Műfaj: egyperces, slice of life
Érintett banda: EXO
Páros: Park Chanyeol x Byun Baekhyun
Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem
A
narancsfényben úszó nappaliban halk pattogások hallatszottak, ahogy a
kandallóban lobogó tűz meleg légkört teremtett a paplanba bugyolált alak
számára. A betegség napok óta gyötörte őt, így a megszokottnál hosszabb és
fáradalmasabb napokat kellett megélnie. Nem szerette az őszt, hiszen akkor
akarva akaratlan betegedett meg, immunrendszere nehezen tudott megfelelni a
hirtelen időváltozásnak. Bár a lázat már előző nap leküzdötte, a nátha még
mindig kísérte, s a közérzete sem javult sokat. Mindenhova mamuszában csoszogva
közlekedett, párja kellemes illatától áradó felsőjében.
Betegen sokkal
nyűgösebb volt, s ilyenkor még a józan észnek is ellent mondott. Inkább
kuporgott a forróságot nyújtó kandalló előtt a szőnyegen, mintsem meleg
pizsamába bújva könnyített volna fázó testén. A hideg szinte már marta azokat a
bőrfelületeket, melyek kikandikáltak a paplan alól. Mégis elmosolyodott
lábujjait megmozgatva a kellemes melegtől, melyet a hatalmas takaró nyújtott
fedett testének. Szerette az apró örömöket kiélvezni.
Mindig a boldogságot kereste, s ezt minden apró dologban fel tudta fedezni. Vidámság uralta testét; mikor egy kiskutyát látott, ki saját farkát kergetve próbálta elhitetni gazdájával, hogy milyen okos; mikor a hangyák rendezett menetét nézte, ami szorgosan vonulva tűnt el a földkupacban, vagy, mikor finom ételt ehetett párjával kettesben. De még attól is boldogság töltötte el, ha a tükörbe nézve mosolygós arcával találta magát szembe.
Mindig a boldogságot kereste, s ezt minden apró dologban fel tudta fedezni. Vidámság uralta testét; mikor egy kiskutyát látott, ki saját farkát kergetve próbálta elhitetni gazdájával, hogy milyen okos; mikor a hangyák rendezett menetét nézte, ami szorgosan vonulva tűnt el a földkupacban, vagy, mikor finom ételt ehetett párjával kettesben. De még attól is boldogság töltötte el, ha a tükörbe nézve mosolygós arcával találta magát szembe.
A parázs
pattogó hangja nyugalommal lengte be egész alakját, miközben a forró tea
immáron csak langyosnak volt nevezhető. Soha nem szerette a gyógynövényes ízt,
de a gyógyulás érdekében párja próbálta ráerőltetni a dolgot. Mikor elkészítette
magának az italt, az idősebb hangja visszhangként csengett fülében, s mikor a
gyümölcsös filterhez nyúlt volna, a lelkiismerete megszólalt. Ennek
következménye csupán annyi lett, hogy az idő múlásával – míg a kandalló előtt
megbabonázva nézte a lankadni nem hajlandó lángokat -, a pohár még mindig
csordultig volt teával, s a hőmérséklete a felére csökkent. Langyosan pedig még
annyi kedve sem volt meginni, mint melegen lett volna. Az ízét így még
kesernyésebbnek érezte, mely akkor sem lett volna ínyére, ha többet a Föld nem
látott volna édességet.
A békés
hangulatot hirtelen törte meg éles tüsszentésével, mely egymás után háromszor
is megrohamozta. Szipogva próbálta elkerülni, hogy fel kelljen állnia, s
elbotorkálni a helyiség bejáratához, ahol egy kis asztalkán pihent a
zsebkendőtartó. A mosoly továbbra is arcán játszadozott, hiszen az elmúlt
napokhoz képest most egész kellemesen érezte magát. Bántotta a dolog, hogy
mióta a betegség rátelepedett, azóta párjával is szarkasztikus és rosszindulatú
volt, mely nem épp jellemezte a mindennapi viselkedését. Egész nap a konyhában
sürgött-forgott, hogy mire a másik hazaér, kész legyen az étellel. Meg akarta
lepni, hiszen mindig párja állt be a konyhába késő este, mikor munka után
hazaért, ugyanis a fiatalabb nem épp jeleskedett a konyhaművészetben. Nem is
lelte örömét a sütés-főzésben, de ha szükségét érezte – ahogy azt aznap is –, akkor
receptkönyv pontos utasításaival szinte csodákat hozott létre.
Mikor a tea
már nem nyújtott meleg hőt fázó ujjainak, lerakta azt az asztalkára, majd
összehúzva magán a puha paplant dőlt el a kanapén. Pár izgő mozdulat után fejét
az egyik díszpárnára hajtotta, s átadva magát a kellemes melegnek – mely lassan
kezdte feloldani az eddig kikandikáló lábujjakat – mélyedt bele gondolataiba.
Nyugodtság lengte körül a békés környezettől, melyen sokat javított a kandalló
hangulatos pislákolása. Az óra monoton ketyegése, a kellemes hőmérséklet és a
konyhából lassan kifelé úszkáló illatoknak köszönhetően légzése egyenletessé
vált, szemhéjai lecsukódtak. Halk szuszogással próbált levegőhöz jutni száján
keresztül, miközben a kinti szürkület átváltott teljes sötétséggé. Az égen
elterülő gomolyfelhők közül itt-ott kibámult egy-egy fénylő csillag, mikor a
kocsifelhajtón két fénycsóva világította meg a beton kemény felületét. A motor
leállt, s az ajtó csapódása után egy halk pittyegés jelezte a jármű védelembe
helyezését.
Fáradtan
szelte át azt a pár métert, majd a bejáratnál halkította lépteit. A sötétbe
burkolózott ház tanúsította arról, hogy a lábadozó lakója épp az igazak álmát
alussza. A kulcsait óvatosan helyezte el a cipősszekrény tetején, majd
megszabadulva minden felesleges rétegtől indult beljebb a házban. Széles mosoly
kezdett görbülni arcán, mikor az édes aromák megcsapták érzékszervét. Szemei
felcsillantak a kíváncsiságtól; nem tellett sok időbe, hogy a nappali helyett a
konyhába vezessék lábai.
Meglepetten
tekintett körbe, mikor a lábas oldalát megsimogatva érzékelte, hogy az már csak
langyos hőt sugárzott magából. Az illatok olyan élénken kavarogtak a konyhában,
hogy esküdni mert volna rá, miszerint nem is olyan rég készült el az étel. Az
arcán ismét megjelent az a jellegzetes mosolya, s kisebb
fejingatás után a nappaliban megbúvó kedveséhez lépdelt.
Melegség
töltötte el szívét, mikor az apró alakot összehúzva, a takaró végét szorongatva
pillantotta meg a kanapé szélére húzódva. Lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy
a másik melegtől kipirosodott arccal, minimálisan szétnyílt szájjal szuszogott
a halovány fényben. Kisimult vonásait csak szemhéjának rezdülései zavarták meg.
Baekhyun egyre hangosabban vette a levegőt, a paplan sarkát kezdte görcsösen
markolászni, miközben szemeinek zavart mozgása megremegtette redőit. A
fiatalabb arcáról eltűnt a meghitt mosoly, s aggódva hajolt közelebb a kicsiny
alakhoz, hogy végigsimítson annak arcélén. A fiú szemei abban a pillanatban
kinyíltak, s üveges tekintettel nézett fel a másikra. Halkan motyogott valamit,
melytől párja vonásai kisimultak, majd megkönnyebbülten szusszant egyet.
Szótlanul ült
fel a kanapé másik végébe, s magához húzta a számára oly' törékenynek tűnő
alakot. Hátradőlve, lassú mozdulatokkal kezdett játszadozni az ölébe hulló,
aranybarna tincsekkel. Megbabonázva figyelte, ahogy a selymes hajszálak
csúszkálnak ujjai között, majd kihullnak közülük. Az idősebb kényelembe
helyezkedve élvezte a gyengéd gesztust, miközben igyekezett nem visszaaludni.
Szemredői nehéz súlyként zúdultak látószervére, a fejfájás ismét úrrá lett
rajta, majd egy rakoncátlan hajszálnak köszönhetően, mely orrcimpájára hullott,
összerándulva tüsszögött a harmonikus csendbe. Chanyeol halk kuncogásban tört
ki, majd maga felé fordítva az ölébe pihenő fejet nyomott egy puszit a lángoló
homlokra.
A láz ismét
utat tört magának...
~ 菫
Szia
VálaszTörlésIgazából örültem neki, hogy nem egyedül nekem kell a Baekyeollal küzdenem, így kifejezetten vártam, hogy mi sül ki belőle. Nem csalódtam, te is megtaláltad a kiskaput, hogy csinálj a történetnek egy kis borongós hangulatot a szépségék mellé. Igazából ha akarja az ember, más szereplőkkel is elképzelheti, hisz nincsenek szájbarágva a nevet.:)
Örülök, hogy azért megírtad! Nagyon szép és hozzád méltóan választékos lett! Gratulálok!
Köszönöm, hogy olvashattam!
Xiumaru
Sziaa.~
TörlésMindent megtettem volna, hogy maradj a baekyeol mellett, s Yeolt ne csereld le masra.:') Igy kifejezetten en is orultem, hogy te is veluk irtal. Igen, hat en nem kifejezetten szeretek neveket alkalmazni az ilyen rovid torteneteimben.:)
En mar kezdtem feladni a vegere. Ugy ereztem, hogy beletort a bicskam. Koszonom, hogy irtal!♡
Szia!
VálaszTörlésNe tudd meg mennyire örültem neki, mikor megláttam, hogy mit írtál! Már a puszta tény is, hogy Baekyeol, feldobta az estémet, de magával az írással is sikerült ezt tetőznöd még. :)
Annak ellenére, hogy azt írtad távol áll tőled mind a páros, mind a műfaj, szerintem remek munkát végeztél! Kis könnyed olvasmány volt így estére, a sorok szinte olvastatták magukat, én pedig teljesen elvesztem bennük, és gyönyörködtem minden egyes szavad szépségében. :3 Nem is tudnám megfelelő szavakkal megfogalmazni a rám törő érzéseket... Ezeket inkább átélni kell olvasás közben, és nem elmondani. De nem ám!
Teljesen magába foglalta a hétköznapi, az emberléttel járó dolgokat, emiatt pedig nekem nagyon élet-szagúnak tűnt az egész; tulajdonképpen te vagy a második ember, akinél most ezt így konkrétan kijelentettem, szóval le a kalappal előtted. :)
A végén egy kis hiányérzetem támadt, hirtelen engem is elkapott a vágy, hogy valaki ilyen odaadóan átöleljen, és szorosan a karjaiban tartva a puszta közelsége vidítson fel... Hát igen, szívesen elloptam volna most magam mellé a páros mindkét tagjának egyikét, hogy ez valósuljon. :')
Köszönöm szépen, hogy olvashattam! Nekem magába foglalta mindazt amiről a boldogság szól, még így a betegségen keresztül is; mert minden rosszban van valami jó, amit a szereplőknek sikerült is megtalálniuk. :3
Szívesen olvasnék tőled még ilyeneket! ^^
Sziaa.~
TörlésNagyon orulok neki, hogy mar olvasas elott is feldobtalak a paros miatt.:))
Eleinte teljesen mas tortenet lett volna veluk, de inkabb megprobalkoztam ezzel.
Oh, istenem, nagyon orulok, hogy ilyen erzeseket valtott ki beloled. Marmint, hogy meg a 'megfelelo szavakat' sem talalod.:)
Fuh, ez egyfajta dicseret akar akkor lenni?:D Csak ugy ropkodok a kedves szavaidat olvasva.*^*
Kicsit fura ugy irni bizonyos jeleneteket, amiket en nem kifejezetten hianyolok az eletembol, de meg nem is nagyon volt benne reszem. De iszonyatosan jo erzes, hogy benned felmerult egyfajta hiany ezt az aprosagot olvasva.:)
Pontosan! A boldogsag nem csak rozsaszin buborek, s ezt leginkabb a realitassal kene kifejezni.:) Nem veletlenul all tolem nagyon messze a fluff.:')
Ha ilyet nem is, de hasonlot szeretnek majd irni mindenkepp. Nagyon koszonom, hogy szantal az olvasasara idot, meg azt is, hogy irtal!♡
Hát igen. Ilyen, ha egy igazi író valamit komolyan vesz. Csak gratulálni tudod mivel tényleg nagyon jól leírtad az egészet.
VálaszTörlésEz kellett nekem estére, egy jó ChanBaek, jól megírva. Imádom az írásodat még mindig!
Puszi: Atina *-*
Sziaa.~
TörlésAz 'igazi iro' megszolitastol meg nagyon-nagyon messze allok, de koszonom, hogy igy gondolod.:)
En pedig imadom, mikor irsz nekem! Nagyon koszonom a szep szavaidat!♡
Szia!
VálaszTörlésNahát, egy fluff a gyűjteményedben. Ritka alkalom ez, de nem igazán lóg ki a sorból. Nem volt az az idiótán cukormázas valami, ami tényleg nem illene a történeteid közé. :-)
Nagyon szerettem olvasni, annak ellenére is, hogy felidéződött bennem az, amikor beteg vagyok, ami nem is volt olyan rég.
Szóval teljesen oda tudtam magam képzelni Baekhyun (mert remélem nem tévedek, hogy ő volt a beteg) szerepébe.
Nem is tudom, de most felvillanyozódtam ettől a kis semmiségtől. Nyilván örülök, hogy már meggyógyultam, de tuti, hogy ha legközelebb megint beteg leszek elolvasom ezt és máris szebb lesz a világ. ^·^
Köszönöm, hogy olvashattam.
Ditta <3
Sziaa.~
TörlésHát igen, ilyesmi fluffjaim vannak, de a cukormázas dolog nekem nagyon nem megy.:') Bár nem mondom azt, hogy nem lesz alkalom, amikor olyannal drukkolok elő. Mostanában nagyon gondolkozom egy olyasmi témán; ki szeretném próbálni magam abban is. Fejlődés és tapasztalatgyűjtés céljából nagyon jó lenne.:')
Oh, jelen esetben én is a betegség szélén állok, de remélhetőleg nem fogok mélyebbre esni benne. Örülök annak, hogy valamelyest feldobott tényleg a történet, s annak kifejezetten, ha elolvasod majd később is.:'3
Köszönöm, hogy szántál rám időt!♡
Sziia.
VálaszTörlésHuh, hát ezzel az os-el elég nehezen birkóztam meg, mármint nem is a történettel volt a gond, szimplán szörnyen cseszte a csőröm a páros, de be kell látnom tényleg nem volt egy rossz választás, csak nehezen emésztettem meg.^^”
Az elején jót mosolyogtam érzékelve, hogy mennyiben inspiráltam Baek karakterét, ráismertem a saját, bogaras kis dolgaimra.:’3
Van egy olyan érzésem, hogy jó pillanatomban estem neki már sokadjára ennek a kis történetnek mert most viszont teljesen el vagyok varázsolva, annyira illett a mai napomhoz, hogy végül mégis csak megszerettem.^^ Tényleg megvolt benne minden, nem volt sok, de mégis pont annyira cuki, ami megmosolyogtat. Nálam elérted azt, hogy komolyan úgy érzem szeretnék egy kicsit beteg lenne, puha takaróval, meleg teával…de sajnos kandalló és Yeol nélkül nem lenne az igazi.:(
Nem mondom, hogy innentől kezdve kedvencem lesz a páros és teljesen beléjük szerettem, de azt hiszem időnként ideje félre raknom az aggályaim és hagynom, hogy elvarázsoljanak.^^
Mivel végig követtem a történet megszületését, és tudom mennyit szenvedtél vele, csak annyit tudok mondani, hogy megérte. ♡
Köszönöm, hogy olvashattam, csak így tovább!!:’3 Chu~
Ai
Ui.: Kaptál SuLay-t, hol a TaoRisem??TT^TT
Sziaa.~
TörlésMég mindig nem jöttem rá, hogy mi lelt téged, hogy hirtelenjében egy éles kanyar, és a Baekyeol ellen lázadsz.:'D Jajj, már vágom. A Taoris. ._.
Jah, ahogy említettem is, de a felismerés megvolt már akkor is.:'3 Néha inspiráló az agyalágyult fejed.;-;
Hát persze, mert ma cseszett jól indult mindkettőnk napja.:D Hát, Yeolie-t hanyagolnod kell, de kandalló van nálunk is. ._.
De csak mert eredetileg nem velük szántam a történetet, tudom én, hogy ez a nagy bajod. ._. Azért örülök, hogy elolvastad - ismét. Sokat számít.
Köszönöm, hogy írtál!♡
Ui.: Annak ellenére is várod, hogy tudod a sztori lényegét?? ._. De mazochista vagy.:c Jelenleg mást írok, szóval várjál a két jómadár történetével. ._. Még mindig nem vagyok Isten, sem gyorsíró, de még vámpír sem, csak egy szimpla, fáradékony ember, akinek sok teendője van. ._. A türelmetlen mindenedet! ;-; ♡
Sumire
Na, én is itt vagyok:D Igazából borzalmas vagyok a véleményezésben, szerintem most sem fogok újat mondani.
VálaszTörlésNagyon szépen fejezed ki magad, jól bánsz a szavakkal, elég részletes is vagy, bár azok sohasem ártanak, inkább csak hozzátesznek valami pluszt a történetnek. Szeretem a részletes leírásokat, vagy egy-egy érzelem kifejtését, és itt nagyon a nyugodtságot éreztem.
Egy tanácsot mondanék, ha elfogadsz tőlem. Nekem egyértelmű volt (aztán lehet tévedek xd), hogy itt Baekhyun volt a beteg, de lehet, hogy mások számára nem az - például most ismerkednek a bandával, vagy nem tudják melyik az alacsonyabb, esetleg a fiatalabbik. Legalább egyszer megemlítheted a nevüket, abban nincs semmi, gondolom a szóismétléseket próbálod ezzel elkerülni, de egyszer-egyszer belefér.
Egyébként boldog vagyok, mert valamiért úgy érzem, hogy részben (egy egészen piciben) miattam is íródott ez Baekyeol történetként - mert tudom, hogy nem a szíved csücske ez a páros. Szóval köszönöm, hogy megírtad ezt Baekyeolként, szép volt és kellemes!:)
Sziaa.*^*
TörlésHát én meg azzal nem mondok újat, ha azt írom, hogy nagyon örülök, amiért felbukkantál.
Igen, Baek volt a beteg, és igazad van, csak én nem hiszem, hogy olyan sok ember - akár új fan, akár csak kpopper, aki nem ismeri annyira az exo-t - elolvasná ezt a történetet.:D Bár lehet tévedek. A lényeg, hogy megpróbálom megfogadni a tanácsodat, csak itt egyáltalán nem jött sehogy sem az, hogy nevet írjak bele. Majd legközelebb.:')
Én ezt átfogalmaznám. Igazából csak miattad íródott ez a történet Baekyeol párossal.:') Tényleg sokszor akadtam meg benne, de máris megérte, hiszen elolvastad.
Én köszönöm, hogy írtál!:)
Szia :D
VálaszTörlésAhhh, komolyan, nagyon nagy küzdelem volt, mire rávettem magam, hogy ezzel a párossal olvassak, még ha te írtad is. (Ilyen kb ezer évente egyszer van. XD) De nem túl meglepő módon megint kellemesen csalódtam. O.o Nem tudom, hogy csinálod, de te is mindig lenyűgözöl azzal, hogy nem csak mindenféle stílusban, de még az általam nem igazán kedvelt párosok szerepeltetésével is olyan élvezhető írásokat adsz ki a kezed közül, amik olvasása után legszívesebben lefejelném az asztalt, hogy mégis miért nem álltam neki hamarabb. :DD
Megint olyan életszerű, mindennapos kis eseményről írtál, mégsem volt unalmas vagy sablonos. :3
Igazság szerint már nem is tudom, hogy dicsérjelek, hiszen szinte mindig leírom, hogy imádom a fogalmazásod és az ötleteidet, így megint csak hasonló dolgokat tudnék írni neked, de szerintem már kívülről fújod őket. XD
Egy szó mint száz; imádlak. Téged is, az írásaidat is és azt is, hogy mindig meglepsz. :D
Köszönöm, hogy olvashattam. <3
Sziaa.~
TörlésNe aggódj, teljesen át tudom érezni a szituációt. Én is csak akkor olvasok bele/végig egy baekyeol sztoriba/t, ha kedvelt az író.:c Hát ezt nehezen tudom elhinni igazából, de nagyon örülök, hogy így gondolod - a hongbinos sztoriktól mindig tartok, hogy nem olvasod el.:')
Valahogy egy hétköznapi cselekményt sokkal egyszerűbb megírni, mint egy hasra csapva jön, ami jön sztorit - szerintem.;-; Eddig kb minden apró ötletem akkor jutott eszembe, mikor mosogattam.xD Lehet, neked se kéne lustálkodnod.;)
Még ha kívülről fújom is őket, akkor is nagyon tudok annak örülni, hogy ennyire szereted az írásaimat. És milyen drága vagy.;;; Én is imádlak, és minden formában kölcsönös - ideje lenne már comebackelned kisasszony! :D
Én köszönöm, hogy minden visszakodást félre dobva írtál nekem! ♡