Műfaj: one shot, slight fluff
Érintett banda: EXO
Páros: Park Chanyeol x Oh Sehun
Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem
Korhatár: 12+
Az őszi fagy
váratlanul és gyorsan köszöntött be, akárcsak az esőtől szürkévé és monotonná
vált mindennapok. Már a színes levelek és kopaszodó fák sem tudtak vidámságot
vinni az életbe.
Sehun orráig
betakarózva kuporodott a világoskék nappali kicsiny vászonfotelkájának
karfájához, ügyelve, hogy a lakásban uralkodó csípős hideg ne merészkedjen be
fázó testéhez egy aprócska lyukon sem.
Bosszantotta,
hogy hirtelenjében ilyen rosszra fordult az időjárás, főleg, hogy hiába tekerte
fel a fűtést, a szobákat így is kellemetlen hűvös uralta – zokni nélkül már a
parkettára sem mert lépni. Ennek ellenére mégis szerette ezeket a borús,
sötétebb őszi napokat, amik csupa lustálkodással és pihentető, házon belüli
programokkal kecsegtettek. Ilyenkor már nem érzett késztetést arra, hogy
kimozduljon – nem derengett fel benne, hogy milyen jó lenne futni pár kört a
helyi parkban, vagy szimplán sétálni egyet, akár bevásárolni másnapra, ha már
más teendője nem akadt. Helyette sokkal hívogatóbb volt a puha pléd és forró
tea, ami felmelegítette esetlegesen lefagyott ujjait, miközben egy unalmas
filmet elindítva hagyta, hogy olykor lecsukódjanak pillái.
- Szóval –
törte meg a hangulatos csendet párja, ahogy tálkával a kezében lépte át a
nappali mahagóni küszöbét -, mi is a terv? – hajított be ajkai közé egy
popcorndarabot, majd fogai segítségével hátrább dobta szájüregének jobb felébe,
így huppanva le a fagyoskodó Sehun mellé. A fiatal feljebb húzta magán a
vékonyka plédet – ami eddig elégnek minősült melegítés gyanánt, most azonban
kifejezetten hiábavalónak vélte -, hogy az aprócska fuvallat, ami Chanyeol jöttével
érkezett, ne marja átfagyott arcbőrét.
- Semmi –
morogta a takaróba, miközben fejét oda sem fordítva lesett szemének sarkából az
idősebbre. Érezte a kukorica bódító illatát, kívánta, mégsem volt képes
kibújtatni kezét a melegből.
Chanyeol
elhúzta száját a hallottak nyomán, majd még két szem popcornt dobott szájába. –
Lusta… - sóhajtotta két rágás között, majd elindította az eddig megállított
filmet.
- Csak fázós.
- Lusta.
-
Melegkedvelő.
- Lusta.
- Fáradt.
- Lusta.
- Chanyeol! –
szólt rá a fiatal, ami inkább hallatszott erőtlen morgásnak, melynek semmi éle
és hangsúlya nem volt érezhető. Párja féloldalasan elmosolyodva fordult Sehun
felé, hogy meleg puszit nyomjon a fiúból szabadon felfedezhető bőrfelületre, a
halántékára.
- Mit szólnál
egy felfrissítő sétához?
- Holnap.
- Ma.
- Hideg van.
- Holnap is az
lesz.
- De addig
felkészülök.
- Tíz perc
múlva a bejáratnál? – állt fel Chanyeol a kanapéról vigyorogva, miközben a kis
tálnyi popcornban kotorászott továbbra is.
- Aigoo, nincs
kedvem! – lökte le magáról indulatosan a plédet Sehun, így a csípős hideg
áramütésként rohant végig minden felszabadult testrészén.
- Tíz perc – zárta
le a témát, majd ragadta meg a lecsúszott takarót az idősebb, és nagy léptekkel
sietett ki jó kedélyűen a nappaliból, míg Sehun csak a kellemetlen hűvös
levegővel volt elfoglalva.
*
- Fázok.
- Borzasztó.
- Nem vicces.
- Nem nevettem
– próbálta visszatartani mosolyát Chanyeol, miközben játékosan megszorította
Sehun kezét.
- Menjünk haza
– sóhajtotta halkan a fiatal, lehajtott fejjel. Rettentő hidegnek érezte a
késői órákat, ráadásul semmi kedve nem volt maga mögött hagyni a lakást, ami
most sokkal melegebb levegővel rémlett fel képzeletében.
- Még csak
most indultunk el, Sehun – rázta meg hitetlenül fejét a magasabb, majd fekete,
kötött sapkájához nyúlva tolta fel kissé homlokán. A fiatal a sáljába temette
orrát, szótlanul lépkedett tovább Chanyeol mellett.
A szürkület
lassan teljesen átváltott esti sötétséggé, hiába volt még csak hat óra
környékén. Az idősebb szerette ezt az időszakot ősszel. Ilyenkor sokkal
tisztább volt a levegő, mint napközben, jobban lecsapódott a hideg és
kitisztította az ember orrát, már akinek nem voltak olyan fázós érzékszervei,
mint párjának.
Sehun továbbra
is szótlanul lépkedett, miközben szabad kezét behúzta kabátjának ujjába, hogy
felmelegítse lefagyott végtagját. Szemöldök ráncolva várta a pillanatot, mikor
az idősebb megkegyelmez neki és végre hazaindulnak – ám ezt minél jobban várta,
annál távolibbnak tűnt.
Egy idő után
szótlansága átfordult időközönként előtörő sóhajtozásba, amivel nemtetszését
próbálta közölni a másikkal. Chanyeol azonban csak mosolygott a fiatal hisztis hangulatán,
nem is törődve azzal, hogy vajon mennyire utálhatja abban a pillanatban őt Sehun.
Tudta, hogy ha félretenné a duzzogást, belátná, hogy felfrissítőbb ez a séta,
mint pár óra alvás vacsora előtt.
- Menjünk haza
– szólalt meg rekedtesen, mikor már megunta, hogy párja fittyet sem hány a
jelzéseire. Chanyeol hangosabban sóhajtott, ami Sehunt jobban felbőszítette.
Lábai, mintha abban a pillanatban gyökeret vertek volna, torpantak meg egy
helyben, ezzel kirántva kezét a másik tartásából, s szorította ökölbe ujjait. –
Haza akarok menni.
- Csak egy
kicsit menjünk még.
- Most.
- Sehun…
- Nincs Sehun!
Chanyeol, nagyon fázok… - vékonyodott el hangja. Tekintete szúrósan fúródott a
másikéba, aki feladva lépett közelebb hozzá.
- Rendben –
lehelt csókot Sehun homlokára. A fiatal lehunyta szemeit, majd elernyedtek
ujjai és máris bánta, hogy ennyire rosszindulatú volt egész idő alatt, miközben
párja csak egy késő esti sétára hívta, közös program gyanánt. Torkát szorítani
kezdte a bűntudat.
- Menjünk vacsorázni.
- Megyünk –
mosolyodott le az alig fél fejjel alacsonyabb Sehunra, majd összefonta ismét
ujjaikat indulás előtt.
- A Chili
& Vaníliába.
- Oh –
lepődött meg az idősebb, majd széles vigyor terült el arcán, mielőtt Sehun
ajkaira hajolt volna. – Menjünk.
~ 菫
Sziiia~.
VálaszTörlésAmióta szóba került ez az os azóta epekedve vártam rá, viszont jelenleg sokkalta inkább a téma okán, mintsem a páros miatt.owo Tudtam, hogy valami fantasztikusat fogsz kihozni az őszből és nem kellett csalódnom.*^* Azt meg kell jegyeznem, hogy rég mosolyogtatott meg utoljára ennyire egy os, mint ez. A párbeszédeidet egyenesen imádtam.:'D Sehun valami imádni való lett, kis fázós hisztizsák.*^* Chan pedig már csak abból kifolyólag is imádni való, hogy ő Chanyeol, ezen nincs mit ragozni.:'D
Összességében nagyon megszerettem az egészet, és ah a TaoRiseid nem bitorolnák a képzeletbeli kedvencek listám első helyeit ezt most kedvenccé avatnám, de hát egy TaoRissel nem lehet vetekedni.XD
Sajnáltam, hogy ennyire elhanyagoltad az írást mostanában, de remélem ez a történet elég löketet ad arra, hogy újra belerázódj.
Köszönöm, hogy olvashattam, nagyon a szívemhez nőtt!❤
Ai
Ui.: Kapd össze magad, nincs lustulás, és ne tessék sajnálni az ilyen párbeszédeket a néptől!!:3
Sziaa.~
TörlésŐszintén sajnálom, hogy ilyen sokáig nem tudtam választ alkotni neked, mégsincs pofám magyarázkodni, de úgy érzem, felesleges is lenne, hiszen tudod, miért nem reagáltam rá egyből...
Szerintem annyira nincs benne kielemezve az ősz - a fel nem rakott HunHo fejezet elejében szerintem sokkal jobb volt, kár érte -, de nagyon örülök ám, hogy neked még így is tetszett! Jajj és a párbeszédek.:c Nagy öröm, hogy végre nem kellett vele szenvednem, csak jött magától, mégis pozitív visszajelzést kaptam tőled!^^
A TaoRis-re nem mondok semmit.Q_Q
Nagyon örülök, hogy ennyire tetszett és tényleg nagyon(!!!) köszönöm, hogy írtál nekem!
Ui.: Én próbálkozom, de az írás mostanában olyan, mintha vérvétellel nyúznának, bleh. Azért igyekszem!
Sumire
Jaj, egyem meg őket, ez nagyon aranyos volt! Annyira átérzem Sehun gondját, rettentőes fázós vagyok, néha még nyáron is képes vagyok zoknit húzni, a kezeim is mindig hidegek, és egyáltalán nem leányálom ez, úgyhogy Oh Sehun igazán szeretheti Chanyeolt, ha még abba is belement, hogy elmenjenek sétálni. Csatlakozom az előttem szólóhoz, szerintem is jól megragadtad az ősz hangulatát, ilyenkor fázunk, de úgy sokkal jobb, ha van mellettünk valaki:D Na pont én beszélek, a forever alone.
VálaszTörlésHabár nagyon rövidke volt, így is szépen ívelhető volt Sehun karaktere, úgy éreztem, hogy ezt akár többrészes történetben is el tudnám képzelni. Annyira illik hozzá ez a ridegség, de mégis tudjuk, hogy a szíve mélyén aranyember, és olyan kis aranyos amikor durcás. Chanyeol karaktere nem volt ilyen kiforrott, viszont na... Chanyeolról van szó. És imádtam, hogy ilyen kedves meg "szerelmes" volt mindvégig.
És amúgy mostanában nem tudom mi történik a szívemben, de ez a két fiú most olyan szinten behálózott, hogy nagyon. Ejej, mi lesz így baekyeollal.
És te meg írj, sokat, ilyen egyperceseket, akár többrészest, a lényeg hogy írj!;;
Sziaa.~
TörlésNagyon megleptél.Q_Q
Hát igen, a fázás nem épp leányálom, ezt sajna átérzem én is, talán ennek volt köszönhető, hogy ebben a témában íródott a történet, hehe. Az ősz ennél sokkal kifejezőbb, csak én vagyok kevés ahhoz, hogy átadjak mindent, amit nyújt.:c
Igen, itt leginkább csak Sehunra koncentráltam, nem is gondoltam arra, hogy Chanyeolról bármit is mélyebben írjak, hiszen ha úgy vesszük, Sehun szemszögéből van, mármint E/3, de mégiscsak Sehunt követi figyelemmel, s nem a másikat. Vagy mi.
Ejejj, mi lesz így a sesooval? Kapd össze magad! Még ha a baekyeolt nem is hiányolnám, hehe.
Igyekszem az írással, de ahogy fentebb említettem, nem megy az olyan könnyen mostanában. De nagyon hálás vagyok neked, hogy megleptél és írtál nekem! Köszönöm!
Sumire
Szia!!
VálaszTörlésSzóval hadd mondjam el előre, hogy mennyire tetszett ez a kis apróság még a páros ellenére is. Nem mintha bajom lenne a párossal nagyon... de hát na, nem annyira az én világom a Chanhun. Az őszies hangulatot remekül átadtad, tökre át tudtam érezni a hidegben inkább begubózni akaró Sehunt, de a frissítő sétára vágyó Chanyeolt is, és azon kaptam magam, hogy a helyzetben vajon én melyikük lennék :DD Ezt még mindig nem sikerült eldöntenem ._.
Szeretem, hogy nálad a fluff nem az a rózsaszín, szivárványhányásos cukiságmáz, hanem sokkal inkább egy szolidan aranyos, realitáshoz mégiscsak sokkal közelebb álló dolog. De hát ismerlek már annyira, hogy tudjam, mi erről a véleményed :3 A párbeszédeidet itt most nagyon élveztem - ezek a rövid, narráció nélküli kis oda-vissza "adogatások", vagy miképp is nevezzem őket, szintén csak közelebb hozták hozzám a szereplőket és hihetőbbé tették a jelenetet számomra. Viszont volt egy dolog, ami kicsit számomra zavaró volt - néha olyan kifejezéseket használsz, amik, legalábbis engem, kissé kivetnek a hangulatból, mert nem odaillőnek érződnek, ilyen pl. a szájüreg, meg érzékszervek .Bár az utóbbi talán nem annyira, inkább az első, és azért, mert ez ilyen orvosi/anatómiai/bánat tudja milyen szakkifejezés leginkább, ami egy ilyen szövegkörnyezetben nekem nagyon elüt a többi mondattól.
De ennek ellenére nagyon élvezetes, aranyos történetet olvashattam, köszönöm az élményt ^_^
Sziaa.~
TörlésNe is emlegesd a párost.Q_Q Még mindig fura, hogy Chanyeol lassan többet szerepel a blogomon, mint Yixing... Vagy ez már megtörtént volna? APOKALIPSZIST INDÍTOK, BASZKI! ...
...
Hát... Mindegy.
Remélem, azóta sikerült eldöntened.:D Én tuti Sehun lennék, hehehe.
Nem is tudnék olyan fluffot írni, azt hiszem, próbáltam már, de valahogy nem sikerült a végére jutnom. Fogalmam sincs, mi volt az oka, de valami nagyon. Nagyon örülök, hogy neked is tetszettek a párbeszédeim! Q_Q *majd elájul a véleményedtől, de semmi gáz, higgadtan olvassa tovább*
Hát igen, ez a szókincshiány eredménye - amit szerintem átérzel, hehe -, így valamivel muszáj kibővítenem, így még ha örülök is, hogy megosztottad velem ezt a megfigyelésedet, sajnálom, hogy kizökkentett téged az olvasásból.:c
Nagyon köszönöm, hogy írtál nekem!
Sumire