Műfaj: egyperces, angst
Érintett banda: VIXX
Páros: Hongbin [Lee Hongbin] x Hyuk [Hang Sanghyuk]
Páros: Hongbin [Lee Hongbin] x Hyuk [Hang Sanghyuk]
Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem, szereplő halála
Csak néztem,
ahogy a test ringatózva haladt előttem. Egyensúlyozva tette egyik lába elé a
másikat. Ügyelt arra, hogy véletlenül se kelljen lelépnie a vékony vasról.
Karjait eltartva testétől billegett az egyik oldalról a másikra felsőtestének
vékony alakja, mint mikor a macska az elkapott, félholt áldozatát lökdöste
jobbra-balra. Hátának csupasz bőrén a nap szikrázó sugarai tükröződtek vissza,
csillogása bűbájként kerített hatalmába. Szőke fürtjei aprókat rezdültek, ahogy
lábai olykor megcsúsztak a fémes felületen. Vállai ilyenkor apró rezdüléseiből
tudhattam, hogy halk kuncogás szaladt ki ajkai közül. Lábai precíz pontossággal
ugyanakkora távot hagytak maguk mögött, hogy a megbotlás veszélyét is
kicselezze.
Alakjáról
elemeltem szemeimet; a messzeségbe révedtem. A sínek végeláthatatlan
hosszúságát térképeztem, mely közel-távol nem vezetett sehova. A domb apró
ívvel haladt felfelé, majd sejthetően lefelé. A fák rengetegjén és a bokrok
sokaságán nem lehetett átlátni, mely két oldalról karolta fel a két vassínt. A
kavicsok forogtak talpaim alatt, ám a nesz apróbb jelét sem hallatták az előre
haladó alakkal. Tiszta és felfrissült lélekkel követtem.
Napokig a
felgyülemlő kellemetlen érzések színes választéka uralkodott szívemen, mely abban
a pillanatban egytől-egyig elpárolgott, mikor félmeztelen alakja megjelent
előttem. Élettelen és szomorú mélybarna szemeivel találtam magam szembe, a
bűntudat mégis eltörpült a boldogság mámorító löketétől. Alakjából csak úgy
sugárzott az összetörtség sötét aurája, befeketítve minden színes pillanatot
maga körül. A nap fényes ragyogásával szállt versenybe keserű, élettelen
szívével.
Megállás
nélkül sétált el mellettem, haladt kitűzött célja felé. Tudatosan fordultam
meg, és indultam utána. Nem vettem magamra; már megszoktam, hogy rideg
tekintettel néz át rajtam. Kíváncsi voltam, hogy hova viszik a szűk csőnadrágba
bújtatott vékony lábai; milyen elhatározással látogatta meg lelkét a szomorúság
itala.
Órákig haladt
előre, apró pihenőkkel sem szánta meg kifáradt izmait. Mindvégig kimért
távolságból követtem néhol elhaló, könnyektől megrázkódó alakját. Hatalmas
önuralomra tettem szert az utóbbi időben, mely elegendő volt ahhoz, hogy ne
közelítsem meg; ne próbáljam meg átölelni, mikor a múlt keserűen igyekezett
kicsavarni vérző szívét. Az emlékek olykor erősebben uralkodtak el felette,
akkor inkább a menekülést választottam. Napokig hagytam; nem kerestem. Hosszú
és fájdalommal teli időszakok voltak ezek, de a legközelebbi alkalomnál mindig
minden eltávozott szívemből, csak a felhőtlen boldogság pihent meg bennem. Nem
tudtam fájdalmat érezni, mikor könnyeket ejtett; mikor összekuporodva várta a
meleg karokat alvó alakjához érni.
A szellő
harmonikus táncba hívta a levelek sokaságát, itt-ott megzörrentek a bokrok
rezgő termései a megbúvó állatok sietős távozásaitól. A nap az ég tetején
megpihenve éreztette az élőkkel képességének erősségét. A forróságtól hallani
lehetett, ahogy a fű halkan sistereg; a friss levegőt megszórta a fülledt hőség
töménységével. A fiú szőke fürtjei meglibbentek, ahogy fejét hátravetve kezdte
el nézni a világoskék – már majdhogynem fehér – eget. A vékony sínről hanyagul
lépett le, majd egyet fordulva sóhajtott nagyot a környezet csendességébe.
Hátsófelére huppanva kezdte el nézni a fáktól roskadozó tájat, miközben a
kavicsokkal játszadoztak ujjai. Üvegesen előre meredő tekintete az elvárt
ijedtség helyett a megkönnyebbülés szelét hozta lelkembe.
A némaságot
messzi zajok törték meg. Meglepetten emeltem el gyönyörű alakjáról
tekintetemet, hogy megtudjam, mi képes ily' módon megzavarni a békességet. A
kilátást a fiú aranyló hajkoronája állta el, amitől kénytelen voltam oldalra
kidőlni. Minden élesen hasított tudatomba, szívem ritmustalan rohanásba
kezdett. Földbe gyökerezett lábakkal meredtem a vékony alakra, mely fütyörészve
fordult meg, így szemtől szemben állt velem. Tekintete a felszabadultságtól és
a megkönnyebbüléstől csöpögött, míg ezzel ellentétben az enyém a rettegés
minden ízében próbált összefonódni az övével.
Nem teheti!
Oldalra döntött
fejjel vette tudomásul, hogy a domb tetején lassan kimagaslik a megváltásként
szolgáló találmány. Halvány mosoly jelent meg az arcán. Őszinte és boldog
mosoly. Olyan, amit már nagyon régóta nem láthattam; amit én lakatoltam el
mélyen benne. Szemeit lehunyva tárta szét kezeit, fejét ismét hátradöntötte.
Arcomon apró gyémántként gördültek végig könnyeim, mikor tudomásul vettem:
nincs mit tennem. Hangos, rekedtes hangon üvöltött bele a zajtól egyre
nyugtalanabb környezetbe.
- Hamarosan
ismét találkozunk, Hongbin!
~ 菫
Szia!
VálaszTörlésMikor megláttam, hogy Hyukbint írtál, azonnal eldobtam a földrajz füzetemet, és jöttem is olvasni. Bár mondjuk kicsit megriadtam, amikor elolvastam hogy angst, de még ennek ellenére sem mondtam le róla. (Drámákat olvasni annyira nem szeretek, írni viszont annál inkább. :D)
Először nem tudtam eldönteni, hogy mire számítsak, csak sodródtam az árral, olvastam és olvastam a sorokat. Itt megjegyezném, hogy most sem csalódtam benned, hiszen teljesen magával ragadott a dolog lényege. :3
Igazából fogalmam sincs mit mondhatnék még, annak viszont örültem, hogy annyira nem taglaltad a dolgokat, mert szerintem az szíven ütött volna. Így sem volt teljesen jó élmény olvasni, de csak ürességet éreztem belül és nem fájdalmat; ami azért kicsit megkönnyítette. :')
Összességében nagyon szépen írtad meg, átadtál minden kellő érzelmet, bánatot, a végén talán egy cseppnyi kesernyés örömöt is. :)
Sziaa.~
TörlésA tanulás mindenek előtt! Soha ne feledd.:D Nem szabad azt halogatni.;-; Még akkor sem, ha akkor épp én nem kapok Tőled kedves szavakat ._. Én inkább a fordított felállást szeretem: drámát olvasok, és nem írok.:D Félek tőle, mondhatni.
Először én sem tudtam, hogy mit akarok írni.:D Csak jött minden. Mikor elkezdtem, akkor csak egy valamiben voltam biztos, ami burkoltan van a történetben, de remélem, érzékelhető volt. Ha mást nem, az utolsó mondat nagyon nagy spoiler.:D
Nem akartam én senkinek fájdalmat okozni.:) Olyan írások nem kerülnek fel blogra.:))
Igazából a páros hamarabb megvolt, mint a történet, de el is felejtettem, hogy akár téged is jelölhetnélek.;-; Úgy is elolvasod azokat, amik érdekelnek.:3 Nagyon köszönöm, hogy elolvastál, és írtál nekem! Mindig megörülök neki, talán túlzottan is.:)
Sziia~.
VálaszTörlésMég mindig nem a szívem csücske ez a páros, így amikor megláttam úgy voltam vele, hogy én ezt el nem olvasom, nincs hangulatom hozzájuk, de aztán csak rávettem magam.^^
Az elején fogtam a fejem, hogy na megint kinyiffantasz valakit, de aztán ahogy egyre jobban átadtam magam a történetnek annál jobban megtetszett.
Kérdezted, hogy nem-e zavaró a sok hasonlat, számomra nem, sőt, én kifejezetten szeretem, hogy mindig olyanokkal jössz elő, amik eszembe sem jutnának.^^
A végén tanán még meg is hatott az egész, ahogy kitisztult a kép, s világossá vált a történet.
Köszönöm, hogy olvashattam, hozzád illően szép és hatásos volt.♡
Ai
Ui.: Elolvastam az előző válaszod, és szemet szúrt egy mondat. "Nem akartam én senkinek fájdalmat okozni.:) Olyan írások nem kerülnek fel blogra.:))", de YiFant bezzeg megölted.TT-TT
Sziaa.~
TörlésNa, szép.;-; Azt sem lett volna baj, ha nem olvasod el.:) Ne kötelességből olvasd a történeteimet.
Úgy mondod, mintha eddig minden történetemben meghalt volna valaki.:') Az agyhalott fejemben sokszor érdekes hasonlatok, metaforák elevenednek meg, és a legtöbbet le se merem írni.
Azért örültem, hogy egyből leesett, hogy mit írtam le, bár szerintem az utolsó mondat tényleg nagyon nagy spoiler e téren.:D
Én köszönöm, hogy elolvastad, és hogy írtál!♡
Ui.: Ő volt az első és egyetlen! TTwTT a Yoongi x Seokjin is csak a verseny miatt lett kinyiffantva. Nem szoktam én annyira szívbe markolóan írni, szerintem... Sajnos.;-; Van hova fejlődni még e téren is.
Sumire
Szia :3
VálaszTörlésVégre sikerült rávennem magam, hogy elolvassam ezt is. :D De tönkre is vágtad vele a jó kedvem. :( Teljesen elszomorodtam, pedig tudod, hogy Hongbint is csak bizonyos karakterként ábrazolva szeretem, szóval megint nagyot alkottál. Nagyon szépen végigvezetted a történetet, gyönyörűen fogalmaztál, és tényleg nem kicsit meghatódtam a végére. Bár jobban szeretem a cuki kis fluffokat, örülök, hogy olvashattam ezt a szomorkás, de szépen felépített történetet. <3
Sziaa.~
TörlésJah, mondom, hogy lusta vagy. És ahelyett, hogy olvasol, inkább írnál már valamit ennyi idő után.;--; Na, e örülök én, hogy elolvastad, főleg, hogy Hongbin van benne. ._. Pedig ő tényleg nagyon szerethető ember. Nem tehet arról, hogy sokan idióta balféknek írják le.;-;
Annak meg felettébb nagyon örülök, hogy írtál nekem. Én még mindig nagyon úgy érzem, hogy ez a műfaj elég nagy akadály számomra; elég nagy kihívás pont ebben a műfajban teljesíteni saját magamnak.:c Igazából örülök annak, hogy elszomorodtál miatta, hiába hangzik ez rosszul, de így legalább tudhatom, hogy némi érzelem átment.:))
Hidd el, sok cuki fluff kerül még fel az oldalra, ez miatt nem kell aggódni.:D Azt könnyebben írom, hiszen ott nincs bennem akkora elvárás..;-; Köszönöm a szép szavaidat!♡
Sumire