Utazásra készen || TAORIS

Műfaj: novella, fluff
Páros: Kris Wu [Wu Yifan] x Z.Tao [Huang Zitao]
További szereplők: Jolin Tsai [Tsai Yiling], Beibei [Boxuan]
Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem
Korhatár: 12+

   - Zitao, hova raktad azt a ku... - szakította félbe kiáltott mondatát, mikor az öt éves kis csöppségre meredt. A kislány a szoba- és egyben a hatalmas rumli közepén nyúzta a fehér gombolyagnak tűnő állatot. A kutya néha vakkantott egyet nemtetszését kifejezve, mikor a gyermek kicsit erősebben húzta meg a fésűvel hófehér szőrét. - Boxuan, kicsim, megkeresnéd nekem drága apádat? - lépett oda a gyermekhez feszült sóhajt hallatva, majd amikor az állat kiugrott öléből, felemelte az apró lánykát. - Mondd meg neki, hogy ha sokáig beszélget még a virágaival, itthon hagyjuk - mosolygott kedvesen örökbe fogadott lányára, majd két lábára téve figyelte, ahogy az eb fel-alá ugrál körülötte, olykor aprókat ugatva.
   - Candy-t is visszük, apu? Ugye őt nem hagyjuk itthon? - biggyesztette le ajkait Boxuan, miközben a fehér pamacsot ölébe vette. Ugyan a kisállatot nem lehetett termetesnek nevezni, ráadásul mázsás súlyú sem volt, mégis - ahogy két hátsó lábát lógni hagyta - takarta a gyermek mellkasát, derekát és még a combját is. Yifan szíve meglágyult, ahogy Boxuan csillogó bogárszemeit nézte, miközben az felemelte a kutyát, akárcsak egy plüss állatot, hogy a férfi átvegye tőle.

   - Az a helyzet, kincsem, hogy a hotelba nem lehet állatokat vinni - simogatta meg a leány puha arcát, majd hatalmas kezével elvette a pindurka állatot Boxuan kicsiny mancsai közül. - Majd Yiling vigyáz rá, rendben? - a gyermek szomorú arccal bólintott egyet, majd a fehér szőrcsomót kezdte vizslatni apja ölében. - Most pedig menj, szólj Zitaónak! Már indulnunk kellene - szólt a leánynak, aki ismét bólintott egyet, majd elszakította Candy-ről tekintetét, s kirohant a felfordult szobából világoskék ruhájában, hogy megkeresse másik szülőjét a hátsókertben.

   A vállainál feltűzött, díszként szolgáló masnik szárai lobogtak a kisebb szélben, ahogy kiengedett, derékig érő ébenfekete haja is, miközben a gubbasztó Zitao felé vette az irányt. 

   A tavasz beköszöntével minden sokkal barátságosabbnak hatott a kertben, amit Boxuan gyermeki szemei kifejezetten imádtak. Főleg a piros és sárga színben pompázó tulipánokat, a fehér és vérvörös rózsákat. Apjának köszönhetően nem meglepőmód nagyon ragaszkodott a virágokhoz - ahogy minden más növényhez is. Míg mások a háziállatért könyörögnek ebben a korban a szüleiknek, addig a leány egy saját orchideáért, amit a kissé rendetlen, türkiz szobájában egyedül nevelhetne.

   Zitao habozás nélkül belement volna szeretett lánya kérésébe, de Yifan hamar leintette. Boxuan idősebbik apja kimondottan ellenezte az effajta hóbortot, s nem szerette volna, ha egyetlen gyermeke szerelmének bugyutaságát követte volna. Minden vágya az volt, hogy a leány valami komolyabb szakma felé érdeklődik, s nem holmi virágkötőként éli majd mindennapjait.

   - Apa! - kiáltotta a kislány, mikor már csak tíz méter volt közte és szülője között. Zitao leguggolva fordult a hang felé, ám egyáltalán nem számított arra a hirtelen cselekménysorozatra, ami alig fél perc alatt pergett le előtte. A leány lába megakadt a másikban, s a hasán elterülve igyekezte feldolgozni a történteket. Megszeppenve és könnyes szemekkel ült rá sarkaira, miközben piszkos és felhorzsolt tenyereit figyelte. Ruháját a fű világoszöld árnyalata tarkította, ahogy az esés miatt befogta a gyep a kék textilt. 

   Boxuan ajkai sírásra konyultak, mikor Zitao odarohanva kapta fel a gyermeket a földről, s arrébb simogatta arcából a rakoncátlan, hosszú tincseket. A leány elkeseredetten nézett apja aggodalmas tekintetébe.

   - Minden rendben, Beibei? - kérdezte meg bizonytalan hangon gyermekét, majd arcát kezdte cirógatni. - Ne sírj, kincsem! Tudod, a nagylányok már nem sírnak - simogatta még mindig vigasztalóan a kislány puha bőrét, aki könnyes szemeit el akarta rejteni apja elől, így a férfi nyakába temette megijedt arcát. 

   Nem akart ő sírni, hiszen mindennél jobban szerette volna, hogy szülei büszkék legyenek rá, és végre igazi nagylányként kezeljék. Ám a tenyere és a térde - ahol a fehér harisnya szakadtan tátongott - nagyon fájt, így egy-egy könnycsepp akarva-akaratlanul kicsordult szemeiből. 

   Zitao aggodalmasan simogatta Boxuan fejét, miközben ölében cipelte be a gyermeket a házba. Candy már a lépcső aljából figyelte a közeledő párost, így vakkantott egyet, majd odafutott a férfi lábaihoz. Hiperaktív jelleméhez híven ugrált fel-alá, míg Zitao meg nem állt a csengő éles hangjára. A nappali helyett a bejárat felé vette az irányt, miközben a karjaiban szipogó Boxuan próbálta összeszedni magát, s nagylányhoz méltóan nem foglalkozni az eséssel járó fájdalommal. 

   Yifan léptei hallatszottak az emeletről, mikor Zitao hatalmasra nyitotta a ház bejáratát. Meglepetten mérte végig a nőt a karcsú lábaitól indulva a vékony derekán keresztül egészen az angyali vonásokkal megáldott arcáig. A látogató szelíd mosolya eltűnt, mikor Boxuan nagyobbat szipogott, s érdeklődően nézett a férfi szemébe. 

   - Áh, Yiling, hát te? - Zitao nem volt tisztában a megbeszéltekkel, hiszen reggel óta a kertben áskálódott, locsolt és gyomlált. Őt nem érdekelte az utazás, ahogy a vele járó készülődés sem. Teljesen mindegynek találta, hogy a több tucatnyi márkás ruhája közül épp melyikeket cipeli majd magával.

   - Én is örülök, Zitao, hogy látlak - korholta le a fiatalabbat a nő, majd ismét a kislányra nézett. - Mi történt? - mielőtt azonban a férfi válaszolhatott volna, Yifan mögé lépett, s mély hangján kisebb ijedtséget csikart ki szerelméből.

   - Szerbusz, Yiling! Már vártalak! - mosolygott, miközben hosszú ujjait Zitao derekára simította. Kissé megpöckölte kedvese oldalát, aki azonnal vette a lapot, s illedelmesen lépett el az útból. Yifan keze még egy pillanatig a levegőben állt, majd a férfi maga mellé ejtette. Ő is végigmérte kedvesét és Boxuant, de nem tett semmi megjegyzést. 

   Zitao gyorsan eltűnt a földszintről, s a gyerekszobába sietett, hogy a leány ruháját leváltsa, mielőtt itt lett volna az ideje az indulásnak. 

   Yiling elfoglalta helyét a kanapé szélén, majd keresztbe tett lábakkal tűrte, hogy Candy összenyalogassa vékony ujjait, amiket combján pihentetett. Mosolyogva figyelte az apró állatott, míg Yifant várta a csésze kávéval. 

   - Meddig is lesztek el? - kérdezte meg a férfit, miután már az italt fogyasztották mind a ketten. A barátok között megszokott idilli csend honolt eddig köztük, hiszen Yifan szerette szavak nélkül elfogyasztani kávéját, s ezt Yiling nagyon is jól tudta. 

   - Csak egy hét - válaszolt morcosan a férfi, miközben azon agyalt, hogy lehet, nem mennek sehova, hiszen kedvese nem mutatott akkora lelkesedést a kiruccanás iránt, mint ahogy azt ő szerette volna. Boxuan ugyan már nagyon várta, hogy hiányozhasson az óvodából, s egy teljes hetet lehessen szüleivel anélkül, hogy bármelyiküknek sürgős dolga akadt volna a kórházban vagy az irodában, de Zitao semmi jelét nem mutatta annak, hogy különösebben foglalkoztatta volna a dolog. Yifant pedig ez nagyon is bántotta. Azt hitte, majd, mikor itt lesz az idő, kedvese is lelkesen segít majd a pakolásban, ám ez nem így történt. Yifan pedig kifejezetten bosszús személyiség volt, ha arról volt szó, hogy mivel lepje meg szerelmét. - Tudsz addig vigyázni rá, ugye? Biztos nem lesz útban? - köszörülte meg kissé torkát, majd feltette kérdéseit. Nem akarta, hogy barátnőjét zavarja az apró állat, hiszen Yilingnek amúgy is egy két éves kisfiúval kellett foglalkoznia, nem egy fehér szőrgolyóval. 

   Ám a nő kedvesen rázta meg a fejét, majd üres csészéjét az asztalkára helyezte, hogy Candy véletlenül se fejeljen bele kíváncsiságból. 

   - Ugyan, Yifan! - legyintett - Csak egy kisállatról van szó, nem lesz semmi probléma - biztosította a férfit, hogy semmi miatt nem kell aggódnia.

   Miután Yilingnek a kezébe adta a táskányi kutyaholmit, a megfelelő ételadagot - amire szüksége volt, hiszen ők nem tartottak otthon háziállatot férje elvárásai miatt - és a pórázra kötött Candy-t, elbúcsúztak egymástól. Bár Zitao azóta nem jelent meg, Boxuan már a földszinten rohangált, arcán széles vigyorral, hogy kiélvezhesse az utolsó percét is annak, hogy Candy őt szereti a legjobban. 

   Az ajtóban állva a leány Yifan nagy kezét megfogva méregette apja barnább bőrét, ami meglepően élesen elütött az ő hófehér színétől. 

   - Akkor jövőhéten hozom vissza - nézett le a serényen bámészkodó állatra Yiling, majd mosolyogva pillantott fel Yifanra.

   - Még egyszer köszönök mindent, Yiling - ölelte át féloldalasan barátnőjét, majd végignézte annak távolodó alakját. Az ajtó becsukása után pedig a levegőbe dobva kapta fel a kislányt, aki hangosan kacagott fel a hirtelen támadástól, így kizökkentve őt a bőrszín különbségeinek elemezgetéséből.

   - Na, nézzük meg, apád mit művel odafenn - célzott ezzel Zitao több mint fél órás távollétére. Aggasztotta, hogy miért nem jött le közéjük a fiatal, hiszen eddig nem volt konfliktus a férfi és Yiling között. Nem hitte volna, hogy ezzel vannak problémák, így nagy léptekkel, kettesével szelte a lépcsőfokokat, ügyelve, hogy az ölében izgő-mozgó Boxuan ne üsse be sehol magát.

   Az emeletre érve egyenesen a hálójukba lépett, mikor Zitao gubbasztó alakjával találta magát szembe. Amint a fiatal észrevette párja ledöbbent alakját, kezében a vigyorgó Boxuannal, felegyenesedett. Yifan meglepődött, hiszen a rumlinak semmi nyoma nem volt, mindent a rend uralt, s még szerelme is tetőtől-talpig el volt készülve. Mikor a helyiségbe léptek, a lakkcipőjét húzta lábaira, így virágföldtől és száradt izzadtságcseppektől mentesen nézett farkasszemet az idősebbel. Fekete tincsei is rendre parancsolva emelték ki éles arccsontját; keskeny szemei vastag, sötét sminkkel díszelegtek. Makulátlan sötétkék ingéhez egy sötétszürke, koptatott farmert vett fel, amit némiképp elegánsabbá tett a nemrégiben felvett lábbeli.

   - Na, mehetünk? - tette fel a kérdést, amit Yifan gondolatban már oly' sokszor elismételt magában, azzal a szándékkal, hogy ha eljut majd a készülődés végéig, akkor a lehető legszarkasztikusabban tehesse fel koszos kedvesének.

   Zitao azonban megelőzte, Boxuan pedig kedvesen bökdöste meg ledöbbent apja borostás arcát.

~ 菫

_________________________________________________________

Megjegyzés: Boxuan volt Zitao 'gyermeke' a Charming Daddy műsor idején, akire vigyáznia és nevelnie kellett egyszerre [ajánlott videó: ***]. Yilinghez egyik srácnak sincs köze, ő csak egy általam kifejezetten imádott C-Pop előadó [ajánlott dal: Myself]