2015. november 8., vasárnap

Hibásnak éreztem magam... || BANGHIM


Műfaj: egyperces, slight angst
Érintett banda: BAP
Páros: Bang Yongguk x Kim Himchan
Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem
Korhatár: 12+




Mérgesen meredt szemeimbe, esélyt sem adott a menekülésre. Mindkét kezével a falnak támaszkodott, így megfosztva a lehetőségtől. Apró félelem lapult meg bennem. Nem szerettem, mikor ilyen akaratossá vált. Sokkal agresszívabb volt ilyenkor, s bár soha nem bántott, azért mégiscsak bennem élt a tudat, hogy milyen múlttal rendelkezett. A fal kemény és hideg lapjának tapadva érzékeltem a feszültség minden kiszámítható lüktetését.

Nagyot nyelve néztem szikrákat szóró szemeibe, s vártam, hogy végre mondjon is valamit azon kívül, hogy nem ért engem. Hibásnak éreztem magam... Minden alkalommal annak éreztem magam, jogosan. Ok nélkül nem vetemedett volna agresszió kimutatására. Keserű íz kíséretében álltam tekintetét. Fájt, hogy nem szólal meg; hogy nem próbál leszidni.

Kezemet magam mellől felemelve közelítettem arcához, miközben szívem hevesebben kezdett verni. Nem álltam épp a helyzet magaslatán, hosszú idő után most láttam őt ismét ilyen állapotban. Kezdtem tartani tőle, s a félelem ezen fajtáját nehezen viseltem el. Őrjítő volt a tudat, hogy rám haragudott, s nem valamelyik idióta balfékre a bandából. Teljes nyugodtsággal üthetne meg...

Mielőtt gyengéden megsimogathattam volna arcának élét, megragadta csuklómat s összehúzott szemöldökkel kezdte el fixírozni tenyeremet. Tisztában voltam vele, hogy mit vállaltam el annak idején, mikor beleegyeztem ebbe az egészbe. Elvakított a szerelem... Bár egyszer sem ért hozzám, rosszat akarva, nem feledkezett bele erejébe és nem okozott sértő szavakkal fájdalmat, mégis voltak alkalmak, mikor elhanyagolva éreztem magam. Az életének köszönhetően én mindig is a második helyen ragadtam, soha nem kerülhettem feljebb. Igyekezetemmel sokszor akasztottam ki, melyet az ő szabályoktól túltengő életmódja nem tűrt el.

A sok rossz mellett azonban sokkal több jót kaptam Tőle. Ha tehetném, se cselekednék máshogy, mint akkor. Ugyanazokat a döntéseket hoznám, semmit nem hagynék feledésbe merülni csak azért, mert alkalmanként kiborítottam apró problémákkal, melyekkel én nem voltam tisztában. Soha semmit nem dörgölt az orrom alá, mindig is kegyesen bánt velem. Gyengéd érintései és lágy csókjai bőven elégnek bizonyultak, nem cáfolta meg semmivel szeretetét.

Kisimult arccal nézett vissza arcomra, s megbánást tükröző, sötét tekintetét összefűzte enyémmel. A felgyülemlő érzelmektől képes lettem volna könnyeket kiengedni magamból, mégsem tettem. Csak bűntudata lenne miatta... 


6 megjegyzés:

  1. Sziia~.

    Annyira jó volt ezzel a párossal olvasni, kifejezetten hiányoztak.owo Annyira passzolt rájuk az egész szituáció, valamint ahogy leírtad teljesen el tudtam képzelni, megértettem Himchan érzéseit.
    Viszont mégis maradt bennem egy keserű szájíz utána.>< Ugyan ezt a párost nem is nagyon tudnám fluff körítéssel elképzelni, mégis ez a komor hangvétel a kiemelésekkel együtt valahogy engem is borongóssá tett. .-.
    Viszont ez nem vette el az élvezhetőségét, sőt annyira belepasszolt nálam ebbe az őszi hangulatba, szinte csak úgy kérette magát, hogy újra olvassa el az ember, merüljön el benne, élje át újra. .-.
    Összességében tetszett, megfogott, de hagyott maga után egy olyan üres érzést, amit most még nem nagyon tudok hova tenni, még elemezgetem magamban a dolgokat.^^"

    Köszönöm, hogy olvashattam.♡ Ez valahogy kellett a mai, lustulós, takaró alatt forró teával gubbasztós naphoz.:'3

    Ai

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa.~

      Legalabb legyurted a hisztit amiatt, hogy ilyet irtam.:c A lelkiallapot sokat dob egy adott irasban ._. En feltem, hogy rossz lett, es ki is akartam torolni... De vannak akaratos emberek.x)
      Ha rajtam all, tudod, hogy sok iras szuletik majd veluk.:'3 Valoszinuleg egyik sem lesz fluff, es azt is garantalhatom, hogy csak ilyesmi korokben fognak mozogni.:c Akaratos Guk egyenlo a halallal...;---; ♡
      Koszonom, hogy irtal!♡

      Sumire

      Törlés
  2. Szia :D
    Oh, hát ez a rövidke szösszenet olyan keserédes érzéseket keltett bennem. Az elejétől olyan rossz érzésem volt, szinte én is szorongtam, de az utolsó két bekezdéssel kicsit oldottad ezt a furcsa légkört, és habár csak egy parányit is, de megnyugtattál vele. :3
    Köszönöm, hogy olvashattam tőled ezzel a párossal is. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa.~

      Erre csak annyit tudok mondani, hogy az embernek valamilyen formaban meg kell szabadulnia a feszultsegtol. Ha mar csak egy kicsit is aterezni azt, amit leirtam, akkor nem lehet olyan rossz.x)
      Ezzel a parossal meg fel fogok bukkanni, remelem, azt is elolvasod majd.:))
      Koszonom, hogy irtal!

      Sumire

      Törlés
  3. Sziaaa~
    Felbukkanok itt is *---* Úgy döntöttem egyesével olvasok el mindent és mindegyikhez írok neked, ha már a mostaniakhoz mindig firkantok ^^
    Na szóval, még mindig hihetetlenül írsz *---* Ezért annyira is csodállak *--* :3 <3 Akármit írsz, akárkikkel, akármilyen műfajban, akármilyen hosszan, mindig élvezetesek a soraid, egyszerűen magamba szippantom őket és ez tetszik benne annyira :3 <3 Nem csak én szippantom be őket, hanem maga a történet is. Teljesen bele tudom élni magamat az adott szereplő érzéseibe, hogy mi miért történik. Belemerülök az érzésekbe és a cselekménybe. Mindig tudok azonosulni mindenkivel és ez tetszik az írásodban *--* Eléred azt, hogy az olvasó átélje mindazt, amit írsz, hogy más szituációkban is részt vegyen, még ha csak rövidke időre is, de pont annyira, hogy megértsük, mit is érez az adott szereplőd.
    Nagyon szépen köszönöm, hogy olvashattam és hogy megírtad ezt a kis történetet (is) :3 <3 Megyek is tovább olvasni és véleményeket kovácsolni neked :3 <3

    Egy lelkes olvasód ^-^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa.~

      Hát, elég meredek kihívás, hiszen nem kevés történetem van fenn.:'D Ráadásul a fele javítás alatt áll.:c De nagyon tudok örülni, ha ehhez lesz elég energiád.:3
      Olyan szépeket írsz, hogy őszintén nem tudok rájuk mit reagálni, csak a pirulás szélén állok és ülök a klaviatúra előtt, hogy "Jézusom, olyan aranyos, de ahw, nem tudok erre mit reagálni, minden olyan kevésnek hat". Szóval... Nehezen tudok ezekre választ adni, főleg, hogy ennyire szereted az írásaimat, nekem ez nagyon sokat jelent! Nagyon-nagyon hálás vagyok Neked! Köszönöm!♡

      Sumire

      Törlés