Műfaj: slice of life, one shot
Érintett banda: EXO
Páros: Suho [Kim Junmyeon] x Chen [Kim Jongdae]
Figyelmeztetés: yaoi
Korhatár: 12+
 |
Feje minduntalan oldalra csuklott, így alkalomadtán vállamon pihentette meg nehéz kobakját. Az álmosság elleni harcban vesztésre állt, hiszen az elmúlt tíz percben megállás nélkül elnyomta az álom, majd ismét fejét felemelve pillantott előre, mintha nem történt volna semmi sem. Félig volt csak tudatánál; szemeit a nyitva maradásra próbálta kényszeríteni. A fáradtság köde azonban nem szándékozott elillanni tekintetéből, így minden alkalommal lassan, nagyokat pislogva húzta vissza a fejét vállamra a súly.
Olykor aprókat zötykölődött a busz egy-egy kátyúnak köszönhetően, de az elmúlt pár percben már nem riadt fel semmire. Mosolyra húztam számat, miközben halk szuszogását hallgatva nyitottam nagyra szemeimet, sűrűn pislogva párat, hogy a következő pillanatban ismét minden figyelmemet az ölemben meglapuló könyvnek szentelhessem. Régi darab volt, az egyik kedvencem.
A busz ablakait pára lepte a kinti fagyos idő és a benti túlfűtöttség eredményeként. A légkör álmosítóan fülledt volt a szellőztetés hiányában. A jármű lassan haladt előre, hosszú ideje nem nyílt már ki az ajtó a megállók hiánya miatt. Egy hosszú, fákkal közrefogott úton haladtunk előre, ami két apró település között adott lehetőséget a megközelítésre. A betűk összeolvadtak égő szemeim előtt; a fáradtság lassan hatalma alá kerített, amit ismét nagy pislogásokkal próbáltam elűzni. Párszor lehajtottam pilláimat - hogy a kellemetlen érzés alábbhagyjon -, majd ismét kinyitottam őket.
Már csak pár megálló volt a célig, így torkomat halkan megköszörülve ültem feljebb, ügyelve, hogy a rajtam pihenő fekete tincsekkel borított testrész ne essen le vállamról. A könyvet becsuktam, és az ölemben markolásztam, míg a párától ködös ablakra szegeztem tekintetemet. Néztem, ahogy a kinti világ eltorzult, fehér látványa sötétségbe burkolózva suhant el mellettünk.
A súly már nem nyomta vállamat, mire feleszméltem bódult állapotomból. Fejemet a másik irányba fordítottam, elszakítva ezzel tekintetemet az ablak itt-ott tisztán, páramentesen tátongó felületétől, amik különböző formákként mozgatták meg az érzékeny emberek fantáziáját. Fáradtsága csak úgy sugárzott kialvatlan bogárszemeiből, amik alatt halványkék színben pompázott - némi lilával párosulva - bőre. A melegtől kipirosodott arcán megjelent gyermeki mosolya, ami érzékien ívelt ajkainak köszönhetően szinte mindig ott pihent.
Ujjainkat összefonta ölemben, majd némiképp felemelkedve egyenesedett ki az ülésen. Hüvelykujjammal lassú mozdulatokkal simogattam kezének puha bőrfelületét, míg tekintetemmel végig követtem cselekedetem minden rezdülését.
A busz ablakait pára lepte a kinti fagyos idő és a benti túlfűtöttség eredményeként. A légkör álmosítóan fülledt volt a szellőztetés hiányában. A jármű lassan haladt előre, hosszú ideje nem nyílt már ki az ajtó a megállók hiánya miatt. Egy hosszú, fákkal közrefogott úton haladtunk előre, ami két apró település között adott lehetőséget a megközelítésre. A betűk összeolvadtak égő szemeim előtt; a fáradtság lassan hatalma alá kerített, amit ismét nagy pislogásokkal próbáltam elűzni. Párszor lehajtottam pilláimat - hogy a kellemetlen érzés alábbhagyjon -, majd ismét kinyitottam őket.
Már csak pár megálló volt a célig, így torkomat halkan megköszörülve ültem feljebb, ügyelve, hogy a rajtam pihenő fekete tincsekkel borított testrész ne essen le vállamról. A könyvet becsuktam, és az ölemben markolásztam, míg a párától ködös ablakra szegeztem tekintetemet. Néztem, ahogy a kinti világ eltorzult, fehér látványa sötétségbe burkolózva suhant el mellettünk.
A súly már nem nyomta vállamat, mire feleszméltem bódult állapotomból. Fejemet a másik irányba fordítottam, elszakítva ezzel tekintetemet az ablak itt-ott tisztán, páramentesen tátongó felületétől, amik különböző formákként mozgatták meg az érzékeny emberek fantáziáját. Fáradtsága csak úgy sugárzott kialvatlan bogárszemeiből, amik alatt halványkék színben pompázott - némi lilával párosulva - bőre. A melegtől kipirosodott arcán megjelent gyermeki mosolya, ami érzékien ívelt ajkainak köszönhetően szinte mindig ott pihent.
Ujjainkat összefonta ölemben, majd némiképp felemelkedve egyenesedett ki az ülésen. Hüvelykujjammal lassú mozdulatokkal simogattam kezének puha bőrfelületét, míg tekintetemmel végig követtem cselekedetem minden rezdülését.
~ 菫
Szia!
VálaszTörlésNagyon-nagyon megörültem, amikor megláttam a suchen párosítást a posztodnál, de azt hiszem, ez a kommentemből is kiderült. :D Odavagyok ezért a párosért, de olyan ritka a magyar történet velük, mint a fehér holló.
Ez a kis szösszenet bár nem szólt sok mindenről, olyan kis lélekmelengető volt és a legapróbb részletekig mindent tökéletesen el tudtam képzelni, olyan jól lefestetted a szavaiddal a dolgokat. A fantáziának is bőven hagytál dolgokat, mert felmerült bennem a kérdés, hogy vajon honnan jöttek, hová tartanak, mi a történetük... de ezt már azt hiszem, én fogom hozzákölteni magamban :)
Örülök, hogy olvashattam. :)
Sziaa.~
TörlésIgen, én pedig hirtelen teljesen lesokkoltam, hogy "Jézusom, pont Ő írt hozzá?".x)) Rendesen meglepődtem.:) A páros hozzám is közel áll, de eddig még nem volt semmi, amit velük írtam volna meg.
A célom igazából annyi volt, hogy a nyugalmat adjam át, amit nem igazán tudom, hogy sikerült-e. De nekem már az is tökéletesen megfelel, ha lélekmelengető lett. Mindig tartok attól, ha egy kimondott érzést szeretnék átadni, hiszen az vagy sikerül, vagy nem. Én meg a legtöbb esetben nem gondolom úgy, hogy elértem a célom.:D Nem is szándékoztam jobban a történetükbe belefolyni; sokkal jobban szeretem azokat az írásokat, ahol nincsen minden az olvasó szájába rágva.
Nagyon örülök, hogy elolvastad! Annak meg különösképp, hogy szántál rá időt, és írtál!:)
Ne aggódj, sikerült átadnod a nyugalmat. :) Egyébként ismerem az érzést, én is mindig úgy érzem, hogy valamit nem úgy adtam át, ahogy akartam, de aztán a visszajelzések sokszor megnyugtatnak.
TörlésDe azért remélem, ez a "Jézusom, pont Ő írt hozzá?" valami jót jelent... :D
A visszajelzés tényleg sokat számít, és nagyon örülök, hogy szerinted sikerült átadnom, amit szerettem volna.:)
TörlésA lehető legjobbat.:D Imádom, ahogy írsz, csak még nem volt merszem írni egyik írásodhoz sem.x) Tudom, hogy az ember örül a véleménynek, legyen az pozitív, vagy akár negatív, de vannak, akikre felnézek, és nekik nehezebb bármit is írnom addig, míg nem ismerem valamilyen szinten.:))
ÚRISTEN, LÁNYOM, nem vagyok emberevő és nem is harapok, bármikor szívesen beszélgetek bárkivel, aki meg akar kicsit is ismerni. Nem kell félni tőlem, de komolyan, esküszöm, de őszinte leszek, én kábé lelki beteg leszek egy kicsit, ha azt látom, hogy senki nem jelez vissza, miközben a szívem-lelkem, időm, idegrendszerem, mindenem beletettem egy történetbe, sokan látják a statisztika szerint, de mégse állnak szóba velem az olvasók... Szóval csak bátran, én még az egysoros véleménynek is örülök T_T
TörlésHaha, rendben.:)) Akkor a legközelebbi írásodnál összeszedem magam, gondolataimat, és írok neked. Remélem, az nem Baekyeol vagy Kaisoo lesz.x')
TörlésSziia~!^^
VálaszTörlésAnnyira jól esett most ezzel a párossal olvasni, hogy az valami hihetetlen, sosem shippeltem őket igazán, de ez most nagyon kellett.*^*
Legelőször a terjedelme volt, ami feltűnt, mert tőled ilyen röpke kis apróságot még nem volt módom olvasni, de be kell látnom, hogy tényleg nem minden a terjedelem. .-.
Nagyon kis kedves, nyugodt hangulatú történet volt. Semmi extra, egy olyan kis momentum amit biztos, hogy mindenki átélt már, ez pedig számomra még kedvesebbé tette, hisz emlékeket is idézett fel.:'3
Ugyan nem tüntetted fel, ki melyik szerepet kapta számomra egyértelmű volt, hogy cica aludt el Junmyeon vállá, de javíts ki, ha esetleg fordítva képzelted, ez érdekel.:'D
Miközben olvastam teljes egészében magam elé tudtam képzelni, ez pedig folyamatos mosolygásra késztetett.
Az utolsó jelenet volt a kedvencem. Apró kis mozdulat, ahogy a másik kezét simogatta mégis annyi szeretet tud meglapulni egy ilyen cselekedetben, hogy én már tényleg csak arra tudtam gondolni, hogy mégis mennyire nagyon szerethetik egymást az elmédben született karakterek.
A megfogalmazás számomra most is tökéletes és választékos volt, mint ahogy azt tőled már megszoktam.:'3
Viszont így utolsó sorban kitérnék a képre is. Hát én ebbe a képbe beleszerettem ahogy megláttam, úgyhogy kérlek dobj majd meg a cím nélküli verzióval, ha kérhetem.*^*
Köszönöm, hogy olvashattam, kellemes perceket okoztál vele.♡
Ui.: Csak érdeklődnék, hogy az UruXing-nek mikor várható a folytatása??:'3
Ai
Sziaa~
TörlésSzerintem tudod, hogy ha Junmyeon, akkor Jongdae vagy Yixing.x) És ez jobban illett a Suchen-hez.
Hát igen.x) Bár nekem úgy rémlik, hogy volt már hasonló terjedelmű írásom, de már nem tudom.:D Ezen is gondolkoztam, hogy kell-e még hozzá írni, vagy megfelelő így is.
A realitás fontos. Én megmondtam.x) Bár nem sokat foglalkoztam még azzal, hogy ilyen kis cselekménymentes dolgokat írjak, de tény, hogy csak úgy jött, és nem kellett arra figyelnem, hogy mi hangzik rosszul és mi nem. Az egészet írhattam folyamatosan, és ostorozhattalak a részletekkel.:D
Igen, Jongdae volt az álomszuszék.:) Junmyeonhoz meg egyszerűen csak illik a könyv.:D Igazából ez a két ember mintha egymásnak lett volna teremtve.x)
Lehet őket különböző, ellentétes karakterekként is ábrázolni, akkor is ugyanúgy összeillenek, mint amikor egy húron pendülnek. Nem volt oktalan az az utolsó bekezdés.:)
Szerencséd van, hogy általában két verzióban mentem már el a képeket.x) Bár nekem nem lett kedvencem.
Én köszönöm a szép szavaidat, mindig nagyon tudok neki örülni!♡
Ui.: Hát, drága... Ma neki akarok ugrani, ha már facebookon is rákérdeztek, de nem ígérek semmit. A Seho-t szeretném írni, így ehhez most semmi kedvem. Majd meglátom.;)
Szia :3
VálaszTörlésMár tegnap éjszaka, elalvás előtt elovastam, de úgy gondoltam értelmesebbet tudok írni, ha nem vagyok álmos. :D
Nagyon aranyos volt. Úgy imádom az ilyen kis egyszerű, hétköznapi pillanatokat, főleg ha ilyen szépen vannak megírva. *-* Csak azt sajnálom, hogy az ilyen édes történeteid mindig olyan rövidek. :(
Köszönöm, hogy olvashattam erről a párosról is tőled. :D
Sziaa.~
TörlésÉn éjszaka épp ezért nem is foglalkozok már az olvasással sem.:D Másnapra mindig elfelejtem, hogy írni akartam az elolvasott ficihez.
Szerintem tisztában vagy azzal, hogy miért ilyen rövid.:D Még ha könnyen is írtam, akkor sem éreztem úgy, hogy ezt folytatni kéne még. Ez pont így lett olyan, amilyennek kellett lennie. Noha nem vagyok vele megelégedve, de szerintem nem lett volna jobb, ha tovább lett volna ragozva.:)
Köszönöm, hogy elolvastad, és írtál!:)
Szia!
VálaszTörlésBevallom már háromszor-négyszer elolvastam, mire idáig jutottam, hogy írjak. Én nagyon szeretem az ilyen kis egypercesek,amik alig néhányszáz szóval felvázolnak egy életérzést. A párás ablak, s a kinti fagyos,ködös idő, szerintem sokunkat megihletné, így egyáltalán nem meglepő, hogy ez írásra ösztönzött. Talán egy kis tájleírás még belefért volna, de csak mert tudom, hogy abban nagyon profi vagy, jól esett volna egy pár mondat róla, de így is tökéletes volt.
Jongdae szeme alatt a bőr miért halványkék és lila? Csak a fáradtság miatt, vagy bántották szegényt?:) remélem, csak a fáradtság :)
Az utolsó bekezdés nagyon intim volt, csodásak az ilyen kis apróságok. A kevesebb több, szokták mondani, és ez most is igaz, az a kézfogás annyival több érzelmet sugallt, mint ha egy nyálas csókot írtál.volna le.
Maga a cím pedig gyönyörű.
Egyetlen egy dologba kötnék bele, és az a kobak. Szerintem nem annyira illett ide ez a szó. De lehet, hogy csak mostanában kivagyok ezektől a becézett szavaktól:).
Köszönöm, hogy olvashattam!
Puszi
Xiumaru^^
Sziaa.~
TörlésHát igen, azt hiszem, nem lett meg négyszáz szó sem, de kivételesen még ez sem zavar.x) Iden még nem igazán volt alkalmam ezt a jelenséget tapasztalnom, mivel az összes busz nulla fokban fűtetlen volt, míg hat-tíz fok között minimálisan érezhető volt, hogy melegítik a járműt.x))) Ez nem tudom, milyen elv, de néha elég idiótának tudom nézni a sofőröket.:D Ezt inkább csak emlékezetből írtam.
A tájleírás szerintem is belefért volna, de nem tudtam, hogyan tudnám belesűríteni, így inkább hagytam. De szerintem egy másik os majd kárpótol ebben, csak jussak el odáig, hogy átolvassam, és megosszam.x)
Nem, eredetileg nem csak a fáradtság miatt kapta ezeket a színeket a szeme alatti bőr, csak a végén feleslegesnek tartottam kitérni egy közelmúlti emlékre.:)
Nem vagyok a szerelmes csókok híve. Nem tudom, miért. Ráadásul csókjelenetet sem szeretek írni, így ezzel szerintem érthető, hogy miért ilyen lett a vége. Soha nem érzem úgy igaznak az érzelem közlését. Szerintem sokkal több olyan gesztus van, amivel az ember ezerszer szebben tudja kifejezni a szeretetét a másik felé.:)
Haha, az a szó eredetileg nem volt ott.:D Szóismétlés volt már rögtön az első mondatban, és nem jutott jobb eszembe, őszintén szólva. Még hisztiztem is miatta egy sort Aidának, de amint jobb eszembe jut, lehet, lecserélem.:))
Én köszönöm az észrevételeidet, és azt, hogy írtál!
Szia~ *-*
VálaszTörlésHát teljesen véletlenül bukkantam erre a tüneményes történetre, és muszáj volt elolvasnom, hiszen SUCHEN *--------* <3 <3 <3 Igaz, tavalyi a történet, de nagyon cuki *------* <3
Nagyon-nagyon-nagyon édes történet volt *---* <3 Tudod, mennyire megveszek a cuki-muki történetekért, és ez határozottan megmelengette a szívemet *---* <3 <3 Az egész szituáció olyan idilli és romantikus, hogy teljesen odaképzeltem magamat abba a helyzetbe. Mintha Junmyeon-nal utaztam volna *-* <3
Annyira kis rövidke, de mégis benne van minden, amire szüksége van az embernek *-* <3 Nagyon szeretem az ilyen egyperceseidet *--* <3
Köszönöm, hogy olvashattam és... valamikor folytatom a blogod többi írásának olvasását, amint időm engedi ^_^ <3
Sziaa.~
TörlésSzemély szerint én már nem igazán emlékszem a történetre, de nem is merem újraolvasni, félek, hogy csalódnék magamban.:') Igen, jó egy éves a történet, szóval remélem, azért sokat fejlődtem.:D
Szerintem én ezért nem vagyok közismert író :D Nehezen és ritkán írok fluffokat, szóval sokan inkább kerülik mindazt, amit én alkotok.
Nagyon örülök, hogy így gondolod, annak meg kifejezetten, hogy ilyen régi írásomhoz is írtál! :3 Rettentően jól esik, köszönöm!
Sumire