Műfaj: egyperces, angst
Páros: Kris Wu [Wu Yifan] x Z.Tao [Huang Zitao]
Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem
Korhatár: 15+
A
szakadék olyan mély,
mint
szívemben a repedés.
Hibásnak érzem
magam. Az agyam tudja, hogy neked nagyobb bűnöd van mindebben, mégsem tudlak
téged okolni. Gyűlölöm, hogy még most is képes vagy elhitetni velem: fontos
vagyok. A színdarab egyik elmulaszthatatlan eleme voltam, ami a tökéletes
előadásodhoz kellett. Minden, amit mondtál, hazugság volt csupán; berögzült,
megtanult mondatok, amiket számtalanszor gyakoroltál a tükör előtt.
Mindvégig
hittem szavaidnak; vakon követtelek az úton, ami elméletben a boldogságunk felé
vezetett. Kihasználtál mindent, amit ki lehetett. Az érzéseimet csak
fűszerezted, erősítetted, hogy utána a legmegfelelőbb pillanatban öntsd mindet
a lefolyóba. Naiv voltam, nagyon naiv.
A
vas jéghideg,
akárcsak
elidegenült szíved.
Sokszor
gondolok arra, hogy adnom kellett volna a tudatlant, el kellett volna tekintsek
minden felett. Élveznem kellett volna azt, hogy mellettem vagy. Tűrnöm kellett
volna a hazug ígéreteket, amiket szentül állítottál nekem; a kilesett,
túlfűtött afférokat, amiket még az orrom alá is dörgöltél.
Minden más
lehetne. Más lehetnél te, és más lehetnék én. Ennél sokkal boldogabb. Nem kéne
attól rettegnem, hogy az utcára kilépve rideg alakodba botlok, és te úgy állsz
tovább, mintha az együtt töltött három év meg sem történt volna. Tekinteted
mardosó hidegséggel tudatta velem, hogy mindent kitöröltél, ami én voltam. Mindent.
Az
idő fülledt légköre érzékelteti
belsőm
fuldoklását.
Hosszú,
egyedül töltött napok eredményeként formált agyamban alakot minden. Elhittem
neked az összes hazug szót. Szereteted soha nem volt valós. Szíved nem
született érzésekkel, mindenkit csak kihasználtál. Velem az élen. A kezdetek
kezdetétől mézesmadzagon rángattál, amit szerelmes aggyal engedtem. Soha nem
gondoltál arra, hogy én mit érezhetek, hogy élem meg mindazt, amit olyan
könnyedén egy bocsánatkérő tekintettel lezártál volna.
Mosolygós
arcod kirajzolódik szemeim előtt, nevetésed halk csilingelésként hazudtolja meg
valódi, mély hangodat. Elmém legmélyebb zugába furakodik be ez az örök
emlékfoszlány, amit már három éve magamban rejtegetek. A kép hirtelen változik;
vonásaid agresszív és rideg mivolta tárul elém. Arcomat végigszántják első
könnycseppjeim. Néha úgy érzem, a hazug szavak helyett inkább tettlegességbe
folyt volna nemtörődöm szereteted. A fizikai fájdalmat könnyebb elviselni. Ezerszer
könnyebb.
A
víz nyomasztó és sötét,
akárcsak
te magad.
Rengetegszer
jutott eszembe, hogy fel kéne keresselek; hogy meg kéne beszéljek veled
mindent. Az agyam mégis megálljt parancsolt szívemnek. Folyton csak egy szó
lebeg lelki szemeim előtt, amit érző, lüktető szívem táplál irántad, bármennyire
próbálom eltörölni, nem megy. Szeretlek. Még mindig kibaszottul szeretlek, Yifan.
Mindenki a
szerelem után sóvárog, mint valami megváltó iránt. Pedig sokkal többet vesz el
az emberből ez az egy érzés, mint amennyit valaha tudna adni. Az emberek
naivak. Naivabbak, mint én.
A
sós íz mar,
mint
mikor keserűséged miatt a sírás fojtogat.
Mindennap
veled álmodok. Az emlékeddel kelek, és azzal fekszek. Nem bírlak elengedni,
pedig rengetegszer próbáltam megszabadulni a fájdalomtól, amit te okoztál
nekem. Többször kívántam, hogy bárcsak éreznéd azt, amit én; hogy megértsd, nem
tudlak kitépni szívemből úgy, ahogy azt te megtetted fordított esetben.
Az Élet komor
és fájdalmas, amit nélküled nem bírok a hátamon cipelni. A napok monoton
haladnak előre, szürke színt vett fel minden, semmiben sem látok örömöt.
Megrekedtem ott, ahol kiléptél az életemből; ahol rám csaptad a hatalmas kaput.
Az elvárások nagyok,
nélküled pedig egy törékeny hóvirág
vagyok.
Karjaim magatehetetlenül lebegnek mellettem,
nem bírom már mozgatni őket. Elmém fakulni kezd, emlékeim eltűnni látszanak
rólad. Úgy érzem, sikerült beteljesítenem célomat.
A
hazugságok soha többé nem találják meg
igazságra
éhező szívemet.
~ 菫
Sziia~!
VálaszTörlésAnnyira megörültem, mikor rábólintottál arra, hogy megirod a TaoRist, amiért annyit rágtam a füled, de a témája meglepett. Nem számítottam rá, hogy ilyet fogsz írni velük. owo
Annyi mindent akartam írni, de most semmi értékelhető nem jön össze.><
Eléggé vergődök ezzel a párossal az utóbbi időben, így ez az os tökéletesen szimbolizálta azt amit velük kapcsolatban érzek.*^*
A megfogalmazás - mint mindig, most is - tökéletes volt. Hatásos, de nem estél sehol sem túlzásokba. Iszonyatosan tetszik, ahogy tagolva lett a törénet, és, hogy az egészet belengi a kimondatlan halál. Egyszerre gyönyörű és szívszorító. Hiába van meg a maga keserű íze, mégis habzsolva falom a sorokat.
Imádtam, köszönöm, hogy megírtad, számomra új élmény volt velük ilyet olvasni.♡
Ai.
Sziaa.~
TörlésTaoris-t mindenki csak smutot ír, vagy valami könnyedebb cuccot. Na meg azért a hangulat is sokat dob az íráson.:) Így is elég sokat húztam a közzé tételét.:')
A vergődés tudom, hogy némiképp nekem köszönhető, amiért azt hiszem bocsánatot kell kérjek. De akkor sincs bajom velük.:c És simán lehetett volna más páros is, de mivel végig ők voltak a fejemben, míg megírtam, így maradt ez az elképzelés.
Jobban kedvelem a burkolt halált, amire csak rá van vezetve az olvasó. Amit vagy felfedez, vagy ez az egy információ elmarad, és értelmetlenné válik az egész.:)
Tudod, hogy nem ez az utolsó velük írt történet, szóval könnyen elkergetheted azt a szomorú felhőt, amit ez keltett.:) Én köszönöm, hogy írtál! A késői válaszért meg elnézést...
Sumire
Szia :3
VálaszTörlésHát... Hirtelen nem is igazán jutok szóhoz. >< Tudtam, hogy szomorú lesz, amit eleve nehezen viselek, de ezzel a párossal még rosszabbul. :( Ők a nagy szerelmeim, így még jobban összeszorult a szívem olvasás közben. ><
Minden egyes mondat olyan választékosan volt megfogalmazva, és tökéletesen megjelenítetted azt a szívszorongató hangulatot, amit egy angstnál kell.
Igazából szeretem is meg nem is, mikor ilyen szomorúakat írsz; mivel gyönyörűen fogalmazol, élvezet olvasni a történeteidet, de mindig sikerül olyan jól érzékeltetned a szereplők fájdalmát, hogy összeszorul tőlük a mellkasom. ><
Most egy jó nagy adag cuki TaoRis képre és videóra van szükségem, hogy helyrerázódjak így estére. :3
Köszönöm, hogy olvashattam <3
Sziaa.~
TörlésAz elmúlt napok keserű gonoszságodnak köszönhetően már nem is bánom, hogy ezzel a párossal ilyen formában írtam. ._.
Pedig én még mindig nem érzem úgy, hogy sikerül megütnöm azt a bizonyos szintet, amit az átérezhető angstoknál elvárás. Szeretném, hogy végre sikerüljön olyat írnom, amitől tényleg úgy érzi az ember magát, ahogy a főszereplő; hogy reménytelennek és feleslegesnek lássa az életet, ahogy az adott személy is. Igen, persze, ezzel valószínűleg sokan azt gondolnák, hogy "Na, tőle sem olvasok többet ilyet.", de talán épp ezzel érném el azt a szintet, amit szeretnék...:)
Én nagyon örülök annak amúgy, hogy elszomorodtál rajta, hiába hangzik ez kegyetlenül. Remélem azért, hogy azóta sikerült túltenned magad a dolgokon.:)
Én köszönöm, hogy végül rávetted magad, és elolvastad! Annak meg végképp, hogy írtál is!
Sumire
Szia!
VálaszTörlésEz a történet a maga rövidségében és tömörségében volt gyönyörű szép. Az, hogy az elmúlás ilyen szimbiózisban fut végig a történeten, nagyon hatásossá tették nekem, és ehhez olyan szépen használtad fel a metaforákat, hogy egyet-egyet elolvastam többször is, annyira találó volt. :) És azt írtam, hogy szép a történet annak ellenére, hogy ilyen szívbemarkolóan melankolikus volt, a jelzők nagyon szépen festették alá ezt az egész letargikus, beletörődő milliőt. :) Ami emellett nagyon tetszett, az a letisztultsága volt; egyetlen - mély - érzelmet jelenítettél meg, de az csak úgy sütött a sorok közül, illetve annak ellenére, hogy "csak" erről volt szó benne, nem ismételted magadat. :)
Egyszóval nagyon tetszett ez a kis rövidke szösszenet, és bocsi, ha elég összevisszára, értelmetlen vagy önismétlőre sikerült a hozzászólás, de nem vagyok az a kommentelős típus, ez a történet megindított annyira, hogy hagyjak itt néhány semmitmondó szót. :)
Gratulálok hozzá, és köszönöm, hogy olvashattam. :)
Sziaa.~
TörlésNagyon örülök a szép szavaidnak, főleg, hogy nem sokat kommentelsz! :) A metaforák mindig szebbé tesznek egy adott műt, szerintem. Ahogy a hasonlatok és megszemélyesítések is. Szeretem őket alkalmazni, bár még nem nagyon látott napvilágot olyan írásom, amiben sok szerepet kaptak volna ezek. Sajnos.:)
"A fájdalmat mindig könnyebb megírni, mint egy boldog pillanatot." Ezt egy számomra kedves ismerősöm mondta még annak idején, és most, hogy én is belecsöppentem ebbe a világba, képes lennék megcáfolni.:) Nem szeretem a fluff műfajban írt műveket, mégis nagyrészt azokat írok, mert az sokkalta könnyebb, mint egy ilyen megírása. Szeretem a drámai, melankolikus dolgokat, sokkal szebbnek látom, mint a felhőtlen boldogságot. Épp ezért igyekszem ebben a műfajban is javítani magamon, és pont ezért esnek nagyon jól a kedves szavaid/tok.
Én nagyon örülök annak, hogy írtál nekem. Egyáltalán nem sikerült össze-vissza írnod a dolgokat. Valamint azt is nagy örömmel olvasom, hogy megindított annyira, hogy leírd ez alá a gondolataidat! :) Köszönöm!
Sumire