Műfaj: egyperces, slight smut, slight angst
Érintett banda: Seventeen
Páros: Choi Seungcheol [s.coups] x Yoon Jeonghan
Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem, enyhe szexuális tartalom
Korhatár: 16+
Forró volt. A sárgásan villódzó lámpaizzó, a nyakam vékony bőrére
lehelt sóhaja, a csípőmet szorító combjai és a körmeivel felkarcolt hátam.
Hallottam, ahogy nevemet suttogta, miközben hűvös orrát kulcscsontomhoz
érintette.
Kérte. Többért esdeklett, akárcsak egy kétnapja szomjazó a friss
vízért. Türelmetlen volt és túlbuzgó. Éreztem akaratát, önzőségét, ahogy itta a
látványomat; ahogy ölelt magához.
Végtelennek tűnt a pillanat, mikor álla alá nyúlva húztam magamhoz egy
csókra. Ajkain éreztem a vágyat, a szerelmet és a keserűséget egyszerre.
Tökéletes volt, mégis mérgező. Akárcsak a kapcsolat, amiben hónapok óta éltünk.
Egymáséi, mégis másoké voltunk. Életünkből hiányzott az őszinteség, amit
nemcsak ismerőseinktől, barátainktól, családtagjainktól vontunk meg, de még magunktól
is. Az érzelmek testiségben teljesedtek ki, a szavakat visszanyeltük, mintha az
egész világ összedőlt volna kiejtve, súlyuk hatására. A felszínes dolgok úgy
pattogtak kettőnk közt, mint az ünnepek után tűzre dobott száraz fenyő.
Mikor ajkaink már csak a hűvös levegőhöz simultak, mokkabarna tekintete
mélyebb vágyat rejtett, mint eddig bármikor. Mintha egész lényemet marka között
akarta volna tudni. Félelmetes és őrjítő volt. Felemésztett a gondolat, hogy
reggel egymás karjai közt ébredhetnénk; hogy a reggelit közösen fogyaszthatnánk
el; hogy munka után az ajtón belépve nem az ágyam lenne az első, amit magamhoz
ölelhetnék.
Láttam, ahogy Jeonghan szemei megcsillantak. Talán túlcsordult benne az
érzelem, de talán csak a fény okozta, nem számított. Tekintetemet elkaptam
róla, fejemet elrejtettem nyakhajlatában, s érzékenységemet visszanyelve
csókoltam meg puha bőrét. Ahogy nyelvemmel végigsimítottam rajta, megéreztem komplex,
markáns aromáját kedvelt parfümjének. Kezei erősebben markolták vállamat, ismét
átadva magát a kéjnek, mintha az előbbi pillanat csupán csak a képzelet műve
lett volna.
Megadtam neki, amit kívánt. Mindig beadtam derekamat, azt várva, talán
most másképp lesz; talán ezúttal többet kapok majd pár óránál a félhomályban.
Mindig reménykedve hagytam, hogy hosszú ujjai kibújtassák inggombjaimat,
megszabadítsanak felsőmtől, miközben felém magasodva döntött el az ágyon,
kiélvezve az aktuális irányítását. Mindig gyengéd volt, mégis önfejű. Akaratos
és tudatos. Kevésszer mutatta meg a bizonytalanságát, amit végül cseppnyi
agresszióba fojtott. Ilyenkor láttam vékony nyakán kiduzzadni az eret, az
összeszorított rózsaszín ajkait és az elködösült tekintetét. Lágy vonásai férfiasabbak
lettek, elfeledtetve velem kisfiús valóját.
Ahogy teste megremegett, még többet akartam belőle. Elfogott a
kétségbeesés, hogy közeleg a búcsú ideje; hogy ismét nem látom napokig. A
vágyakozás fojtogatott, szívem pedig nehezebben vert. Figyeltem, ahogy húsos
ajkai elnyílnak, a levegő mégis benne rekedt; ahogy pillái megrebbentek, s
tekintetére fátyol hullt. Láttam, ahogy kiteljesedik; ahogy sikerült megtennem
mindent, amiért sóvárgott. A mámorító megkönnyebbülés hirtelen nyelt el.
~ 菫
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése