Gyilkos vágy || HUNHAN

Műfaj: egyperces, angst, slight smut
Érintett banda: EXO
Páros: Oh Sehun x Lu Han
Figyelmeztetés: yaoi, erőszak, nekrofilizmus
Korhatár: 18+

Cseppet sem finomkodva döntötte neki az egyik vaskosabb fa törzsének Luhan vékonyka, törékeny testét. A fiú felszisszent a fiatalabb durvaságán és a kemény kéreg okozta fájdalom miatt, ám partnere féloldalas mosolya hamar elfeledtette vele a kisebb kínt, mely az imént érte. Sokkal jobban foglalkoztatta feszítő nadrágja és a másik lángtól égő tekintete, ami már azelőtt levetkőztette, mielőtt még maga Sehun megtette volna.

Már most vakul megbízott a fiatalabban; tudta, érezte, hogy közös jövőjük kialakulóban van, így nem hagyta veszni a lehetőséget. Bár még csak kétszer találkozott iskolán kívül a másikkal, mégis képes volt már akkor testét és lelkét egyaránt felajánlani Sehunnak, amit ő ki is használt.

Birtoklóan mart Luhan telt ajkaira, miközben felsőjét feltűrve simogatta az idősebb lapos hasát, amitől a másik olykor belesóhajtott a csókba. Élvezte, hogy partnere ennyire naivan hitt benne; hogy kisebb könyörgés nélkül hagyta magát már aznap elrángatni kedvenc helyére, a várostól kicsit távolabb eső folyóhoz, ami az erdő mélyén terült el. Kiskora óta imádott ide kijárni, mikor édesapja még élt és kihozta őt ide. Utolsó közös emlékük volt, ami mindig felpezsdítette Sehun vérét, akárhányszor csak visszagondolt rá. Olyan volt neki az az alkalom, mint egy ébredés; egy élmény, ami élete végéig elkíséri majd.

Türelmetlen volt már. Egyre több adrenalin száguldott ereiben, így egyik pillanatról a másikra szakította le agresszívan Luhanról a vékonyka felsőt, amitől természetesen az idősebb ismét megriadt. Akadtak pillanatok, mikor a hideg is kirázta őt Sehuntól, s ez pont egy olyan alkalom volt. Már tiltakozott volna, mikor a fiatalabb ismét ajkaira hajolt, ezúttal sokkal gyengédebben; lágy volt, mintha már régóta szerelmesek volnának. Türelmetlensége azonban egyre jobban utat tört Sehunban. Tudta, hogy óvatosnak kell lennie, s nem riaszthatja el az idősebbet, mégsem tudott várni. Már régóta szemezett vele; az ártatlan arca sokszor derengett fel lelki szemei előtt, mikor a fürdőszobában saját magának kellett elintéznie merevedését.

A sötétzöld fűvel takart földre fektette Luhant, miközben hol ajkait, hol nyakát csókolta. Minél több helyen próbálta kényeztetni, hogy semmi se zökkentse ki az idősebbet.

Sehun ugyan nem gondolkozott abban a fél órában, amiben lassan haladva készítette fel partnerét az együttlétre, mégis volt benne egy kézifék, ami az évek múlásával kiéleződött benne, így tudta, hol vannak a határok. Nem kellett ahhoz agyalnia, hogy gyengédséget és türelmességet tettessen, hiszen mindez már berögzült dolog volt életében.

Luhan csupán csak a mámort és a kedvességet érzékelte. Úgy érezte, a fiatalabb figyel rá, óvatos vele és olykor talán túlságosan is gyengéd. Szerette Sehunt. Épp ezért nem bánta, mikor erre a helyre kellett jönnie, egy pillanatig sem érezte magát veszélyben a másik közelében. Bízott benne. Azt akarta, hogy Sehun legyen az, akivel leélheti majd életét; akivel közös lakbérbe költöznek. Ám, mikor szerelme hosszú ujjai torkára fonódtak, megriadt.

Szemei elkerekedtek, miközben a fiatalabb barna, vágytól égő tekintete arcát fürkészte. Szépen ívelő szemöldökeit összeráncolta, miközben még mindig Luhannal közösülve hallgatta annak fuldoklását. Gyönyörűnek látta. Partnere kíntól torzult arcát könnyek díszítették, miközben kezeivel ott ütötte Sehunt, ahol épp érte. Próbálta ő is elkapni a másik nyakát, mindhiába. Egyre kevesebb ereje maradt, elgyengült. Szemei égtek, torka lángolt, tüdeje szomjazott az oxigénért.

Luhan szívét a csalódottság és a reménytelenség keserű keveréke mérgezte utolsó másodperceiben, mikor Sehun arcára ördögi vigyor ült ki. A fiatalabbnak sosem volt annál nagyobb orgazmusa, mint aznap. Bánta, hogy ilyen hamar feladta a másik a küzdelmet, hiszen sokáig tudta volna még élvezni társaságát. Ám már az megmelengette szívét, mikor szemeit lehunyva ismét maga előtt látta Luhan tekintetében kialudni a fényt; mikor a lelke elszállt.

Miután az idősebbet megszégyenítve ismét magáévá tette az élettelen testet, elgondolkozott azon, hogy haza kellene vinnie, hiszen íriszei még mindig vágyat keltettek benne – nem tudott betelni vele. Soha nem érezte magát olyan csalódottnak, mint aznap. Düh áradt szét ereiben, amiért Luhan ilyen gyenge volt és rettentő hamar hagyta magára. Akkor sem volt ilyen ingerült, mikor édesapja a folyó vizébe fulladva dobta el magától Sehunt, ahelyett, hogy küzdött volna fia akarata ellen.

Agresszívan pofozta fel az alatta elterülő holttestet, majd a többihez hasonlóan ezt is szétaprítva ásta el az egyik fa gyökerénél.

~ 菫