Műfaj: incest(!), H/C
Megjegyzés: Nővérei vannak, itt mégis húga lett, elnézést miatta. Egyébként Hyosunra gondoltam, de természetesen nevek hiányában a ship is kilőhető.
A
város fényei által kísérve haladt a kihalt utcákon, ügyelve arra, hogy az
esőzés ellenére megtartsa a jeepet. Gondolataival teljesen máshol járt. Rutinszerű
mozdulatokkal kanyarodott le a megfelelő helyeken, állt meg a piros lámpáknál
és várta meg, míg egy-egy ittas fiatal csoport áthaladt a túloldalra a szűkebb
utcákban. Közben emlékek sokasága váltogatta egymást, olykor jóval régebbiek,
mintha csak egy gyermekkori kisfilmet nézne végig, amit még néhai édesanyja
készített. Amiket úgy gyűjtögetett, mintha az egész világ az ő két gyönyörű gyermekére
lett volna kíváncsi. Pedig halála után ugyanúgy porosodtak a pincében, mint többéves
betegsége alatt – nem érdekli a kutyát sem, hisz rég el lettek felejtve.
A
város csendjében élesen sikoltott fel a fék hangja, mikor hirtelen kellett megállnia
egy nagyvárosban megszokhatott felelőtlenség miatt. A jeep kerekei engedetlenül
csúsztak előrébb. A göndör vörös hajú lány úgy libegett, táncikált az aszfalton,
mintha még mindig a táncparketten lenne - barátnői nem voltak restek utána
kapkodni, de a józantalanság éppúgy jelen volt náluk is.
Más
esetben szitkozódások közepette dudált volna rájuk addig, míg minimum
visszavonulót nem fújnak, most viszont csak egy újabb emlék derengett fel
benne. Az volt az első alkalom. Az első, amikor elvitte inni; az első, amikor nem,
mint báty seperte ki arcából hullámos mélybarna haját; az első, amikor megengedték
maguknak, hogy ne gondoljanak a holnapra, ne foglalkozzanak a
következményekkel. Az első, amikor húgból szeretővé avanzsálta testvérét.
Ha
korábban el is merengett ezen az estén, sosem volt keserűség benne. Mindig csak
a vágy, a huncutság kerítette hatalmába. Most egy könnycsepp ült meg szeme
sarkában - a lemondás mélyletekig magába fogadta. Az utca teljesen kiürült; aki
nem feledésig fogyasztotta az élvezeti szereket, már rég ágyba bújt,
felkészülve a következő hét monotonitására.
A
motor hangja egyre fájdalmasabban búgott füleiben, csak akkor tudatosult benne,
hogy a kis csoport már talán három sarokkal is odébb jár. Felpillantott az égre
– ahol ugyanolyan sötétség üvöltött némán, mint ami benne élt. Romlottságot
érzett; tönkretette saját és húga életét egyaránt. Több mint tizenöt évébe
tellett, mire sikerült elhatároznia magát. Hiszen nem mehetett így tovább,
hagynia kellett, hogy rendes családot alapíthassanak, még ha ehhez élete végéig
le is kell mondania testvére jelenlétéről.
Kényelembe
helyezte magát ismét az ülésben, majd újra a híd felé vette az irányt. A híd
felé, ami nemcsak ebből a városból, de húga életéből egyaránt a kiútnak számított.
Amint lefordul majd jobbra, nem tér vissza többet, nem keresi majd testvérét,
hagyja, hadd éljen boldog életet, szüljön egészséges gyermekeket. Tudta nagyon
jól, hogy a rögzítőjén hagyott üzenet, miszerint nem mehet vissza hozzá, nem
lesz elég, ugyanúgy keresné, emiatt már napokkal ezelőtt leváltotta telefonszámát.
Nem akart kísértésbe esni ő maga sem.
A
hidegnek köszönhetően pillanatok alatt fagyott rá az útra a víz, így nem
engedhette meg magának, hogy továbbra is azon mélázzon, vajon lenne-e értelme
a későbbiekben is ebben a mocskos viszonyban élni mindennapjaikat. Lenne-e értelme
másoknak hazudni, igaz barátok nélkül csak egymással megosztani gondolataikat.
Minden idegzetével arra figyelt, hogy a helyén tartsa a jeepet, hiszen nem így
akarta, hogy vége legyen. Küzdeni akart, maga mögött hagyni a beletörődést.
A
hidat átszelve érezte, ahogy izmai elengednek; ahogy a megkönnyebbülés, mint
egyfajta színpadi függöny, elzárja előle a félelmet és lemondást. Érezte, sőt
tudta, hogy előbb-utóbb úgyis enged a vágyódásnak, de most mindennél
erősebbnek gondolta magát. Büszke volt. Abban a pillanatban ő irányított, nem
az érzései – felsőbbrendűnek érezte magát.
~ 菫
Szia!
VálaszTörlésEnyém az első komment,háhá!
SZóval, sikerült felborozolnod a kedélyeket. Már az első körben is olvastam családon belüli - hogy is mondjam - érintkezésről, az is kiverte nálam a biztosítékot, így sikerült neked is :D Egyszerűen nem veszi be a gyomrom az ilyen történeteket, a hideg is kiráz ezektől.
Viszont te bizarr módon széppé varázsoltad ezt a témát. Ahogy leírtad a körülményeket, ahogy gondolkozik a főszereplő és így pörgeti vissza a múltat, ahogy az elhatározásra jut (felfigyeltem ám arra a mondatra, hogy bár örökre tervezi az elszakadást, tudja jól, hogy végül megkeresi!), élvezetessé tette számomra az olvasást. Persze, azért néztem egy nagyot mikor kiderült, hogy a testvérek szeretők!
Olvasás közben szinte éreztem az eső illatát, az éjszakai fényeket, láttam a mulatozó fiatalokat és a gondterheltésget is éreztem a levegőben.
Le a kalappal, nagyon le vagyok nyűgözve! Bár nem azt mondom, hogy a kedvenc témámat írtad le, ettől eltekintve tetszett az írásod.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Sziaa.~
TörlésÚgy látszik, csak én nem szeretek elsőnek kommentelni :D
Oh, nem is tudtam, hogy másnak már volt korábban hasonló témában ötlete - no mindegy. Szerintem nem is baj, ha nem ilyen történetek után áhítozol :')
Örülök amúgy, hogy sikerült undor helyett mást kiváltanom, pont ez volt a célom. Mert hát sok esetben az ember ilyen, hiába tudja, mi a jó, az érzései keresztül húzzák a terveit - ezért is van, hogy a vágyódás előbb vagy utóbb, de úgyis túl erős lesz ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyja és máshol élje az életét. Meg azért na, lássuk be, nem menne el esetlegesen a húga esküvőjére? Vagy az esetleges unokahúg/unokaöcs nem ismerné őt?:D
Nagy dicséretnek számít, hogy a témát ellenezve ilyeneket írsz, szóval köszönöm a kedves szavaidat - és örülök, hogy nem akasztottalak ki (annyira) :D
Sumire
Olyan régóta várok már erre a pillanatra, olyan régóta akartam már tőled olvasni valamit, te az én írói szememben megmagyarázhatatlanul különleges vagy, szerintem ezzel tudnám leírni a legjobban az érzéseimet. Ja, meg imádom néha azt, amikor azt írod nekem, már előre félsz a kritikámtól XD
VálaszTörlésHát ez megdöbbentő és megbotránkoztató lett volna, ha nem írod le ilyen szépen és érzelmesen. Nem is az volt az első benyomásom, hogy ettől undorodnom kéne, rendesen sajnáltam Mirt a kialakult helyzete miatt XD Ja, így leírva elég beteg, de a te mondataid olyan lágyak voltak és érzelmesek, nem azt a durva, undorító vonzalmat éreztem, hanem tényleg mintha első szerelem lenne vagy nem is tudom. Meg hát én amúgy is szeretem az ilyen egyperceseket, írói szemmel meg pláne, mert valami minél bizarabb és meghökkentőbb, az már csak az írón múlik; hogy mennyire rontja el, vagy éppen mennyire emeli fel a saját írását. Nekem ez bejött, és még hasonlat is volt benne.
Csak így tovább, írj még sokat ♡
Sziaa.~
TörlésMint említettem korábban, inkább írok magamnak, mint megosztásra, de a kihívásokat szeretem - főleg ha te vezeted és próbára teszi az időbeosztásomat, haha. Bár tény, hogy az elmúlt pár hónapban más elfoglaltságom volt, mint az írás :D Amúgy elmondani nem tudom, mennyire rettegek pár ember kritikájától/véleményétől, köztük ugyebár a tiédtől, de jól esik, mikor ilyeneket írsz, nagyon is - vigyázz, még elbízom magam! Azért is emlegetem állandóan, hátha lágyszívű leszel, ha sz**t írok, bár tudom, hogy akkor magamat ásnám a föld alá a meglátásaid miatt xD
Már várom az első negatív véleményt, akinek annyira nem mentek át az érzések, addig is töltöm magam a ti kedvességetekkel. Örülök, hogy benned sem undort váltott ki, az lehet, kicsit szíven ütött volna tőled :D Szerintem túl jó pillanatodban voltál, mikor ezt megírtad nekem, de hálás vagyok érte - így talán az utolsó körig maximálisan igyekszem a bennmaradásra :D
Köszönöm ♡
Sumire
Szia!
VálaszTörlésŐszintén, belőlem nem váltott ki undort ez a történet. Mármint oké, nekem is van pl. egy öcsém és több, mint bizarr lenne egy hasonló helyzet, meg ehw meg miegymás, de na, ez is olyan, ami előfordulhat a valóságban és nem mintha hibáztatni lehetne érte bárkit is, elvégre nem mi döntjük el, hogy kibe szeretünk bele, hanem egyszer csak megtörténik.
Bár a többiek is említették, azért én is megjegyzem, hogy tetszett az ellentét a szóhasználatod és a téma között. Mert tök mindegy hogy nézzük, a testvéri szerelem sokakból vált ki undort, de annyira szép és kellemes szavakkal írtad körbe, hogy gördülékeny lett tőle az olvasás.
Az hiszem ez az első alkalom, hogy tőled olvastam és nekem sikerült kellemes élményt nyújtanod! :D Tetszik a fogalmazásmódod és ahogyan felépítetted a történetet. Köszönöm, hogy olvashattam! uwu
Sziaa.~
TörlésUgye! xD Az öcsém az öcsém, kb lehetetlen számomra pasiként megnézni, pedig nem egy barátnőm mondta már, hogy milyen helyeske.
Örülök, hogy akkor elsőre nem okoztam csalódást :D Remélem, a későbbiekben is megtartom a figyelmed, és köszönöm, hogy szántál a komira időt!
Sumire
Szia!
VálaszTörlésTetszett a novellad nagyon! Ritkán olvasni verfertozesrol úgy, hogy igazából nem arra gondolsz ez mennyire undorító és rossz dolog, hanem a fajdalomra meg az érzésekre, amik az erintettekben mennek végbe. Hiszen akármilyen elítélt dolog is ez, akik ezt érzik azoknak ez is ugyanolyan szerelem, mint amit bármelyik ember érez a társa iránt... Ebbe belegondolva, így olvasva erről, azert a sajnálat csak érződik az ember szívében. Tetszett, ahogy a hidat a húga életéből való kiutkent is említetted!
Most viszont kiemelem azt a nagyon kevés hibát, amit találtam :$ “Közben emlékek sokasága váltogatták egymást”, itt szerintem emlékek sokasága váltogatta egymást, és nem váltogatták. “barátnői nem voltak rest utána kapkodni“, itt rest helyett restek. “Kényelembe helyezte magát ismét az ülésben.” Itt igazából nem tudom ez mennyire hiba, valószínűleg csak az én ízlésemnek fura, de én az ismét szavacskat az elejére tettem volna a mondatnak. Jajj, egyébként utalok kijavítani másokat, mert mindig attól felek, hogy amúgy a személy helyesen írja, én meg hülyeséget beszélek XD szóval ha ez most így van, akkor ezer bocsánat!
Oh, meg az is nagyon tetszett, hogy Mir bevallotta magának, hogy nem fogja kibírni a testvére nélkül. Ez olyan, mint amikor elkezdek dietazni, és tudom, hogy úgyse fogom sokáig bírni xD
Köszönöm, hogy olvashattam! Attól függetlenül, hogy nem szeretted a dalt, nekem tetszett a történet, szerintem jól osszehoztad!
Oh, és elfelejtettem leírni, hogy a címe is király lett! :D
TörlésSziaa.~
TörlésFura, hogy a hidat szinte mindenki megemlíti, hiszen az még csak nem is volt szándékos összekötés benne :D
És igen, én eléggé sajnálom egyébként azokat a testvérpárokat, akik ilyen helyzetbe kerülnek, rosszabb estben ez a kapcsolatuk rovására is megy, hiszen inkább eltávolodnak, minthogy elmélyüljön a dolog. Persze, nyilván az olyan, akinek van testvére, sok esetben az undor az első, ami feldereng benne, viszont én valahogy ezt mindig is a másik szemszögből láttam. Én pl elképzelni nem tudom az életemet öcsém nélkül és az évek során előfordult bonyodalmak miatt jobban átérzem a fájdalmat az elszakadás szempontjából, nemcsak ilyen témában.
Köszönöm, hogy szóltál a hibák miatt, az első kettőt javítottam is! :3 Az utolsó meg az én f***ságom, de néha furább szórendet használok, azt nem javítom, mert még ha helyesebb is lenne úgy, ahogy te mondtad, úgy nem tetszik :D Még egyszer köszönöm, hogy kiemelted őket!
UGYE! xD Annyira komikus tud lenni, mikor az ember magát megcáfolva áll bele valamibe, amiről tudja, hogy úgysincs elég kapacitása hozzá. Végülis, a kihívások is az élet részei! :D Hátha sikerül neki betartania, ahogy hátha sikerül neked vagy akár nekem is a következő diétát komolyabban vennünk... :c
Bevallom, a címet kunyiztam, mert egyáltalán nem volt ihletem hozzá, szóval #thanksbff (amúgy is félt, hogy rossz lesz, szóval köszönöm, hogy megcáfoltad :D).
Köszönöm, hogy írtál és a meglátásaidat duplán!
Sumire
Szia!
VálaszTörlésKicsit meglepődtem a szereplőválasztáson, pontosabban a szereplők kapcsolatán. Én sem vagyok nagy híve ennek a felállásnak, ám itt hamar kiderült, hogy ez a történet nem erre éleződik ki, nem a szereplők kapcsolata a lényeg.
Tetszettek az utazás képei, amelyekkel a testvérétől és ettől a bűnös kapcsolattól való elszakadást megjelenítetted, különösen a híd képe ragadt meg bennem.
A stílusod szép és érzékletes, de bevallom, hogy engem az első bekezdés egy-két mondata meglepett. Kicsit nehézkesnek, túlfogalmazottnak hatottak, de szerencsére a későbbiekben ezeket elhagytad, így nem vált a stílusod kárára.
Köszönöm, hogy olvashattam ezt a történetet!
J.
Sziaa.~
TörlésSzerintem a magyar fandomban nagyon kevesen vágynak ilyen felállásra épülő fanfictionre, így nem lep meg, hogy senkit sem ragadott el a hév ezzel kapcsolatban :D Szóval mivel nekem sem lett volna élvezetes mélyebb értelemben erről írni, így csak az érzelmi részét szerettem volna kiemelni.
Úgy érzem, hogy szerencsés, amiért még csak most olvastál tőlem és nem korábban, hiszen szerintem a kezdetekben ennél sokkal rosszabb és bonyolultabb megfogalmazásom volt, amit igyekeztem lágyítani :D
Köszönöm, hogy írtál!
Sumire
Szia^^
VálaszTörlésÉrdekes témára esett a választásod. Nem szoktam ilyesmit olvasni, de szerencsére pozitívan csalódtam:-) Ahhoz képest, hogy szkeptikusan álltam hozzá, végül mégiscsak megfogtál az egész hangulatával.
Nagyon szépen írtad le az éjszakai város képét, és, hogy milyen emlékek derengenek fel a fiúban az autóban ülve. Meghatott a szemében ülő könnycsepp; átéreztem, mennyire fájna, ha egy hasonló tiltott érzés kerítene a hatalmába. Nagyon együtt tudtam vele érezni, mivel engem is gyötört már hasonló tiltott dolog utáni sóvárgás…
A hidas hasonlat nagyon tetszett! És az is, hogy lecserélte a telefonszámát. Lehet, hogy ez apróságnak tűnik, de igazából sokat jelent. Ha újra beszélt volna a lánnyal telefonon, meggondolhatta volna magát, így viszont elzárkózott a visszavonulás lehetőségétől.
Aztán a vége az lett, hogy érezte, sőt tudta, hogy előbb-utóbb engedni fog a vágyódásnak… Ez vajon mit jelentett? Szimplán annyit, hogy évek múltán találkozni fog a testvérével, és egy süti mellett elcseverésznek arról, hogy mi történt velük az elmúlt időben? Nem hiszem, hogy egy szenvedélyes kapcsolat után ezt meg lehet tenni. Ugyanakkor az meg annyira nem tetszene, ha évekig sikerülnie kordában tartania magát, aztán egy nap minden kezdődne elölről… Bár lehet, hogy én gondolom túl a dolgokatXD Szerintem ez úgy lenne jó, hogy kisétált a lány életéből, és pont, nincs tovább, enyi volt.
Örülök, hogy csatlakoztál hozzánk! Várom a következő írásodat^^
Sziaa.~
TörlésŐszintén? Reméltem, hogy senki sem olvas ilyesmiket :D És épp emiatt maradtam ennél az ötletnél, egyfajta "próbáljuk ki, mennyire sikerül az undort elüldözni belőlük" hozzáállással. Szóval nagyon örültem, hogy senki sem lett rosszul tőle, hanem át tudtam adni az érzelmeket! Azt hittem, legalább egy ember leszólja majd, szóval most meg vagyok kissé illetődve.
A tiltott dolgokkal kapcsolatban egyet tudok érteni, sajnos nálam elég gyakran adódnak tiltott vágyak, szóval...:'D
Szerintem nem apróság! Hiszen hiába tudná tiltani a telefonszámról érkező hívásokat, attól még ő fel tudná hívni, és az rohadt nagy kísértés lenne szerintem. Szóval ha el akarnék valakitől szakadni, nekem is ez lenne a megoldásom. Mondjuk a közösségi hálóról nem írtam bele, az már erőltetett lett volna, de az is nagy mumus.
Az, hogy visszamegy-e hozzá, a ti fantáziátokra hagyom :D Ahogy azt is, hogy mik lennének a következmények.
Köszönöm, hogy írtál hozzá!
Sumire
Szia!
VálaszTörlésValahogy nálad nem ijesztett meg a vérfertőzés a leírásban. Tudtam, hogy nem ilyen wattpados, Harry Styles-os minőséget fog képviselni az írásod, és őszintén (pont mint eddig máskor sem) nem okoztál csalódást.
Szokásosan csodás lett ez az írásod is (igen, fangirlködök, mint eddig mindig, majd hozzászoksz lol), a téma is olyan volt, amilyet alapon mástól nem igazán olvasnék el, a fogalmazásmódodba pedig egyszerűen nincs jogom belekötni, de amúgy nem is tudnék, szóval... :D
Jaj, nagyon örülök, hogy végre megint tudok olvasni tőled :(
Köszönöm az élményt!
Pakkson