A 'Tíz egyperces' írópróba 1. feladata
Kikötések: fantasy, 18+
Műfaj: egyperces, fantasy, horror
Érintett banda: EXO, Red Velvet
Páros: Lay [Zhang Yixing] x Wendy [Son Seunghwan]
Figyelmeztetés: nyugalmat megzavaró jelenetek, szereplő halála
Korhatár: 18+
Az erdő némasága harmónikus nyugodtsággal lengte be a holdfényben úszó környéket.
A fák rendszerezett sorban karolták körbe a kis rétet, ahol a fű hamuszürke szálai simogatták az eltévedt fiatal leány elefántcsont-fehér, szétszaggatott harisnyába bújtatott lábait. Talpai érintették a puha talajt, miként cipőjét már az erdő mélye felé haladva jobbnak látott elhajítani; miként félelemmel telve kapkodta tekintetét a sötét, sűrű facsoport egyik rémisztőbb pontjáról a másikra. Hullámokban vállára hullot tincsei aranyló selymességgel cirógatták arcának élét, olykor ajkaihoz simulva, mikor hirtelen kapta tekintetét az ellenkező irányba.
Az őszi, késő esti hideg által kipirosodott orcája tökéletes összhangban volt helyenként foszlásnak indult selyem, seprő uszályával, melynek puha anyagát élénk, skarlátvörös folt szennyezte karcsú derekánál. A folyékony szövet végigcsorgott vékony ujjain, melyeket fájó sebéhez nyomva kapkodta az éltető levegőt; mellkasa gyors fel-le mozgása torz képpé alakította a lány sebhelyekkel tarkított alakját; selyemruhájának szétszakadt darabkáiba pedig mardosva kapott bele az éjféli szél.
Az utolsó pár méternél ismét körbenézett az apró réten, sietősen, majd gyorsan veszett el a sötét erdőségben. Adrenalinszintje a félelemtől az egeket taposta, miközben próbálta elnyomni az oly hangosnak tűnő lihegését a néma fák között, amik csak nyikorgó ágaik nyomán hívták fel az ember figyelmét ottlétükre. Uszálya újfent felakadt az egyik szúrósabb bokor karmaira, amit egy erősebb rántással intézett el, hogy pár pillanatra se kelljen megállnia, így a selyem szakadásának hangja még néhány másodpercig a levegőben lappangott, majd egy éles zaj kíséretében a leány ijedten ugrott a legközelebbi fa törzsének rejtelmébe. Míg egyik kezével kétségbeesetten szorította vérzését, addig másikat szájára tapasztotta. Az utolsó pillanatig hitt abban, hogy eszeveszett rohanásának okozoja nem talál rá.
A Hold teljes gömböt alkotva ragyogott ékesebben a más napokon élénken vibráló csillagai mellett. Az égitestek ritka alkalmak egyikeként bújtak meg, míg hatalmas társuk elég energiát és erőt sugallt a fiatalnak, aki a levegőbe szippantva követte a leány nyomait. Az erős, bódító illat, amit az üldözött aromájaként már jól ismert szeretőként tudhatott magáénak, mindig is megbabonázta a férfiút. Megfontolatlanság volt a részéről, hogy megfeledkezett a napok múlásáról, melyek nem várt következményekbe csaptak át.
Imbolygó járása ellenére hamar támadt rá a rejtőző leányra, akiből egy hangos, fülsiketítő sikoly szakadt fel, majd a következő pillanatban már csak ernyedten lapult a fa érdes kérgére, miközben az átkozott éles fogaival marcangolta a lélektelen nyakát. Az áldozat mandulavágású szemei kétszeresükre tágultak az ijedtségtől, mely akkor már csak fényességüket vesztett, matt mélybarna íriszek voltak a helyükön. Hófehér bőre hamar bíborvörös vérrel fedett maszlaggá vált, miként támadójára fröccsent testnedvének nagy része.
Imádott szeretőjének vékony derekát hosszú karmaival tartotta egy helyben, hogy az élettelen test ne essen össze; rövid szőréről cseppekben hullottak le a folyékony szövet maradványai a fa földből kilátszódó gyökerére, miközben csak a halk koccanások és csontroppanások hallatszottak az alig tíz perccel ezelőtt még nyugodt harmóniát sugalló erdőrész környékén.
A kisebb állatok felébredve bújtak meg odujaikban, rémülettől telve várták az ijesztő teremtés távozását otthonukból.
*Megjegyzés: a cím a farkasember görög elnevezéséből adódóan lett λυκάνθρωπος (lükanthroposz).
Kelt.: 2016.05.22.
~ 菫
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése