Műfaj: egyperces, slight angst, slice of life
Érintett banda: EXO
Páros: Oh Sehun x Do Kyungsoo
Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem
Korhatár: 12+
Megjegyzés: A történet egy olyan személynek íródott, aki bár kétli, igenis nagyon sokat jelent számomra. A párossal már korábban kért történetet, ám semmi ötletem nem volt mostanában, ez is épp ezért lett ilyen röpke, bár fontosnak találtam, hogy pont most írjak neki a shippel. Remélem, Vivien, hogy azért örülni fogsz neki!
Az égen fekete felhők tömörültek, olyan sötéten és
gomolyogva, mint a vízbe öntött tinta. A levegő fülledt volt. A nap fáradtan
világított a homályos égen; fénye még így is erősebb volt, mint a város
szikrázása. Az épület bézs színű homlokzata olyan puhának tűnt, mint a meleg
sajt. A metróban még nagyobb volt a forróság; a kapaszkodók ragacsosak voltak.
Június volt.
Kyungsoo sápadtan szorította fehérre vált arcát
Sehun mellkasához. Ölelése égető volt és lágy, ami biztonságot és mámort
nyújtott számára. Mocsárszínű szemeit félig lehunyta, szaporán lélegzett.
Csimpaszkodott a fiatal karjaiba, testébe, egész lényébe. Szüksége volt támaszra,
amit szerelme önzetlenül és szótlanul nyújtott neki.
A szoba komornak és zordnak látszott a
félhomályban. A szekrényen árválkodó tigrisliliom hatalomra éhesen
terpeszkedett, árnyékával összekapaszkodva falta a fényt. Egy vöröslő polipfolttá
vált Kyungsoo szomorú tekintetében. Ő látta az apró, fehér pontot a kútszerű
börtön végében - villogó és hívogató volt -, de távolibbnak tűnt, mint gondtalan
gyermekkora.
Sehun tudta, hogy ez csak egy újabb időszak. Egy
mélységekbe nyúló időszak, melyben neki kell lámpát gyújtania. Hosszú ujjaival
Kyungsoo ében tincsei között matatott. Selymes és erős vanília illata volt. Nem
úgy, mint kedvese sírástól pirosló, sós arcának. Finom puszit nyomott reszkető vállára,
majd homlokára. Kyungsoo ismét szipogásba kezdett.
~ 菫
Szia :D
VálaszTörlésOlyan kis rövidke volt, mégis annyira kézzel fogható, hogy szinte úgy éreztem én is ott vagyok velük a szobában :o Nagyon sajnálom Kyungsoot még úgy is, hogy nem derült fény arra, miért ennyire szomorú. A tigrisliliomos részt nagyon imádtam *0* Meg a meleg sajtosat is :"D Lényegében nagyon araranyossá és szerethetővé tetted Sehunt ebben az egypercesben, amitől csak én is vágyakozást érzek, hogy legyen mellettem egy ilyen személy a rossz időszakokban :) A hasonlataid csodásak, a stílusod pedig fantasztikus! Köszönöm, hogy olvashattam! :3
Sziaa.~
TörlésHát igen, sajna nagyon ritka, ha hosszabban tudok írni. Ez lehet egyfajta hátrány és hiba is, de szeretek egyperceseket írni az unalmas hétköznapokról - azoknak is megvan a maguk szépsége, amit még ha nem is teljesen, de szeretnék idővel visszaadni teljes mértékben.
Köszönöm szépen a szép szavakat!
Sumire
Olyan nehéz neked véleményt írnom. Bármit leírni, főleg hogy ez nekem szól, és tényleg nem tudom mennyiszer kértem tőled, de remélem nem mentem vele az agyadra:3 És igazából te is nagyon fontos vagy nekem, mind emberileg, mind barátilag, és íróként is, aki képes határozott véleményt mondani.
VálaszTörlésMár a cím is elgondolkodtatott, hogy tartalmilag mi lesz ennek a mondanivalója, vagy hogy egy ilyen rövid novellába hogy fogsz érzelmeket zsúfolni. De rájöttem, hogy ez a cím nagyon találó.
A legelső mondatnál úgy voltam vele, hogy... "wow". Nem tudom mit olvastam tőled utoljára, már akkor is nagyon gyönyörűen fogalmaztál, de itt... Igaz hogy nagyon rövid lett, de ebből a 200 szóból úgy érzem, hogy te kihoztad a maximumot. És meglepő módon, párbeszéd nélkül is úgy gondoltam, hogy van benne érzelem. Nem is kevés. A párbeszédek jót tesznek egy történetnek, mert adnak hozzá valami plusz színt, de innen most egyáltalán nem hiányzott, nem is igényeltem. Gyönyörű volt, nagyon találó, és nagyon imádlak, hogy megírtad ezt a kis szösszenetet, szerintem nem csak nekem okoztál maradandó élményt.
Nagyon köszönöm ♡
Sziaa.~
TörlésÁltalában én is nehezen írok véleményt, de csak akkor, ha az író szerintem sokkal jobban teljesít nálam, és ezáltal hiteltelennek érzem a "kritikát". Nem mentél vele az agyamra, sőt talán keveset is mondogattad, azért sem lett belőle sokáig semmi. Tudom én, hogy szeretsz, csak néha ne baszogatással fejeznéd ki.:D Csakviccörülökénannakis.
Nagyon jól esik és eszméletlenül örülök annak, hogy tetszett neked. Talán tényleg attól féltem a leginkább, hogy majd azt mondod, "volt már ennél jobb is". Őszintén be kell vallanom, míg írtam, semmi konkrétum nem volt a fejemben. Nem tudtam sem az elejét, sem a végét, csak annyit szerettem volna elérni vele, hogy éreztessem veled, mindig vannak melletted olyan emberek, akikre támaszkodhatsz.
Én köszönöm, hogy leírtad a véleményedet és azt is, hogy az esetek 85%-ában bunkó énemet is elviseled.❤️
Sumire
Szia!
VálaszTörlésOlvastam már tőled néhány történetet és volt, ami tetszett, volt ami nem.
Nos ez inkább csak annyit váltott ki belőlem, hogy: "Ennek most mi a franc a lényege???"
Értem én, hogy Te ilyen nagyon mély gondolkodást próbálsz átadni, ami van, hogy sikerül is, de most csak úgy lepötyögtél pár karaktert.
Megvan a szépsége az Egyperceseknek, sőt, a rövid, kifejező mondatok is tudnak illeni egy történetbe, de mértékkel. Ebben ahhoz képest, hogy milyen rövidke, rohadt sok volt a tőmondat, és ahelyett, hogy a falat hasonlítanád a kajához, a virágot egy állathoz, inkább tudtuk volna meg miért is sírt Kyungsoo... Mert nagyon szép dolog, hogy Sehun vigasztalja, de miért?? A végén is ismét szipogásba kezd. Oké, de kérdezze már meg az a szerencsétlen, hogy miért sír a drága szerelme. Nehéz időszak, ezt értem, de egyszerűen így nem volt a történetnek se eleje, se vége.
A mocsár színű szemnél homlokon is csaptam magam, mert igen szép barna szeme van neki egyébként, de egy mocsár minden tud lenni a gondolataimban, csak nem szép, hanem inkább egy büdös, ragacsos, koszos hely jut eszembe róla...
Talán a következő tetszeni fog
Sziaa.~
TörlésHa kaptál mailes értesítőt arról, hogy válaszoltam már, akkor valószínűleg meglepett, hogy az előző válaszomat kitöröltem.
Őszintén bevallom, én nagyon örültem a véleményednek. Szeretem, ha az emberek őszinték velem, és az, hogy a negatív véleményedet megosztottad velem, ahelyett, hogy szimplán csak bezártad volna a blogot, nekem örömöt okozott. Ám egy-két óra elteltével nem is egy olyan írótársam megjegyezte, hogy ez nem vélemény volt, hanem majdhogynem kioktatás a hangvétel miatt, akiknek a szavára nagyon is adok, hogy úgy éreztem, a válaszom már nem állja meg a helyét. Hiszen igazuk van. A hangvételed kötekedő és durva(?). Bár én nem láttam elsőnek annak, hiszen sosem vettem fel az effajta stílust, de sokadjára elolvasva érezhető az él abban, amit írtál. Hiszen olyanokba szóltál bele, ami az író saját döntése. Amit nekünk kell eldöntenünk, hiszen rajtunk áll a történet menetele, nem az olvasóktól függ. Értem én azt is, hogy értelmetlennek találtad az írást, hidd el, sokan így vélekednek az írásaimmal kapcsolatban és tudom, van még hova fejlődnöm, de ez egy fanfiction, egy röpke írás, ami csak egy kedveskedő egyperces volt egy embernek, akinek a hátteret nem kellett leírnom, hiszen ő élte át azt, amit a történetben Kyungsoo. Nem szándékoztam ezt részletezni. A többivel kapcsolatban pedig úgy érzem, felesleges magyarázkodnom, hiszen nem feltétlenül biztos, hogy érdekel is téged az, miért van így megírva a történet.:) Én még mindig örülök annak, hogy leírtad a véleményedet, de be kell látni, ha nem nekem szólt volna ez a komment, hanem mondjuk egy érzékenyebb írónak, valószínűleg mélyen a szívébe szúrtad volna a kést. Ezzel csak arra célzok: a szavaknak súlya van, meg kell tanulni kezelni őket. Még webfelületen keresztül is. És így a végére azért azt is megjegyezném, hogy egy negatív kritika nem egyenlő egy kioktató hangvételű szidalmazással. Mindenesetre nagyon köszönöm, hogy leírtad a gondolataidat, én tényleg örömömet leltem az olvasásában (elsőre)!
Sumire