Éjszakákon át || TAETEN

Műfaj: egyperces, slice of life
Érintett banda: NCT
Páros: Chittaphon Leechaiyapornkul [ten] x Lee Taeyong
Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem
Megjegyzés: top!ten
Korhatár 12+

A hűvös levegő a függönyt megmozgatva szökkent be a fénytelen szobába. Megzavarta a krémszínű anyagot; megcirógatta az ablak alatt álldogáló szobanövényt; végigsuhant a fényes parketta felületén, megzargatva a franciaágy alatt szunnyadó porcicákat.

Taeyong összerezzent, mikor érintése kellemetlenül marta felhevült bőrét. Ajkai elnyíltak, halk sóhaj szökött ki köztük, miközben szemhéjai felnyíltak. A sötétségbe révedt, reménykedett, hogy egy apró fény gyúl majd, ami segíti a látásban, de már annak is örült volna, ha a homályos köd elszáll tekintetéről. Ujjaival háta mögött kezdett kotorászni, az elhidegült ágyrészen kereste Chittaphon meleg testét. Az összegyűrt takaró azonban hamarabb akadt keze ügyébe, mint szeretője.

Fájdalmas csalódottság költözött mellkasába, mikor tudatosult benne, a fiatalabb ismét lelépett az éjszaka közepén. Mély levegőt vett, majd hátára fordult. Szemei váratlanul és gyorsan teltek meg könnyekkel, amik még a sötétségben is fénylettek, miközben ritmusossá vált szipogása felverte a szoba csendjét.  A keserűség meglepő iramban kerítette hatalma alá.

Olykor bánta, hogy gyenge volt, s hagyta, hogy érzései elhatalmasodjanak felette, vasmacskát hajítva szívének tengerébe. Mégis, akárhányszor elhatározta, hogy többet nem enged; hogy visszautasítja az egyetemistát, mindannyiszor kudarcot vallott. Csak meg kellett pillantania a sötét szempárt, ami magába szipolyozta szeretetének minden lélekjelét, és máris megfeledkezett magának tett ígéretéről.

Tudta, csak csalódás fogja érni. Egyszer Chittaphon is meg fogja unni az éjszakákat, ami csak kettejüké volt. Talál maga mellé valakit, aki többet jelent számára testiségnél.

Lassan ült fel ágyában, hagyva, hogy arcán végigfolyjanak bánatból született könnyei. Volt, mikor emiatt is gyengének érezte magát. Hiszen mennyi érett férfi mutatta ki ilyen formában érzéseit? Mégis hagyta. Hagyta, mert a feszültség és stressz elszállt belőle. Másnap több erővel tudott kikelni az ágyból, újabb terveket tudott szőni, és pozitívan látta kapcsolatát Chittaphonnal. Csak a boldog perceket érzékelte, a kötődést, a vágyat. Nem számított, hogy mit érzett a fiatalabb, csak az érdekelte, hogy szerethesse a másikat.

Amíg Chittaphon őt kényeztette, míg az ő nevét súgta az est leplébe, s míg ő lehetett az, aki felett dominálhatott, nem volt oka félni. Az elvesztés mégis ott lebegett a feje felett, akárcsak egy baljóslatú gomolyfelhő a napsütötte égen.

A konyhába vette az irányt. Szüksége volt egy pohár hideg vízre, amivel nemcsak a kiszáradt torkát akarta megáldani, hanem a keserűséget is visszanyelni. Szerette volna, ha minden érzését csak pár korttyal megsemmisíthetné. Egyszerűen, könnyedebben, mint bármi mást, ami az élettel járt.

A némaságban halk neszként szólalt fel zoknijába bújtatott léptei, és a lámpafény élesen hasított keresztül a helyiségben, mikor rátenyerelt a villanykapcsolóra. Kellett pár pillanat, talán egy egész perc, mire kitisztult látása, s immáron már fekete tincseit is arrébb kellett söpörnie tekintete elől. Eleinte muszáj volt hunyorítania, mindkét szeme vékony vonallá préselődött, homlokán két ránc meg is jelent, mire nemcsak a látvány, de a hang is eljutott tudatáig: „Erre komolyan szükség volt?!” Mogorva volt és nyúzott.

Chittaphon a bárszéken ült, a pult fölé görnyedve, kezével eltakarva a fényt, ami egész lényét fájdalmas késszúrásban részesítette. Fáradt volt, csak amiatt riadt meg, amit Taeyong nála később észlelt – hűvös volt az éjszaka.

Fedetlen combjain volt leginkább látható a libabőr, ami megjelent testének minden pontján, és aminek észrevétele után az idősebb egy pillanatra megbánta tettét. Vékony szája azonban felfelé görbült, mikor realizálta Chittaphon jelenlétét. Mégis ott maradt, egyhelyben, az ajtóhoz simulva, ahol még kinyújtotta kezét a kapcsoló miatt. „Bocs” – hangzott el a rövid válasz ajkai közül, de ő maga sem értette, miért érzi magát feszélyezve. Talán a még mindig felszínen uralkodó szomorúság miatt, amit most még a fiatalabb is észrevehetett volna rajta, ha felé pillantana. Vagy attól, hogy bánata rossz gondolatokat szült, valótlant alkotva elméjében a másikról.

Mielőtt még Chittaphon cselekedhetett volna, a mosdóhoz lépett. Hátat fordítva szeretőjének törölte meg nedves szemét, kidörzsölve belőle az addig meglapult fáradtságot, majd egy tiszta pohárért nyúlt. Nem akarta elszalasztani a lehetőséget, hogy még jelen volt a fiatalabb. Talán még csak ébredezett, hogy eltűnhessen a hajnalba, s ő épp megzavarta benne.

A kövér vízcseppek végigszaladtak állán, majd nyakán, mikor mohósága türelmetlenségbe torkollott. Nemcsak az éjszakát, de önmagát is némának érezte. Mintha az addig belül háborgó viharos tenger megnyugodott volna. Nem érzett sem rosszat, sem jót – a kettő között evezett, remélve, hogy sokáig élvezheti a békét.

Végül leült Chittaphon mellé. Lábait hozzáérintette a másik térdéhez, s ujjaival végigsimított a kézfejen, ami még mindig takarta arcának felét. Telt ajkai megremegtek, mintha visszafojtott volna egy mosolyt. Tekintetét összekapcsolta Taeyongéval, egyidőben azzal, mikor száját elhagyta kérésnek szánt mondata: „Éhen halok”.

~ 菫