Chanyeol nélkül || CHANBAEK

Műfaj: novella, angst
Érintett banda: EXO
Páros: Park Chanyeol x Byun Baekhyun
Figyelmeztetés: bromance elemek, nyugalmat megzavaró jelenetek, brutalitás
Korhatár: 18+

A szerszámok hangosan felkiáltva koccantak egymásnak.

Vékonyka, hosszú ujjaival végigsimított legtöbbjük fémes gerincén, majd keskeny szája féloldalas mosolyra húzódott a máskor gyermekien szép arcára. Szemei fénylettek az adrenalintól és az elhatározástól, miközben tekintete felmérte a készletet. Egy valamit keresett; csupán csak arra az egy tárgyra volt szüksége, mégsem érezte egyiknél sem azt a bizsergető és kellemes érzést, mikor az ember megtalálja azt, amit épp akkor kíván.

Mélybarna bogárszemei bosszúsan húzódtak össze, mikor már harmadszorra tapogatta végig pillantásaival és ujjaival egyaránt az éles vagy épp tompa szerszámokat. Mindegyik baljóslatú volt a másik fiatal számára, aki bár eszméletlenül, mégis jelen volt a szobában Baekhyunnal.

Sikertelen keresését megunva hagyta maga mögött az asztalt, majd lépett a négypolcos szekrény elé, hogy az azokon elhelyezett dobozok egyikében feltehetőleg meglelje vágyott kincsét. Nem emlékezett már rá, hova tette el, hiszen olyan régen volt rá szüksége, sőt nem is hitte, hogy valaha lesz még rá, miután megismerte Chanyeolt. Boldog volt és kiegyensúlyozott. Eltűnt az az oldala, amit mélyen rejtegetett magában; akitől kiskora óta még szülei is rettegtek – akárcsak ő maga. Mégis együtt élt a tudattal, hogy inkább butácskán haladjon a korral, keljen fel minden reggel, mintsem az intelligens Baekhyunként járja a világot.

A dobozokat egyesével emelte le a polcról – ráért. Nem kellett sietnie sehova; nem tartott attól, hogy kiszalad az időből. Az egyik kartont, melynek jelzés volt a jobb felső sarkában, magához ölelve ment vissza az asztalhoz, majd az ott lévő vas-készletet arrébb tolva helyezte el a dobozt.

Szíve izgatott vágtába kezdett, az adrenalin újult erővel száguldozott az ereiben és légvétele megszaporodott. Tudta, hogy ebben megtalálja azt, amit eddig keresett, ám egy újfajta, kellemetlen érzés eluralkodni látszott felette; a csalódottság. Kezdte azt hinni, hogy mindez nem lesz elég; hogy egyfajta büntetés túl kegyelmező lenne Chanyeollal szemben. Neki szenvednie kellett – a lehető legtöbb módszert bevetve.

Baekhyun szemei szikráztak abban a félhomályban, ami uralkodott a kicsiny műhelyszerű helyiségben. Ajkai ismét őrült mosolyra húzódtak, miközben a dobozból kiemelte féltett kincsét; egy pillangókést. Tekintete megbabonázva követte mozdulatait, ahogy nagyapját próbálta utánozni szétnyitásakor. Mindig is szerette az öreg férfit, sokkal jobban, mint a szüleit, mégis, miután markában érezte ennek a késnek a nyelét, eluralkodott felette a vágy. Erősebb volt a csodálat, amit a tárgy felé kezdett táplálni, mint a szeretet, ami valaha benne lakozott családja irányába.

Erőtlen nyöszörgés hasított a némaságba Baekhyun háta mögül. Elrévedő mosolya gúnyos grimasszá váltott, majd válla felett elpillantva lesett a nagyobb fémasztal felé, mely a műhely közepén volt felállítva. Baekhyun nem szerette használni ezt a tárgyat, mégis könnyebb volt letisztítani, mintha egy fából készülten játszadozott volna kedveseivel.

Lassú léptekkel ment oda a bejárat melletti kisszekrényhez, hogy az évtizedek óta ott álló magnón benyomja andalító zenéjét – amitől vére talán jobban pezsgett, mint imádott kése megpillantásától.

- Jól aludtál, drágám? – szólította meg negédes hangon párját, miközben a hirtelen megszólaló dallam áramütésként izzította benne a vágyat. Már korántsem érezte a helyzetet annyira ráérősnek, mint eddig, így nem meglepőmód gyors léptekkel ment vissza az asztalhoz, hogy a kartondoboz mellé lerakott játékszerét markába fogja. Hosszú mutatóujjával egyszer-kétszer végigsimított a kés nyelétől egészen a hegyéig, s élvezte a látványt, ahogy az él nyomán kiserkent vasas vére. – Már azt hittem, egész éjjel hagysz unatkozni – tetetett szomorúsággal fordult Chanyeol lekötözött alakja felé.

Párja lassan tért magához; eleinte félhomály lepte el látását, ami szépen egyenletesen tisztult ki; hallása rossz volt, fülei sípoltak, így csupán csak Baekhyun utolsó szavai jutottak el agyáig. Testébe szakaszonként tért vissza az erő; kezeit ökölbe szorítva kezdte el rángatni karját, mígnem a szíj éles fájdalom kíséretében fel nem sértette csuklóján érzékeny bőrét. Hang mégsem hagyta el száját a kín nyomán sem. Ajkai szétnyíltak, ám mély morgáson kívül semmi nem szűrődött ki közülük.

- Óvatosan, drágám! Még a végén azt hiszem, nincs is szükség a segítségemre – mosolyogva ingatta fejét. Világosbarna tincsei simogatták arcának puha bőrét – Chanyeol még most is gyönyörűnek látta. Tekintetében csupa megbánás és sajnálat tükröződött, amitől apró termetű szerelme csak még dühösebb lett. Bosszankodó sóhajt lehelt a poros levegőbe, majd késével Chanyeol izmos karja felé kalandozott el. – Emlékszem, hány éjszakán át imádtam teljes szívemből bőrödnek minden szegletét – halk szavait elnyelte a magnóból szóló dallam hol mélyebb, hol magasabb üteme, míg az izom és hús felsértése szinte sikoltott a helyiségben. Chanyeol torkából mély hörgés tört fel fájdalmát követően.

Baekhyunnak ennyi elég volt ahhoz, hogy tudja, a rengeteg nyugtató már eltávozott párja szervezetéből, így ugyanazt az utat még egyszer megtette, ezúttal sokkal mélyebbre nyomva a kés élét. Úgy szelte Chanyeol csontja mellett az izmot, mintha csak egy szelet párizsit vágott volna le a tönk végéről. Bámulatba ejtette a vér eleinte szabályos folyása, ami idővel átcsapott idomtalan és megzavarodott fröcsögéssé. A mély, zokogásszerű hörgések párhuzamosan szóltak a magnó dalával, míg Chanyeol szemeiből gyémántméretű könnycseppek szántották végig érdes arcbőrét. Némelyik elkalandozva nagy füleiben ült meg, a többi azonban katonás rendet követve szaladt végig arcélén, s nedvesítette be nyakánál a gallért.

Baekhyun nem akarta levetkőztetni párját. A szerelme túl intenzív volt a másik iránt, mégis a megbántottság és becsapottság erősebb volt; kényszert érzett arra, hogy megmutassa Chanyeolnak: vele nem lehet szórakozni. Ám szíve ugyanolyan fájdalommal kiáltott fel olykor, mint párja lüktető végtagja. Ilyenkor pedig még agresszívabban szelte a fiatalabb alkarját.

Közel tíz percig élvezte Baekhyun, hogy Chanyeol teljesen az ő uralma alá került, mielőtt lesokkolt volna saját tettén. Ekkor magára hagyta a fiatalabbat, hangosan becsapva a műhely fémajtaját, majd az ablakpárkányon heverő cigarettás doboz felé nyúlt, hogy remegő, vérrel áztatott ujjai közé fogva egy szálat gyújtson rá. Minden káros szívás után egyre nyugodtabbá vált – ismét elgondolkozott azon, hogyan jutott el idáig. A füst körbelengte arcát, ahogy a kellemetlen hűvös levegő rezzenéstelenül figyelte minden mozdulatát.

Talán rosszul cselekedett? Adnia kellett volna egy esélyt arra, hogy megmagyarázza az eseteges félreértést? Nem. Baekhyun majdhogynem száz százalékig biztos volt abban, hogy Chanyeol bűnös; hogy mást ugyanolyan élvezettel szeretett egyik éjszaka, mint mindannyiszor őt. Lelki szemei előtt pedig felderengett, ahogy egy másik test fürdik kéjben szerelme izmos alakja alatt, aminek köszönhetően dühe újból lángra gyúlt. A csikket elhajítva tiport rá erősen, majd amilyen lendülettel jött ki, ugyanolyannal tért vissza párjához, a fémasztal mellé.

Chanyeol a fájdalom keserű bódulatában csak foltokat látott, ám Baekhyun mérges arcát megpillantva lelassult szíve vad vágtába kezdett. Tudta, hogy ez még csak a kezdet.

Alkarja felismerhetetlen, felduzzadt és véres tönkként feküdt teste mellett, mégsem érezte azt az éles fájdalmat, amit a legelején. A kín szinte érzéketlenné tette végtagjának azon részét, ám amint visszatért Baekhyun egy csavarhúzóval, hogy szemeinek fényét azzal oltsa ki, ráébredt, hogy nagyon is érez. Megrémülve kapkodta fejét egyik oldalról a másikra, ám a másikon még ez sem fogott ki. Határozott mozdulattal szúrta a tárgy éles végét Chanyeol mélybarna, hatalmas szemébe, azonnali fuldoklásos hörgést kiszakítva ezzel belőle.

- A szenvedésem a te szenvedésed is, édesem – használta ki a pillanatnyi sokkot, ami párját érte, s szúrta bele másik szemébe is a csavarhúzó végét. Baekhyun lábai megremegtek, majd fenekére huppanva hagyta, hogy könnyei végigszántsák puha arcát, míg szerelme keserves sírós öklendezését hallgatta. Félt attól, hogy elveszíti őt, ám attól jobban rettegett, hogy élve hagyja magára a fiatalabb. Úgy gondolta, ha az övé nem lehet, akkor másé sem, s ez megkeserítette észjárását.

Az elkövetkezendő két órában Baekhyun hol elrettent, hol csodálatába temetkezve szippantotta magába párjának kínokban fürdő testének látványát. A legpitiánerebb módszertől kezdve a legváratlanabb tettéig kipróbált mindent Chanyeolon – pár cigarettacsikket elnyomott tökéletesnek ható bőrén, mielőtt harapófogó, kis kézifűrész és hasonló szépségek alá nem vetette a haldokló fiatalt.

Az utolsó öt percben Baekhyun felett eluralkodott a magány. Szinte érezte a rázuhanó ürességet, míg egyedül kell tengetnie szürke mindennapjait.

Chanyeol nélkül...

~ 菫