Titkolt érzelem || KRISHUN

Műfaj: novella, slice of life
Érintett banda: EXO
Páros: Kris [Wu Yifan] x Sehun [Oh Sehun]
Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem, szexuális utalások
Korhatár: 12+

   Kíváncsian tekintett fel a falon kattogó órára, hogy megállapítsa, hány percet késett eddig a másik. Még ha nem is volt konkrét időhöz kötve a ház egyetlen dolgozó tagjának hazaérkezése, mégis mindig pontban hatra betoppant. Ez alkalommal azonban a mutatók hat óra huszonnégy percet mutattak, ami lassan már fél óra késést foglalt magába.
   Fekete tincseit arrább lökte szabad ujjával, majd egy halkabb sóhajjal folytatta a zöldségek felszeletelését, ami köretként megállta helyét a frissen sült, ropogós hús mellett rizzsel karöltve. A gőzölgő serpenyő az alapból meleg légkört forróvá varázsolta, ami miatt akár már a felsőjét is képes lett volna levetni, ha nem lett volna számára a konyha egy - amolyan - sérthetetlen szentély.
   Mérgelődött magában, hiszen tudta, hogy ha mihamarabb nem ér haza a fiatalabb, akkor a kihűlt ételt mikrózva kell az asztalra tennie, amit a ház lakói közül senki sem szeretett.
   Némaság honolt a földszinten, csak a forralt víz zubogó hangja lengte be a konyha azon sarkát, melyben a tűzhely már hosszú évek óta helyet foglalt. Semmilyen háttérzaj nem sértette meg a csend mérhetetlen nyugalmát árasztó légkört. Sietősen hasította fel a répa utolsó negyedét, majd beledobta a tálba, hogy utána pár mozdulattal összekeverje az apróra szeletelt zöldséget a kukoricával és cukkinivel. A serpenyőben a másik adag már késznek hatott, így sietnie kellett a hagymával; nem akarta elzárni és pihentetni a tűzhelyet.
   Nem bírta ki kisebb morgás nélkül orra alatt, amiért a másik még mindig nem ért haza, ám amint maga elé motyogta a hirtelen bosszúságból született gondolatait, kattanni hallotta a bejárati ajtó zárját. Arcán egyből kedves mosoly terült el, s már el is felejtette, hogy miket mondott az imént érkezőre.
   - Megjöttem! - hallotta megszokott, mély hangját a fiatalabbnak, amit rögtön utána léptek követtek a konyha bejáratához. - Oh, már készül is a vacsora? - sétált beljebb az érkezett, mikor már a hagymát is beledobta a zöldséggel megpakolt tálba az idősebb.
   - Keverd össze! - szólt oda a magasabbiknak köszönésképp, majd a tűzhelyhez lépve rázta meg kissé a minimálisan összeesett zöldségekkel teli serpenyőt. Az ifjabb úgy tett, ahogy barátja kérte; megragadta a villát, miközben a faliórára nézett. Maga is meglepődött, hogy fél órával később ért haza, pedig csak a kirakatokat nézegette a sétálóutcában. - Milyen napod volt?
   - Szokásosan fárasztó - lehelte maga elé, majd az összekevert zöldségekből kilopott egy répadarabot. - Nem szeretem a párolt zöldséget - dörmögte maga elé kissé durcásan. Nyersen még megevett minden hozzávalót, de pároltan nem volt a kedvence. Állítása szerint akkor a puhasága miatt már nem volt olyan finom, mint előtte. Nem szerette az omlós, fűszerezett zöldséget.
   - Azért készül a rizs, Yifan - mosolyogva rázta meg fejét a másik. Az említett csent még egy répát, majd a tűzhelyhez lépve barátja válla felett leste meg a zubogó vizet, melyben a hőn imádott körete főtt.
   - Isten vagy, Weibo*! - veregette meg a párolásra ítélt zöldségeket árgus szemekkel vizslató lakótársa hátát. - Sehun?
   - Már vagy húsz perce a fürdőben mereszti a seggét. Szerintem téged vár - kacsintott hátra a magasabbikra, majd ismét a serpenyőre tapasztotta tekintetét. A magasabbik csak mosolyogva rázta meg fejét, s hátrébb lépett párat.
   - Akkor már rég nem várna rám - utalt késésére. - Megnézem.
   - Aha... - hallotta maga mögül barátja tréfás helyeslését, miközben kisétált a konyhából.

   Minden nap a lehető leghamarabb igyekezett hazaérni, így nem volt meglepő, hogy fél óra elegendő volt számára. Mindig az utolsó pillanatban pattant fel a metróra, amivel két megállóval arrébb épphogy elérte a csatlakozást.
   Ma azonban szerette volna kiereszteni a gőzt, hiszen ezen a napon a munkahelyén mindenki őt nézte ki magának. Nem volt egyszerű egy olyan légkörben dolgoznia, ahol mondhatni a legfiatalabb volt, ráadásul már akkor helyet kapott a családi hátterének köszönhetően, mikor még a diplomája meg sem volt. Bár már nem a szüleivel élt, hiszen minél hamarabb szeretett volna saját maga helyt állni a világban, mégis sok mindent köszönhetett felmenőinek. Rögtön ezzel a házzal kezdve.
   Yifannak csak a rezsit kellett állnia, amit könnyűszerrel ki tudott fizetni havi béréből, számára mégis túl nagy volt ez a ház, amit szeretett volna legalább egy emberrel megosztani. Ebből kifolyólag tétovázás nélkül meghirdette, hogy lakótársat keres, amire hamar rákapott az ösztöndíj miatt Kínába költözött koreai srác. Sehun az egyik közeli egyetemen volt hallgató, így lakáskeresés céljából alapból a környék albérleteit kezdte nézegetni. Ezt a helyet pedig kinézete ellenére igen olcsón ajánlotta Yifan, amire hülye lett volna nem lecsapni.
   Egy évet éltek le kettesben, mikor Yifan egyik gyerekkori barátja bukkant fel azzal az érvvel, hogy hamar talál valami munkát, s ő is beszáll majd a költségekbe. A fiatalabb persze nem bánta, hogy Weibónak nem volt hol dolgoznia, hiszen a férfi minden ház körüli teendőt elvégzett, mire ő hazajött, sőt, munka előtt még reggelivel is ellátta. Persze, örült volna, ha barátja végre megtalálta volna a neki való állást, de soha nem traktálta efféle beszélgetésekkel.

   A lépcsőnél gyorsabbra vette az ütemet; két fokonként lépett, hogy minél hamarabb felérjen az emeletre, s balra a legelső ajtón kopogás nélkül nyithasson be az emeleti fürdőbe. Arcán élénk mosoly jelent meg, ahogy a küszöbön átlépve a kádban fekvő fiatal látványa tárult szemei elé. Csak egy röpke pillanatot szentelt a másiknak; amint észrevette az ifjabbikat, elkapta róla tekintetét, úgy téve, mintha annak jelenléte fel sem tűnt volna számára. Egyenesen a három, krémszínű pult középső darabjához oldalgott el, majd a vizet megengedve nyúlt be a tükör mellé felszerelt, üvegezett szekrénykébe. Mosolyát igyekezte elrejteni; jól szórakozott, hiszen tudta, hogy a másik a fülhallgatója miatt nem hallotta meg érkezését, s kíváncsian várta annak felfedezését.

   A koreai srác soha nem siette el a fürdőzést. Szerette a forró víz érintését, melytől felfrissültek elfáradt testrészei, s melynek köszönhetően egy kis időre kizárhatta a körülötte lévőket. Ilyenkor csak ő volt és a zene, ami elmaradhatatlan volt életében, hiszen az egyetemen is ének-zene szakon volt hallgató. Bár szülei jobban örültek volna annak, ha Koreában marad, s könyvelőnek áll, hogy a család nemesi származását ne szégyenítse meg eme irányzattal, mégis hagyták, hogy fiuk döntsön, hiszen hittek abban, hogy ez csak egy kisebb kilengés, s idővel Sehun is ráeszmél a valódi hivatottságára. Ám a fiú csak egyre jobban beleszeretett a zenébe, s itta a művészet múltjával kapcsolatos témákat. Igyekezett minél jobban teljesíteni az egyetemen, hogy a kreditek által egy-egy újabb órával bővíthesse órarendjét. Bár sokat hibázott; néha elfelejtett dolgokat, s rendszerint közömbösen viselkedett az emberekkel, mégis sikeresnek érezte azt, amit elérni kívánt.

   Lábai megugrottak, ahogy pilláit felnyitva Yifan hátát pillantotta meg a tükörnél. Már a borotválkozás végénél járt, s arcából ítélve túlságosan is koncentrált arra, amit csinált. Egy ideig nézte lakótársa széles vállait és vékony derekát, amit a szűk, sötétkék felső megmutatott neki. Alkarján az erek a bőrt kinyomva dudorodtak, ahogy a pengét precíz mozdulatokkal húzta végig arcának fehér habbal borított részén. Sehun szája mosolyra húzódott, majd a fülhallgatóját kihúzva parancsolta némaságba lejátszóján a mostani, egyetemi házi dolgozataként kiválasztott Bach művet.
   - Hogy telt a napod? - ült feljebb a kádban, miközben a tükörben rászegeződő tekintetet állta. Feleslegesnek vélte, hogy megemlítse a másik modortalan viselkedését, hiszen tisztában volt vele, hogy Sehun a fürdőkádban feledkezett meg az időről, mely rendkívüli gyorsasággal pergette le a napokat, amik fenn álltak még számára a legközelebbi vizsgákig.
   - Idegesen - mosolygott rá az ifjabbikra a tükörből. - Páran próbálnak mostanában megtörni. - Yifan nem szerette az olyan munkatársait, akik erkölcstelenül képesek voltak mindenféle módszert kitalálni, hogy őt összetörve lépjenek át rajta. Az utóbbi időben pedig rendkívül sokan igyekeztek a közelébe férkőzni, hogy több információnak legyenek gazdái, melyek Yifan megtöréséhez lettek volna a megfelelő megoldások. Talán emiatt érezte az elmúlt pár hónapban áldásnak azt, hogy nehezen nyílt meg az embereknek, s annál is nehezebben mondta el legbelsőbb titkait. - Na, és neked? - állt bele ismét a borotválkozásba.
   - Kellemesen - válaszolta könnyedén Sehun, miközben kezét felemelve nézte, ahogy a víz apró cseppjei ujjbegyein összegyűlve zuhannak a mélybe. - Szerintem túlságosan félelmetesnek találnak.
   - Miből gondolod? - szavai után megnyitotta a csapot, hogy arcát megmosva tisztítsa meg a penge élét is. Sehun mosolyogva nézte végig, ahogy az idősebb borostamentes bőrén végigfolytak a vízcseppek, majd állán elidőzve vártak pár pillanatot, mielőtt végleg a végtelenbe vetették volna magukat. A csap elzárása után Yifan levetette magáról összevizezett felsőjét, melyet egyenesen a szennyestartóra hajított.
   - Azért próbálnak aljas módszerekkel föléd kerekedni, mert túl nagy kutyának számítasz a szemükben ahhoz, hogy tisztességes módon nézzenek szembe veled - vont vállat, miközben zavart pillantását elemelte az idősebbik meztelen felsőtestéről, ami egyre közelebb került hozzá. - Tudod, sok lúd disznót győz. Ne adj lehetőséget nekik arra, hogy megismerjenek, különben csak egy átlagos embernek fognak tartani, akinek könnyű játszadozni a szívével - ült még feljebb, hogy Yifan közeledő alakjáról ne kelljen tudomást vennie.
   - Lehet, igazad van - hallotta az idősebb halk hangját közvetlenül füle mellől, melynek köszönhetően szíve vad vágtába kezdett. Hatalmasat nyelt, miközben arcával abba az irányba fordult, ahol Yifan szavai lengtek a levegőben. Tekintetével hol az idősebb ajkait, hol annak szemeit kereste, miután fejét teljesen oldalra fordítva találta szembe magát lakótársa frissen borotvált, fehér bőrével. Az ifjabbik légvétele egyre csak gyorsult, miközben a másik markáns arcán legeltette pillantását.
   - Khm - fordult el torkát megköszörülve, majd agyában valami értelmes után kezdett kutatni, hogy kimentse magát ebből a helyzetből, ám mindez feleslegesnek bizonyult. Gondolatai összekuszálódtak, s semmi épkézláb mondat nem jutott eszébe.
   - Holnap szabadnapom van - egyenesedett fel Yifan mosolyogva, majd hosszú ujjaival a fiatalabb vállaira kúszott, s lassú, megfontolt, mégis határozott mozdulatokkal kezdte masszírozni a puha bőrrel borított testet. - Ha jól tudom, csak délutánra kell bemenned, nemde? - reménykedve tette fel kérdését, pedig nagyon is tisztában volt vele, hogy nem tévedett. Már hozzászokott a fiatalabb rendszerezett életéhez. - Remélem, nincs programod.
   - Tanulnom kell - sóhajtotta maga elé a fiatal.
   Eszméletlen jól esett neki a Yifan hatalmas kezei által nyújtott kényeztetés, mellyel még jobban sikerült ellazítania testét. Szíve mégsem tudott nyugodni; egyre szaporábbnak és hangosabbnak tapasztalta Sehun, ami miatt zavarban volt. Már jó ideje nem volt oka takargatnia magát, ám érzéseivel korántsem volt ilyen véleménnyel. Nem mondhatta el az idősebbnek, hogy miféle érzelmeket táplál iránta, hiszen ezzel mindent elronthatott volna. Ő maga sem számított rá, hogy a közös kalandoknak köszönhetően beleszeret majd Yifanba, így tabunak vélte ezt a témát. Jobbnak látta, ha elrejti mindezt, s akkor élvezheti tovább az idősebb közelségét.
   - Segítek tanulni - hintett csókot a fiatal nyakára, mikor az hátrahajtotta az élvezettől fejét. Apró puszikat hintett a puha bőrre, amitől Sehun ajkait halk sóhajok hagyták el. Képtelen volt visszautasítani mindazt, amit az idősebb nyújtott számára, így nem látta értelmét a felesleges szavaknak. Hagyta, hogy Yifan egyre érzékibben masszírozza izmait, miközben próbált eltekinteni a lágy csókoktól. Lehunyt pillái mögött kirajzolódott az idősebb látványa; elképzelte, ahogy hosszú ujjai vállai helyett derekát csiklandozzák, ahogy kedveskedően simít végig hátán, és ahogy testének melegét saját bőrén érezheti, miközben fölé tornyosulva részesíti legédesebb csókjában.
   Az apró puszik egyidejűleg szűntek meg a masszázzsal, ami visszarántotta a fiatalt a valóságba. Nagyot nyelve nyitotta ki szemeit, hogy Yifan alakja után kutasson. Már azt is képes lett volna elkönyvelni magában, hogy nemcsak a szeretkezést képzelte be magának, hanem az idősebb megjelenését a fürdőben, mikor a másik a kád mellé guggolva nyúlt a fürdőző álla alá, hogy közelebb húzza magához annak arcát.
   - Kinn megbeszéljük - pajzán mód mérte végig az ifjabb alakját a hab által fedett vízben, mire Sehunnak muszáj volt nyelnie egy nagyobbat, hogy a hatalmas gombóc, mely Yifan közelsége miatt nőtt torkában, eltűnjön. Közel hajolt a fiú arcához, hogy ajkaik alig pár milliméternyi távolságra legyenek egymástól. - Ne szórakozz sokáig, mindjárt kész a vacsora - súgta maga elé, miközben Sehun vastag ajkait méregette. A fiatal eszét ellepte a vakító, illatos füstfelhő, mely megakadályozta őt a válaszadásban. Tudta jól, hogy az idősebb mire céloz, hiszen feszített odalent, de képtelen volt olyasmire gondolni, ami nem Yifan csókja volt.
   Az idősebb végül végigsimított Sehun gyermeki zavarodottságtól megáldott arcán, majd felállt, s az ajtó felé vette az irányt. Az ifjabb fellélegzett, s mélyet szívott a friss levegőből, miután Yifan elhagyta a helyiséget. Bánta, hogy nem csókolta meg, de úgy érezte, jobb is így.

   Az utolsó simításokat végezte a tálaláson, mikor a konyhába lépett a másik. Egyenesen a tányérok felé tartott, amiből Weibo egyből leszűrte annak célját.
   - Pár perc, és vacsora, Yifan. Ne kontárkodj! Inkább szólj Sehunnak! - csapott rá lakótársa kezére, amivel a sült hús felé nyúlt egy kisebb falat reményében.
   - Aigoo! Már szóltam - mosolyodott el, majd az asztalhoz lépve levetette magát megszokott helyére. - Hamarosan jön, csak akadt egy kis dolga - húzta elő telefonját farzsebéből, majd bőszen nyomkodni kezdte.
   - Nem volt nehéz kitalálni - nézett végig az idősebb Yifan félmeztelen alakján. - Megvárjuk.

~ 菫

_________________________________________________________

*Pan Weibo: amerikai származású tajvani mandopop (C-Pop egyik alfaja) énekes és színész; ajánlott dal: Garden of Eden