2017. január 27., péntek

Desillusion || 10x1p 07.


A 'Tíz egyperces' írópróba 7. feladata
Kikötések: Show Luo x Will Pan, megadott idézet

Műfaj: egyperces, dráma
Páros: Show Luo [Luo Zhixiang] x Will Pan [Pan Weibo]
Mellékszereplő említés szinten: Jolin Tsai  [Tsai Yiling]
Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem
Korhatár: 12+

Megadott idézet:


Csalódottan állt egy helyben.
Lassan telepedett le a fénytelen nappali puha szőrmés kanapéjára, mikor sikerült feldolgoznia, hogy párja ismét lerázta. Zhixiang szerette, ha minden fontosabb esemény a maga tökéletességében volt megtartva, és a mostanit épp a legkiváltságosabb alkalomnak gondolta, Weibo mégis magára hagyta könnyűszerrel, mikor Yiling édes hangon ecsetelte el a férfinak telefonon keresztül, hogy keresztlánya először tette meg pár lépését. Kedvese egy pillanat erejéig sem tántorodott meg az elhatározásban, hogy meglátogatja szeretett csöppségét, így füstbe ment Zhixiang összes terve, amit aznapra összeállított, mint harmadik évfordulós program.
Dacosan fújtatott maga elé.
Előrehajolva gyújtotta meg a kávézóasztal közepén ékeskedő, gótikus gyertyatartóban elhelyezett apró mécsest, majd lábait felhúzva dőlt vissza. Bosszantotta a gondolat, hogy párja ennyi idő után sem volt képes őt előrébb helyezni Yilingnél, holott a nő már rég túllépett Weibón. Úgy érezte, hogy a fiatalabb észre sem veszi, hogy őt ez mennyire bántja; hogy mennyire szeretne a fontossági lista élére kerülni és megkímélni magát a vacsora közbeni témáktól, melyekben legtöbbször az akkor már házas asszony foglalt helyet.
Arcvonásai lassan lágyulni kezdtek.
Összehúzott szemöldöke lomhán visszaállt eredeti helyére, miközben az alig lobogó láng feltörő, kacér fényjátékát figyelte, mely képes volt elűzni agyából a rosszindulatú gondolatokat és a megfontolatlan szakítási terveket. Meghitt nyugodtság lett úrrá rajta, mintha a bosszankodó dac ott sem lett volna. Néma perceken keresztül meredt maga elé töretlenül, pislogás nélkül.
Megköszörülte torkát.
Lábait leeresztette a padlóra, majd megunva a félhomály rejtelmességét sietett oda a vele szemben lévő borostyán színű falhoz, hogy felnyomja a villanyt – ezáltal elhessegessen minden nyugalmat árasztó molekulát. Körbenézett a nappali berendezésén, majd halvány, szomorú mosoly terült el arcán.
Lemondó bánat költözött szívébe.
Tudta, hogy nem fog lépni semmit, ha megjön párja; hogy ugyanúgy tűri majd az elhanyagoltságot. Higgadt természetnek tartotta magát, így a konfliktusok kezelése nem az ő szakterülete volt. Lassú léptekkel ment be a konyhába, hogy a főzés mámora elterelje figyelmét az elkövetkezendő órák monotonságáról, melyeket egyedül kellett eltöltenie.
Halk sóhajjal eresztett el minden frusztrációt.


Kelt.: 2016.06.27.

~ 菫

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése