt előre a fénytelen sikátorban, ahol csupán csak egy erős kar rántotta vissza érzékszervei sztrájkolásából. Apró orrát felhúzva szisszent fel, mikor lefagyott testrészén megérezte az erős szorítást. Nagyra nyitott szemekkel pislogott fel a nála másfél fejjel magasabb alakra. A srácra, aki a bárból üldözte el akaratosságával.
Mélybarna tekintete szikrázó tűzként égette Baekhyun lehűlt testét; telt ajkait összeszorítva mérte végig tetőtől-talpig, elidőzve vékonyka csípőjénél; ébenfekete haja a lámpafénytől megvont utcában sötét mélységnek hatott, amibe olykor belekapott a hűvös, őszi szellő, megmutatva Baekhyunnak, hogy aki előtte állt, az valódi. Nemcsak rémképei voltak a fűtől.
A srác eleinte barátságosnak ható arcán ördögi és perverz vigyor jelent meg, ledermesztve az alacsonyabbat. Perceknek tűnő másodpercek alatt állította meg Baekhyunt, mérte végig, majd tapasztotta nagy tenyerét ajkaira. 
Szemeivel laposakat pislogott, alig bírta követni a történéseket. Ellenkező szavait támadója ujjai nyomták vissza torkába, mikor fordított rajta egyet és a falnak lökve hagyta, hogy a lehűlt fal égesse arcán a bőrt. Félelme és agressziója csupán könnyekben öltöttek alakot, mikor a bárba többször is visszautasított srác durván, csak kisebb felkészítés után tette magáévá. Ereiben a vér felpezsdülve áramlott, ám teste teljesen lebénulva tűrte a feszítő fájdalmat, hisztérikus sírásban kitörve.
A sikátor magába fojtotta Baekhyun önmarcangoló, dühös és csalódott kitöréseit; burokként óvta a magas srácot, aki elégtételként élvezte a másik fájdalomtól édes csuklásait. Mellkasában ürességet és magányt érzett; vágyott a csodára, ami megmenti támadójától, de legfőképp nyomorúságos életétől. Már nem akarta a poros, felszakadt tapétás lakását, ahol még a kanapénak is ondó szaga volt az előző lakóknak köszönhetően; nem akarta az iskoláját folytatni, ahol szerencsétlenként volt kirekesztve mássága miatt; nem akart barátok és kötöttségek nélkül élni, akik ilyen helyzetben támogatnák és vigasztalnák, még ha a sebeket nem is tudnák begyógyítani. Csak a végtelent és a mélységet kívánta, amiben lebeghetett volna fájdalmak és rég nem érzett örömök nélkül.
Érzéketlenül.

Könnyektől ázott arccal riadt meg, puha, meleg takaróját lerúgva magáról. Rémálmát úgy látta maga előtt, mintha mozivásznon vetítették volna le neki. Hangtalan zokogásban tört ki.
A céltalanság mindig is fájdalmas ürességet fúrt lelkébe, de sosem foglalkozott vele igazán. Csak sodródott az árral, érdekbarátságokat és hamis törődést mutatva szülei felé. Élettelen volt, aki próbálta elhitetni mindenkivel, hogy a tökéletes élete valódi és soha nincsenek problémái. Vágyott a kedves szavakra, a biztatásokra, de legfőképp a szerető karokra.
Baekhyun sokszor próbált a hibáin változtatni.

~ 菫

6 megjegyzés:

  1. Szia ^^

    Nos, BaekYeol. Hát nem szeretem. Ez nem titok, úgyhogy őszintén bevallom, nem szívesen akartam elolvasni, de aztán láttam, hogy Chanyeol nincs konkrétan megnevezve, szóval belekezdtem és nem bántam meg. Na, meg nem elhanyagolható tény, hogy te írtad és tőled még sosem olvastam rosszat, szóval már csak azért is bele kellett kezdenem.
    Nagyon tetszett. Tényleg. Igazából engem az sem zavart volna, ha a végén nem derül ki, hogy rémálom volt, hanem ez a valóság volt. Olyan szépen volt leírva az egész és Baekhyun félelme is valami hihetetlen volt. Tényleg olyan érzést keltett, hogy az embernek maga mögé kell néznie. Hajnalban olvastam teljes sötétségben és komolyan mondom, muszáj voltam szétnézni a szobámban a hirtelen megrohamozó érzések miatt.
    A BaekYeolt még ezután se fogom jobban szeretni, de ha te írod biztos fenntartások nélkül elolvasnom. Köszönöm, hogy olvashattam és epekedve várom a többi történeted! ^^ (Egyszer egy TaeXing vagy ShowXing? Tudom, szívesebben olvasod, de én is olvasnék már mástól egyszer legalább :3 *nagyon szépen és cukin néz*)

    Cass

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa.~

      Oh, hát ennek nagyon örülök amúgy! Persze, én sem szeretem a párost, de könnyebb volt velük megírni ezt. Valahogy mindig olyan shippel írok, mikor ki akarok szúrni valamelyik szereplővel, amit nem szeretek, azzal könnyebb és utána nem fáj a szívem. Egyszer "öltem" meg Yifant, elég is volt, haha. De nagyon jól esik, hogy a ship ellenére elolvastad!
      A történet maga így derengett fel bennem, ám sokkal hm fluffosabbra terveztem a végét, de valamiért nem ment. A tegnapi hangulatom kiütközik a történeten is, amit amúgy nem szeretek, de ebben az esetben hagytam, hogy a lezárást is könnyedén írjam meg és ne erőlködjek valami vidámabb/aranyosabb lezárás megszülésében. De azért örülök, hogy ennyire hatással volt rád, haha.~
      Én köszönöm, hogy elolvastad és még írtál is! Hálás vagyok! (Bevallom, már vagy három taexing kezdemény van a gépemen, de egyiket sem tudtam befejezni és nem is terveztem. Valahogy, mikor velük írnék, nem megy az írás. Ugyanolyan, mint a fanxing.:D Imádom, és tudom, hogy keserédes sztorit nagyon kevesen írnak velük, amit kifejezetten szeretek a párossal, de akárhányszor nekiülök, sosem elégszem meg vele. Talán ezért van olyan kevés történetem Yixinggel.:') Vele nem akarok csak egy gyors összedobott történetet kirakni blogra, így túlságosan próbálom megfelelőre írni, ami pont emiatt nem megy. De majd igyekszem, hátha egyszer valamelyikkel sikerül írnom valamit.:c)

      Sumire

      Törlés
  2. Szia!

    Megfogadtam, hogy ezentúl mindenkinek (akitől még olvasok) reális kritikát írok, és nem hagyom, hogy egy-egy páros vagy téma kizökkentsen az objektivitásomból, de most nem tudom szó nélkül hagyni, hogy mekkorát nevettem. Nagy pacsi a páros és a téma kombinációjához, te aztán tényleg nem kíméled az olvasóidat. Zárójel bezárva.xddd
    Az a picit rideg, eltávolított közlésmód, ami időnként a történeteid sajátja, ehhez a témához kifejezetten jól illett, azt kell, hogy mondjam. A történések elmesélése aprólékos és választékos kifejezésmódodnak köszönhetően nagyon szépen átélhető volt, életre keltetted a sikátort, a sötétséget, még a félelmet is elültetted az olvasóidban. Egy kifejezésed különösen tetszett -> „Ellenkező szavait támadója ujjai nyomták vissza torkába”
    Nagyon jól megy neked az ilyen sötét, baljóslatú aura megteremtése, s bár azt írtad, hogy a végét fluffosabbra tervezted (nem nevetek xdd) elképzelni nem tudom, hogy lehetett volna ebből a történetből egy olyan végső produktumot alkotni, amit fluffnak lehetne deffiniálni. No, persze én nem is bánom, hogy nem lett fluffos (xdd) a vége sem.
    Egyetlen dolgot nem éreztem teljesen helyén, az pedig az volt, hogy a történet címe a céltalanságot állította a központba, s ez a rémálom képsoraiban nem kapott elég nyomatékot szerintem. A végén voltak rá utalások, de úgy igazán nem éreztem, hogy ott lenne a hangsúly.
    Az, hogy végül ez csak egy álom volt, meglepő módon csak még sajnálni valóbbá tette a fiú helyzetét a szememben, ugyanis az a gyötrődés, amit az álomban mondhatni jogosan volt a szívében, a történet végén ugyanúgy megjelenik, ezúttal különösebb ok, erőszak nélkül is, ami elég szomorú. Tudom, hogy nem kell mindig minden kérdést megválaszolni, de én picit hiányoltam, hogy nem tudtuk meg, hogy Baekkie (xddd) miért ilyen nagyon elárvult az életben.
    S ha már a történet egyfajta mérföldkő is a blogon, akkor hadd gratuláljak, hogy ilyen szépen felfejlődött az oldalad, a sok olvasóhoz, akiket kiérdemeltél, hisz az egyike vagy azon íróknak, akik nemcsak az írás terén igyekszel mindig fejlődni, de a blog kinézetén, a történetek, szereplők változatosságán is sokat dolgozol, s igyekszel sokszor az olvasóid kedvében járni egy-egy apró történettel. További sok sikert kívánok és még sok-sok olvasót, mert tényleg megérdemled, kicsi lány! 

    u.i.: Az a varjú ott oldalt minden csak nem varjú... Legyél inkább kolibri :DD

    Xiumaru^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa.~

      Igazából ezúttal nem azért választottam ezt a párost, mert az olvasóimmal akartam kiszúrni, sem azért, hogy a chanbaek fanoknak fájjon, szimplán Baekhyun rajzolódott ki előttem, mikor az alapötlet felderengett előttem. Chanyeol helyére meg tényleg sok mindenkit oda lehetne képzelni, az csak egy dolog, hogy őt nem csípem és a legkönnyebben őt tudtam odaképzelni írás közben.
      Örülök, hogy így gondolod, hiszen ezeket sokkal egyszerűbben írom meg, mint a többit (pl a fluffot, ugyebár). A vidámabb vég egyébként ugyanúgy reális lett volna, csak sokkal inkább keserédes és ha nem is szívmelengető, de nem maradt volna nyomasztó, hanem fellélegzett volna az ember. De ez ugye elmaradt. Amit amúgy nem is bánok. A címet meg sosem témamegjelölésként szoktam eldönteni, szóval olykor - elég sokszor - ez előfordul, aminek mondjuk nem is szoktam különösebb figyelmet szentelni.
      Köszönöm, hogy leírtad a meglátásaidat és a sok dicséretet is!

      [Mások álmaiban hamarabb vagyok kolibri, mint a való életben, szóval a varjú tökéletes.:)]

      Sumire

      Törlés
  3. Tőlem, mint törzsgyökeres Baekyeolistától talán fura lesz ez a kijelentés, de nekem ez igenis tetszett:D Egyébként nagyon rövid volt, mégis olyan érzésem volt, mintha soha nem tudnék a végére érni, mintha soha nem érne véget Baekhyun bántalmazása, mintha én is érezném azt a mentális fájdalmat, amit ő. És te jó ég, annyira kifejező voltál. Minden mondatod zseniális volt, olyan érzésekkel teli, olyan lírai. Mint például "szíve rémképeket alkotva rohant helyette is" vagy "feszülten kezdte ujjait mozgatni, mintha hangszeren játszana." Szerintem az érzéseket úgy lehet a legjobban átadni, hogyha az író használ hasonlatot, mert ha valamihez hasonlít egy adott érzést, akkor azt úgy sokkal könnyebb elképzelni.
    Egyébként nem értem, hogy miért mindig Chanyeol húzza a rövidebbet:D Itt is ő a rossz, az előzőbe is ő volt az, aki megcsalta Baekhyunt, ezáltal ő lett a rossz. Bár igaz, számomra lehetetlen lett volna elképzelni fordított felállásban, valahogy Chanyeolhoz nem illik a sikátorban-Baekhyuntól-megijedő szerep. És még csak a neve sem volt benne, de elnézem neked, mert nagyon tetszett.
    A rémálom része... igazából én vártam, hogy ez megtörtént, és nem is fogtam fel először, hogy ez csak egy szörnyen élethű álom volt. Igazából szerintem úgy jobb lett volna, fel voltam rá készülve hogy hazaér, és ott eltörik neki a mécses, de ahogy olvastam tovább rájöttem, hogy így is egy lelkiekben összetört fiú.
    És nagyon gratulálok a feliratkozókhoz, a blogodhoz, mindenhez! Igazán megérdemelted, és még többet is érdemelnél, mert egyre jobb és jobb vagy. Remélem, hogy majd a duplájánál is meglepsz minket valamivel, aztán a triplájánál is. Én itt leszek (ha nem hunhan hahahaha), és írok véleményt. Esküszöm:D Tényleg sokat fejlődtél, emlékszem ám egy nagyon régi Baekyeolodra, és hát a kettő összevetve ég és föld. Remélem, hogy tényleg lesz még tripla ennyi feliratkozód, ehhez pedig nagyon gratulálok, igazán megérdemled!♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa.~

      Meglepett, hogy felbukkanttál, haha.
      Ezeket a sorokat tőled kifejezetten jól esik olvasni! Egyrészt, mert az egyik olyan író vagy, akitől még layhant is olvasnék, másfelől pedig nagyon sokat számít nekem a te véleményed. Bár kétlem, hogy a gyökér agyaddal ezt meg is érted [hahaha, nem, nem hagyhattam ki], de azért jobb leírni.
      Tudod jól, miért.:c És nem, hiába próbálkozol/szenvedsz, hogy megkedveljem, képtelenség, hogy én valaha is kedveljem Chanyeolt. S épp ezért könnyű őt olyan szerepbe írni, amit sokan mondjuk megvetnek. Mert pl. Yifan is odaképzelhető lenne, de ő olyan szerethetően nyomorék és szerencsétlen, hogy egy ilyen karaktert nehezen tudnék ráhúzni. Ez mind emberfüggő, szerintem. Biztos neked is van olyan ember, akit könnyebben állítanál be rossznak, míg mások ezt a cselekedetedet nem értenék.:D
      Mindvégig álomként volt meg a fejemben, csak a lezárás volt végig kétes, de örülök, hogy azért így is jónak minősül, haha.
      Én még a mai napig sem fogtam fel igazán, nem szoktam figyelni olyan rendszerességgel, hogy már tűkön ülve várjam a +10 feliratkozókat, így rendesen lesokkolt.:') Én meg remélem, hogy egyáltalán lesz duplája, haha, nemhogy triplája. Ne emlegesd azt a chanbaeket... xD Csak felejtsd el. Köszönöm, hogy írtál nekem hozzá, a gratulációt és a [ritkán előforduló] motiválásokat!

      Sumire

      Törlés