Séta az esti hidegben || CHANHUN

Műfaj: one shot, slight fluff
Érintett banda: EXO
Páros: Park Chanyeol x Oh Sehun
Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem
Korhatár: 12+

Az őszi fagy váratlanul és gyorsan köszöntött be, akárcsak az esőtől szürkévé és monotonná vált mindennapok. Már a színes levelek és kopaszodó fák sem tudtak vidámságot vinni az életbe.

Sehun orráig betakarózva kuporodott a világoskék nappali kicsiny vászonfotelkájának karfájához, ügyelve, hogy a lakásban uralkodó csípős hideg ne merészkedjen be fázó testéhez egy aprócska lyukon sem.

Bosszantotta, hogy hirtelenjében ilyen rosszra fordult az időjárás, főleg, hogy hiába tekerte fel a fűtést, a szobákat így is kellemetlen hűvös uralta – zokni nélkül már a parkettára sem mert lépni. Ennek ellenére mégis szerette ezeket a borús, sötétebb őszi napokat, amik csupa lustálkodással és pihentető, házon belüli programokkal kecsegtettek. Ilyenkor már nem érzett késztetést arra, hogy kimozduljon – nem derengett fel benne, hogy milyen jó lenne futni pár kört a helyi parkban, vagy szimplán sétálni egyet, akár bevásárolni másnapra, ha már más teendője nem akadt. Helyette sokkal hívogatóbb volt a puha pléd és forró tea, ami felmelegítette esetlegesen lefagyott ujjait, miközben egy unalmas filmet elindítva hagyta, hogy olykor lecsukódjanak pillái.

- Szóval – törte meg a hangulatos csendet párja, ahogy tálkával a kezében lépte át a nappali mahagóni küszöbét -, mi is a terv? – hajított be ajkai közé egy popcorndarabot, majd fogai segítségével hátrább dobta szájüregének jobb felébe, így huppanva le a fagyoskodó Sehun mellé. A fiatal feljebb húzta magán a vékonyka plédet – ami eddig elégnek minősült melegítés gyanánt, most azonban kifejezetten hiábavalónak vélte -, hogy az aprócska fuvallat, ami Chanyeol jöttével érkezett, ne marja átfagyott arcbőrét.

- Semmi – morogta a takaróba, miközben fejét oda sem fordítva lesett szemének sarkából az idősebbre. Érezte a kukorica bódító illatát, kívánta, mégsem volt képes kibújtatni kezét a melegből.

Chanyeol elhúzta száját a hallottak nyomán, majd még két szem popcornt dobott szájába. – Lusta… - sóhajtotta két rágás között, majd elindította az eddig megállított filmet.

- Csak fázós.

- Lusta.

- Melegkedvelő.

- Lusta.

- Fáradt.

- Lusta.

- Chanyeol! – szólt rá a fiatal, ami inkább hallatszott erőtlen morgásnak, melynek semmi éle és hangsúlya nem volt érezhető. Párja féloldalasan elmosolyodva fordult Sehun felé, hogy meleg puszit nyomjon a fiúból szabadon felfedezhető bőrfelületre, a halántékára.

- Mit szólnál egy felfrissítő sétához?

- Holnap.

- Ma.

- Hideg van.

- Holnap is az lesz.

- De addig felkészülök.

- Tíz perc múlva a bejáratnál? – állt fel Chanyeol a kanapéról vigyorogva, miközben a kis tálnyi popcornban kotorászott továbbra is.

- Aigoo, nincs kedvem! – lökte le magáról indulatosan a plédet Sehun, így a csípős hideg áramütésként rohant végig minden felszabadult testrészén.

- Tíz perc – zárta le a témát, majd ragadta meg a lecsúszott takarót az idősebb, és nagy léptekkel sietett ki jó kedélyűen a nappaliból, míg Sehun csak a kellemetlen hűvös levegővel volt elfoglalva.

*

- Fázok.

- Borzasztó.

- Nem vicces.

- Nem nevettem – próbálta visszatartani mosolyát Chanyeol, miközben játékosan megszorította Sehun kezét.

- Menjünk haza – sóhajtotta halkan a fiatal, lehajtott fejjel. Rettentő hidegnek érezte a késői órákat, ráadásul semmi kedve nem volt maga mögött hagyni a lakást, ami most sokkal melegebb levegővel rémlett fel képzeletében.

- Még csak most indultunk el, Sehun – rázta meg hitetlenül fejét a magasabb, majd fekete, kötött sapkájához nyúlva tolta fel kissé homlokán. A fiatal a sáljába temette orrát, szótlanul lépkedett tovább Chanyeol mellett.

A szürkület lassan teljesen átváltott esti sötétséggé, hiába volt még csak hat óra környékén. Az idősebb szerette ezt az időszakot ősszel. Ilyenkor sokkal tisztább volt a levegő, mint napközben, jobban lecsapódott a hideg és kitisztította az ember orrát, már akinek nem voltak olyan fázós érzékszervei, mint párjának.

Sehun továbbra is szótlanul lépkedett, miközben szabad kezét behúzta kabátjának ujjába, hogy felmelegítse lefagyott végtagját. Szemöldök ráncolva várta a pillanatot, mikor az idősebb megkegyelmez neki és végre hazaindulnak – ám ezt minél jobban várta, annál távolibbnak tűnt.

Egy idő után szótlansága átfordult időközönként előtörő sóhajtozásba, amivel nemtetszését próbálta közölni a másikkal. Chanyeol azonban csak mosolygott a fiatal hisztis hangulatán, nem is törődve azzal, hogy vajon mennyire utálhatja abban a pillanatban őt Sehun. Tudta, hogy ha félretenné a duzzogást, belátná, hogy felfrissítőbb ez a séta, mint pár óra alvás vacsora előtt.

- Menjünk haza – szólalt meg rekedtesen, mikor már megunta, hogy párja fittyet sem hány a jelzéseire. Chanyeol hangosabban sóhajtott, ami Sehunt jobban felbőszítette. Lábai, mintha abban a pillanatban gyökeret vertek volna, torpantak meg egy helyben, ezzel kirántva kezét a másik tartásából, s szorította ökölbe ujjait. – Haza akarok menni.

- Csak egy kicsit menjünk még.

- Most.

- Sehun…

- Nincs Sehun! Chanyeol, nagyon fázok… - vékonyodott el hangja. Tekintete szúrósan fúródott a másikéba, aki feladva lépett közelebb hozzá.

- Rendben – lehelt csókot Sehun homlokára. A fiatal lehunyta szemeit, majd elernyedtek ujjai és máris bánta, hogy ennyire rosszindulatú volt egész idő alatt, miközben párja csak egy késő esti sétára hívta, közös program gyanánt. Torkát szorítani kezdte a bűntudat.

- Menjünk vacsorázni.

- Megyünk – mosolyodott le az alig fél fejjel alacsonyabb Sehunra, majd összefonta ismét ujjaikat indulás előtt.

- A Chili & Vaníliába.

- Oh – lepődött meg az idősebb, majd széles vigyor terült el arcán, mielőtt Sehun ajkaira hajolt volna. – Menjünk.

~ 菫