Feszült féltékenység || YOONJI

Műfaj: novella, slice of life
Érintett banda: BTS, SEVENTEEN
Páros: Suga [Min Yoongi] x Woozi [Lee Jihoon]
Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem, enyhe obszcén szavak használata
Korhatár: 12+

   Karjait összefonva figyelte az idősebbet. Ráncolt homlokkal, szúrós tekintettel bombázta a másikat, aki féloldalas mosolyt villantva lapozgatta tovább a magazinját. Összevont szemöldökkel fújtatott, ám az idősebb még ekkor sem volt hajlandó több figyelmet szentelni neki. 

   Szerette cukkolni a fiatalabbat; olyankor éreztetni tudta vele, hogy nem mindig az van, amit ő szeretne, hiába volt akaratos személyiség. Jobban lefoglalták a magazinban felsorakoztatott hangszerek, és azoknak akciói, mintsem a másik besértődött alakja. 

   - Csak tíz perc - szólt oda a másiknak, aki feszülten vonta fel egyik szemöldökét, és hatalmasat nyelt, hogy a kikívánkozó szarkasztikus megjegyzést eltemesse magában. Türelmes embernek tartotta magát, de Yoongi mindig kihozta a sodrából; az idősebb értett a legjobban ahhoz, hogy pár pillanat alatt felhúzza. Bizton állította, hogy olykor már szimpla szórakozásból zaklatja fel, hogy jót mosolyogjon rajta.

   - Nincs tíz percem - jelentette ki határozottan, karjait még mindig maga előtt összefonva. Nem állt szándékában addig elmozdulni onnan, mígnem Yoongi végre le nem teszi a magazint.

   - Akkor indulj el egyedül - rázta meg kissé fejét az idősebb, és ismételten lapozott egyet. Koncentrációját már három oldallal ezelőtt elvesztette, mivel a másik kiborult alakja miatt nem tudta feldolgozni az árak közötti különbséget. 

   - H-hogy mondod? - estek le karjai maga mellé, miközben hitetlenül figyelte Yoongi fekete tincseit, amik rakoncátlanul lógtak be az idősebb arcába, ezzel félig takarva hófehér bőrét. Nem szerette, mikor az idősebb próbált kibújni egy-egy program alól; olyankor úgy érezte, hogy már felesleges ember a másik életében.

   Yoongi nem sokszor érzékeltette vele ezt, mégis akárhányszor megtette, nem foglalkozott vele különösebben. Nem tűnt fel neki, hogy mivel sérti meg a fiatalabbat. Szeretett a saját feje után menni, így nem követte figyelemmel a másik szokásait; nem azért kedvelte meg Jihoont, mert mindent tudott róla, hanem azért, mert tudott neki meglepetéseket okozni egy-egy lépésével, mindazonáltal elég önfejű és makacs ember volt a fiatalabb is. Szerette benne, hogy kiállt magáért, akárhányszor próbálták a rangidősek eltiporni a munkában; hogy spontán volt, soha nem kötötte időhöz a programjait, általában csak az utolsó pillanatban döntötte el végleg, hogy mit is tesz pontosan. 

   - Csak várj egy kicsit - szólt oda. Érezte a másik ledöbbenését, még ha nem is nézett rá, így próbálta oldani a légkört. 

   Jihoon morcosan pattant fel a kanapéról, s kirohant a nappaliból, magára hagyva Yoongit a magazinjával. Mérgelődve vett ki a vitrines szekrényből egy üvegpoharat, melyet a csap alá tartott, hogy jéghideg vizet engedjen bele. Próbálta hűteni magát, hiszen tudta, hogy ez sem számított komoly konfliktusnak, csak neki forrt fel az agya Yoongi nemtörődömsége miatt. Rosszul érezte magát. Bántotta, hogy ennyire hamar kifakad, ha az idősebb nem rá figyel, de az is, hogy Yoongi nem jött utána.

   A poharat elöblítette, majd a konyha másik bejárata felé indulva hagyta el a helyiséget lomha léptekkel. Nem akart meghunyászkodni, így nem ment vissza rávenni Yoongit, hogy készülődjön. A háló irányába haladt, azzal a tervvel a fejében, hogy valami elegánsabb, az alkalomhoz illő öltözéket ölt magára.

   - Na, sikerült lenyugodni? - lépett be mosolyogva a szobába az idősebb, mikor Jihoon már a készülődés felénél tartott. A ruha vasalása, az ing felvétele, a cipő lelakkozása és a nyakkendő megkötése már megtörtént, így felül már kész volt, ám alul csak egy alsónadrág és zokni volt rajta. Elpirultan kapta fejét Yoongira. Még mindig zavarba tudott jönni az idősebb pillantásaitól, főleg, ha az a falnak dőlve mérte végig csillogó szemekkel.

   - É-én... Készülődj inkább! - szólt rá a másikra, majd egy nagyobbat nyelve lépett az ágyhoz, hogy az öltönynadrágot magára húzza.

   - Azonnal, Jihoon főnök! - nevetett fel kedvesen Yoongi, majd a szobához tartozó fürdőbe sietett.

   Az öltözködés és az indulás zökkenőmentesen ment, ám az autóban ülve Jihoon kezdte kellemetlenül érezni magát. Ugyan nem szólt rá párjára, hogy a fekete ing a sötét csőnadrággal nem épp megfelelő erre az alkalomra, de amikor már a célegyenesben voltak, feszélyezetten érezte magát. Mi van, ha mindenki más is olyan lazán öltözött, mint Yoongi? Vagy ha túl laza lesz a ruhaösszeállítása az idősebbnek, akkor mit fog mondani a szüleinek?

   Míg párjának a fekete hajkoronája is csak volt, hiszen fésűt sem látott, nemhogy hajlakkot, addig az ő szőkés tincsei tökéletes rendbe igazítva voltak hátrazselézve. Olyan hatást keltett a két fiatal, mintha nem is ugyanarra a meghívásra mentek volna.

   Yoongi biztatóan mosolygott a fiatalabbra, miközben az egyik piros lámpánál a kormányon ütögette ujjait.

   - Baj van? - tette fel kérdését, mikor Jihoon továbbra is feszülten ült a jármű anyósülésén.

   - Miért nem tudod komolyan venni a dolgokat? - bosszantotta fel magát a fiatalabb, de Yoongi nem vette annyira komolynak, hogy felzaklassa a hangnem.

   - Nem értem, mire gondolsz.

   - Este későn értél haza, mire reggel alig bírtalak kirobbantani az ágyból. A zuhanyzóig nem jutottál el egyedül! Utána meg az a hülye újság fontosabb volt nálam, a annál, hogy készülődj az unokahúgom keresztelőjére! - fakadt ki magából Jihoon. Élesen hasítottak szavai, de úgy gondolta, jogosan mondott mindent. Nem akarta már korábbról kezdeni a felsorolást, hiszen képes lett volna a legapróbb hibáit is megemlíteni az idősebbnek.

   Yoongi nem szólt semmit. Elkomorodott arca, s szótlanul vezetett tovább, majd két kanyarral arrébb leparkolt az első üres helyen. Úgy vélte, bármit is válaszolna, a fiatalabb csak jobban felhúzná magát, ami - elnézve az elkövetkezendő két-három órájukat - nem lett volna előnyös.

   A keresztelő hamar eltelt, mindenki fergetegesen érezte magát. Jihoon már akkor megnyugodott, mikor a kibérelt kis kertbe léptek, hiszen a hatalmas tömegben volt, aki öltönyben jött, kicsit visszafogottabb, elegáns szettben, de olyan is, aki szürke melegítőt húzva ünnepelte a kislány kereszténnyé avatását. Bár Yoongi nem volt vallásos - még annyira sem, mint a fiatal, aki ugyan annak vallotta magát, de semmi ezzel járó hebajt nem követett -, Jihoon szülei mégis elfogadták. Mint ahogy azt is, hogy fiuk nem fog lányt vinni az oltár elé.
   A késői órákban már hűvös volt a kinti levegő, így Jihoon feltekerte a fűtést a kocsiban, miközben Yoongi bekötötte magát. Nem szóltak egymáshoz, mióta megérkeztek a helyszínre. Az idősebb úgy gondolta, ha elég időt ad a fiatalnak, akkor megjön az esze, s nem akar majd minden apróságot kivesézni. Bár Jihoon lenyugodott, azért még fújt a másikra, így az ablakon kitekintve figyelte az elsuhanó kirakatokat, embereket, fákat és oszlopokat.
   A fiatalabbik mérhetetlenül boldog volt, mikor végre láthatta a kicsit, hiszen eddig a pillanatig nem tudott látogatóba menni testvéréhez, hiába szeretett volna. Unokahúga meglepően jól viselte, mikor Jihoon vette karjaiba, nem sírt fel, s még csak nem is húzta a száját amiatt, hogy nem édesanyja fogja, hanem egy vadidegen ember, aki ettől a naptól fogva a keresztapjának számított.
   Jókedve mégsem maradt meg teljesen addig, míg Yoongival hazaértek, hiszen az út mélységes csendben telt el, ami az idegeit tiporta. Szerette volna, ha az idősebb végre mondana valamit; még azt is elviselte volna, ha kioktatta volna, de ehelyett csak a némaságot kapta a kora délutáni kifakadása miatt. Már nagyon bánta, hogy leszólta az idősebbet, s ha rápillantott a másikra, mindig lehajtotta inkább fejét, mintsem sajnálattal teli tekintettel várta volna annak reakcióját.

   - Örök némaságot fogadtál? - kérdezte Yoongi, miután a fürdőből belépett a hálóba. Vizes haját egy törülközővel dörzsölgette, miközben egy szál alsónadrágban lépdelt az ágy felé, ahol Jihoon volt elterülve. Hasán fekve várta, hogy az idősebb kijöjjön, s bocsánatot kérhessen tőle, ám amikor meglátta annak felfrissült testét, az összes szó ráfagyott torkára. Fejét lehajtotta; kényelmetlenül érezte magát a másik közelében, mikor olyan hangnemben beszélt hozzá, mint mikor hetekig próbálta rávenni a közös alvásra kapcsolatuk elején.
   - Csak vártam a megfelelő pillanatra - motyogta maga elé, mintha félt volna attól, hogy a másik meghallja.
   - Mégis minek a megfelelő pillanata? - kérdezett vissza, miközben leült Jihoon mellé az ágyra. A fiatalabb felnézett Yoongi csillogó, mélybarna szemeibe, s csak megrázta a fejét. Nem akart reagálni. Úgy vélte, ha már az idősebb szólalt meg előbb, neki már nem kell elnézést kérnie semmiért, hiszen a hangja sem arról árulkodott, hogy haragudna rá. - Kár - tetetett gondolkodással fordult el Jihoontól, majd a törülközőt, amit az imént a földre hajított, felkapta, s a szoba bejárata felé vette az irányt.
   A fiatalabb csak nézte távolodó alakját, de nem volt képes megszólalni. Tudta, hogy az idősebb úgysem fog máshol aludni, hiszen szerette ezt az ágyat, míg a nappaliban lévő két, mahagóni barna kanapét kevésbé. Mikor Yoongi kilépett a szobából, ő besprintelt a fürdőbe, s egy gyors zuhanyban részesítette elfáradt testét, hogy alig húsz perc múlva már ismét az ágyon fekhessen, immáron már a meleg takaró fedésében.
   Nehezen tudta nyitva tartani a szemeit, de meg akarta várni az idősebb visszatérését. Fél órát ugyan kibírt, ám onnantól kezdve kéz kínszenvedés volt számára az, hogy ébren tartsa magát. Yoongi még mindig nem volt sehol, s ez a tény elszomorította. Nem értette, hogy ha nem haragudott rá az idősebb, akkor miért váratja meg; miért nem volt már akkor az ágyban, mikor ő visszatért a zuhanyzásból.
   A kellemes meleget árasztó takaró alól végül kimászott, s lekonyult ajkakkal indult el, hogy megkeresse párját. A szomorúsága azonban rögtön elillant, mikor Yoongit megtalálta a nappaliban... Magazint olvasva.
   - Már megint az a hülye újság! - halkan ejtette ki a szavakat, így éles sziszegésnek hatott a némaságban. Az idősebb csak mosolyogva pillantott fel rá, majd a magazint irigylő gyengédséggel csukta össze, majd helyezte el a kávézóasztal tetején.
   - Nem, ez már egy másik - helyesbített jókedvűen a másik, mire Jihoon bosszúsan fonta össze karjait maga előtt. - Miért nem alszol? - állt fel a kanapéról, majd lassan elindult a fiatalabb mérges alakja felé.
   - Többet foglalkozol az akciós faszságokkal, mint velem! - sziszegte maga elé durcásan, s összehúzott szemekkel figyelte az idősebb közeledő alakját. Yoongi végül odalépett Jihoon elé, alig hagyott maguk között pár millimétert, s kedvesen pillantott a másikra.
   - Aranyos, hogy egy magazinra is féltékeny vagy - karolta át a fiatalabb derekát, s magához húzta, mire Jihoon hófehér arca most már rákvörösen virított. Yoongi szavai mindig zavarba hozták, főleg, ha ilyen nyíltan mondta el neki, hogy milyen idétlenül viselkedett. Tekintetét elemelte az idősebbről, s kissé lehajtotta fejét, így próbált menekülni a másik csillogó íriszeitől. A másik hosszan csókolt Jihoon homlokára, majd karon ragadta, s a hálószoba felé kezdte vonszolni szerelmét.

~ 菫