Finom illatok || SEKAI

Műfaj: slice of life, egyperces
Érintett banda: EXO
Páros: Oh Sehun x Kim Jongin [kai]
Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem
Korhatár: 12+

Megjegyzés: A történet egyfajta "Karácsonyi húzás" keretein belül íródott (szerencsémre) egy olyan írónak, akinek a stílusa mindig is megragadta a figyelmemet. Így, a két nagy év végi összejövetel között, szeretnék Kellemes Ünnepeket kívánni Neked, Adél!

Jongin lassú, precíz mozdulatokkal helyezte bele a forró olajt tartalmazó serpenyőbe a bepácolt hússzeleteket, egyesével. Halkan dudorászott egy dalt, amit előző nap többször is meghallgatott, egymás után – minden figyelmét a főzésnek szentelte, így ez az apró mellékcselekvés fel sem tűnt neki. A sercegő olajban készülő húsok árasztották magukból a fűszerek intenzív aromáját, amit Jongin egész kicsi kora óta imádott; kisebbet szippantva telítődött meg orra, majd egész lénye az illattal.

Míg a csirkemellek sülésére várt, fáradtan eresztette ki tüdőjéből a felgyülemlett levegőt, miközben a pultnak háttal nekidőlve hunyta le szemeit pár pillanat erejéig. Alakja meggörnyedt, jobb bokáját hátralibbentette, hogy talpa felszabaduljon a fájdalomtól, ami az egész napos sürgés-forgásnak volt köszönhető. A falióra kattogó mutatóira felnézve dobbant egy hatalmasat szíve.

18:17

Jongin kiegyenesedett, megigazította szőkésbarna haját – elseperte homlokából hosszabb tincseit –, majd visszafordult a tűzhely felé, hogy átfordítsa a félig aranybarnára sült csirkemelleket. Telt ajkait végignyalta; csillogó tekintettel képzelte el, ahogy párja belép a konyhába és megdicséri a tökéletes rend, a finom illatok és a készülődő vacsora miatt. Tudta, hogy szerelme egyenesen kerülte az ünnepi zűrzavar okozta meglepetéseket – legyen az kellemes vagy kellemetlen -, mégis megbújt benne a cseppnyi bizakodás, hogy örömmel fogadja majd a holnapi közös teendőket, ami díszes pompába bújtatja majd az elkövetkezendő pár hetüket.

Egyhelyben toporgott, miután átfordította másik oldalára a serpenyőben terpeszkedő hússzeleteket, majd a mosogatóhoz lépve kisebb fintor ült ki arcára, ahogy a szivacshoz nyúlva megnyitotta a csapot. Szabálytalan, dús szemöldökét összeráncolta, felsőajkát beszívta – utálta a mosogatást.

Alig negyed óra múlva már a terítést intézte, elmerengve, vajon piros-ezüst, kék-ezüst vagy a megszokott arany domináljon idén a házukban, mikor Sehun lenyomta az ajtó hideg kilincsét és belépett a kissé kopottas falú előtérbe, melyre már igazán ráfért volna az újrafestés. Levette fekete vászonkabátját, majd lakkcipőit, hogy halk léptekkel jelenthesse ki: „Megjöttem.”.

~ 菫