Aprócska lezárás.~
Remélem, hogy aki olvasta, annak sikerült néhány perc boldogságot csempésznem életébe! Köszönöm mindenkinek, aki akár csak egyszer is, de szánt rám időt és hagyott egy kis véleményt akár itt, akár facebookon!
Oh, és kellemes ünnepeket minden kedves olvasómnak!❤ <3
EPILÓGUS
Hosszú idő
eltelte óta most először ismét percekig meredt ékszertelen arcára a tükörben.
Hol szemeit fürkészte, melyek élénkebben fénylettek, mint felhőtlen nyári est
égboltján az apró csillagok; hol keskeny, még mindig kissé duzzadt ajkait
méregetve, melyek Seungcheol szenvedélyétől képtelenek voltak pihenni; hol
fehér bőrét, melyet apró lyukak tarkítottak, ezzel hibafoltot generálva az
összhatáson. Ő mégis csak az időszakot látta bennük, ami erősebbé tette, és
aminek köszönhette jelenlegi életét.
A csapot
megnyitva várta, hogy az átállított meleg víz teljesen kihűljön, sűrű folyamként
hozzácsapódva a mosdóhoz, majd arcát leöblítve párszor hagyta, hogy a cseppek
megüljenek fekete hajszálain, míg el nem tűntek.
Hosszú sóhaj
kíséretében dőlt el ágyán, magára húzva vastag takaróját, mely alatt
összegömbölyödve terült el arcán boldog mosolya. Száját megérintette ujjával,
miközben szemét lehunyta, reménykedve, hogy ez a délután nemcsak csalfa ábránd
volt.
Yoon Junghan sérülései hegesedve
gyógyultak.
Emlékezett az
első rossz szóra, az első pofonra és az első igazi verésre, melyet kortársaitól
vagy az idősebbektől kapott mássága miatt. A sebek ridegséggé fagytak, majd
sötét burok telepedett köré, melytől az új emberek csak távol akarták tartani
magukat tőle – bizalmatlanok és szigorúak voltak vele.
Yoon Junghan tartott a holnaptól.
Rettegett az iskolától,
a diákoktól, de leginkább Seungcheoltól. Érzései sosem voltak olyan intenzívek,
mint mellette; mikor vele volt, akkor érezte igazán, hogy él és semmi nem
állíthatja meg. Mégis félelmetes volt mindaz, amit kiváltott belőle; sosem
tudta érzelmeit jól kezelni, mióta a költözés bekövetkezett és apja magára hagyta családját.
Yoon Junghan hitt az igaz szerelemben.
Bízott abban,
hogy Seungcheol mellett ezentúl biztonságban lesz; hogy egyenrangú félként
tekintenek egymásra és mindketten a másikért élnek majd. Hitt az idősebben és
annak hűségében. Várta a napokat, melyeket együtt tölthetnek idővel; melyek
színesen szerepelnek emlékei között, nem úgy, mint az elmúlt időszak.
Yoon Junghan szívét remény éltette.
~ 菫
Hello!
VálaszTörlésTudod, természetesen egyből elolvastam, amikor kiraktad. Jó nagyot is csodálkoztam. Mi van, EPILÓGUS?
Igazából részemről gyors és váratlan lezárást kerítettél a történetednek, de azt olyan csodálatosan tetted, hogy arra most éppen nem jut eszembe egy jó szó se. Őszintén, érdekes volt egy kicsit Jeonghan szemszögéből látni a dolgokat.
Emlékszem, eleinte milyen kis szende fiúnak mutattad be nekünk Seungcheolt, aztán ott zsörtölődtél magadon, hogy miért ilyennek írtad, amikor rájöttél milyen belevaló pasi is valójában. :D Meg hát azok a JohnTen jelenetek~
Tudod, hogy nem vagyok (voltam, kösz Angie) JeongCheol shipper, és engem a JiCheol éltet, de örülök annak, hogy megírtad nekünk ezt a történetet.
Mert habár voltak kimaradások, élvezet volt végig olvasni ennek a tökkelütöttnek a szenvedését. :D Én szurkolok annak a második évadnak! ;)
Ölel: Mirae
Sziaa.~
TörlésAnnyira azért nem volt váratlan, hiszen már feldobtam a lehetőségét és más lezárást most ennek nem is tudtam volna elképzelni, de örülök, hogy tetszett neked! Igazából szerettem volna némi keretességet adni a történetnek, nemcsak a prológus-epilógus elnevezéssel, hanem akkor már kivitelezésben is. Ezért, a prológushoz hasonlóan, itt is Jeonghant szemlélve írtam E/3-ban. Így nem érzem annyira lezáratlannak, vagy nem is tudom.
MERT KÖZBEN RÁJÖTTEM, MILYEN AJDGSJAVGFDJSG COUPS.ToT Nem hagyhattam egy töketlen pöcsnek, aminek eleinte elkezdtem leírni. A johnten szívem megkövetelte mellékpárosként őket, hehe.~
Hahahahaahha, Angie ereje.~~~ Hát én hiába írtam 11 részt ezzel a párossal, még mindig nem szeretem. Szerintem nem is fogom, már csak Jeonghan miatt sem, de lehet, hogy pont emiatt tudtam megtartani a realitás alapjait és nem lett belőle rózsaszín cukormassza.:')
Nagyon gondolkodom azon a második évadon! Nagyon köszönöm az összes véleményedet, amit bár legtöbbször csak chatben kaptam meg, mégis emlékszem rájuk! Hálás vagyok, nagyon!
Sumire