Érintett banda: EXO
Páros: DO [Do Kyungsoo] x Kai [Kim Jongin]
Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem, daddy!kink
Korhatár: 12+
Jongin szerette az olyan lustálkodósan kellemes napokat, mint amilyen az aznapi volt. Kifejezetten élvezte, mikor csend honolt a piciny lakás minden szegletében; mikor még az óramutató monoton kattogása sem zavarta meg a némaságot a lemerült elemeknek köszönhetően.
Ilyenkor bármilyen kisebb rezdülés éles hangként törte meg a légkört, ami bár kellemetlen volt, mégis szórakoztatónak tartotta, miként ujjait itt-ott megkopogtatta a falon, ahogy útja a hálóból a fürdőbe vezetett. Az egyedül töltött órák mindig gyorsan teltek el számára, hiszen gyermeki szokásainak köszönhetően akármivel feltalálta magát. Lehetett az egy katicabogár a kert sűrűn növő, élénkzöld fűjén mászva; egy darab kavics, mely más színben pompázott a többi járdaszéli kődarabbal ellentétben; vagy akár csak egy grafit, ami nemcsak a lap fehér felszínét, hanem ujjának végét is szürke, néha már fekete foltokkal tarkította be. Olykor a különböző hangokat mérte fel maga körül; az utcán elhaladó járművek zajait, ahogy a kipufogók pöfékeltek; a szomszédok kutyáinak ugatását, avagy macskáinak nyervogását; a tompa és halk lépteket, melyek a kapun kívülről is bejutottak a buja kert idilli környezetébe.
Jongin mégis ujjainak kopogását szerette a legjobban; ahogy a felületen itt-ott mélyebb, majd magasabb hangot hallatott puha begyeinek nyomán a festett fal. Előfordult, hogy a nappali kemény és hideg, mahagóni színű parkettáján elnyújtózkodva játszadozott, mindkét kezével olykor rácsapott a padlóra, ezzel a hangos csattanás kizökkentő, már-már túlontúl fület sértő zaját kiváltva.
Órákat tudott a különféle megfigyeléseivel eltölteni. Berögzült vekkere azonban soha nem romlott el, mindig időben szólalt meg ahhoz, hogy véglegesen a konyhába rohanjon puha, szinte szárnyaló léptekkel, melyek suhanó hangjáról senki sem tudta volna megmondani, hogy valóban emberi közlekedést hall-e. Olyan könnyedén mozgott a helyiségben, mintha oda teremtették volna; mintha minden percét azon a helyen töltötte volna.
Jongint nem zavarta a csend. Míg az ebédet készítette, nem kapcsolt tévét vagy magnót, csak a kés siklását, a fakanál ütődését és a villa koccanását lehetett abban a fél órában hallani, ami újfent zeneként csengett a fiatal füleiben. El nem múló lelkesedésének és kifogyhatatlan energiájának köszönhetően minden a legtökéletesebben haladt, még pihenni is volt ideje, mikor már csak a rizs vízben ázását várta.
Amint hallotta a bejárati ajtó zárának kattanását, eddig arcán ékeskedő mosolya még szélesebben terült szét, majd a székről felpattanva szökdécselt ki az előtérbe. Meg sem várta, hogy az idősebb levegye magáról mélybarna ballonkabátját, lendületből ölelte át hazaérkező párját. Halk köszönések közepette Kyungsoo nem volt rest az üdvözlést viszonozni, ám a szerelmes ölelést megtörve határozottan tolta el magától a fiatalabbat, hogy a feleslegessé vált ruhadarabtól megválhasson.
Jongin egy helyben toporogva figyelte az idősebbet, aki cipőit megragadva rakta fel a polc tetejére a csutakolást igencsak megérdemlő darabokat. Kyungsoo tudta, miért áhitozik a fiatal, így karjáért nyúlva várta meg, míg az össze nem kulcsolta ujjaikat.
Miután párja elé helyezte a kerek, keményfa ebédlőasztalra a fekete és forró italt, elzárta a gázt, s a terítést hamar megoldva foglalt helyet a másikkal szemben. Kyungsoo még odasietett a mosogatóhoz, hogy rövid kézmosás után végül nekiláthasson kedvese által elkészített ebédjének. Szerette, hogy a fiatal mindig rendbe tartotta a házat; hogy soha nem kellett rendetlenségre hazajönnie. Még ha Jongin úgy is döntött, hogy kell egy kis változtatás valamelyik helyiségben, mire ő hazaért a munkából, nem látszódott jele a fiatal rumlival járó merényletének.
Jongin kíváncsian tekintett párja arcára, s mikor az ráemelte tekintetét, s hatalmas szemeivel a fiatalabb pillantását viszonozta, megkérdezte, amit eddig minden egyes nap. - Milyen napod volt, apuci? - billentette oldalra fejét, miközben lábait lassan ringatni kezdte a padló felett. Minden figyelmét az idősebbnek szentelte, aki a megszokott aranyos gesztustól végre elmosolyodott. Vastag, szív alakú ajkai széles görbét alkottak, amitől Jongin még szórakozottabban lóbálta lábait az asztal alatt. Kyungsoo kemény és határozott arca kedvessé és szeretetteljessé vált, szemei is melegséget árasztottak, miközben az asztalon átnyúlva ragadta meg Jongin villán pihenő kezét.
- Fárasztó, mint mind, kincsem... - sóhajtotta maga elé kissé szomorkásan Kyungsoo, majd lassan nekiálltak elfogyasztani az ebédet.
Jongin hozzászokott a csendhez. Kyungsoo mellett meg kellett tanulnia, mi az a rend, mi az a szófogadás és mi az a szeretet. Párja gondoskodott róla, megajándékozta kisebb tárgyakkal, különleges estékkel a fiatalt, amikor csak tehette, s ha Jongin nem szegte meg a csend szabályát. Kyungsoo szerelmes volt a némaságba; a feszültségmentes és zajtalan némaságba.
Jongin pedig alkalmazkodott, hiszen ő meg párját szerette.
~ 菫
Szia!
VálaszTörlésAranyos kis novella lett, békés, nyugodt hangulatot árasztó, amit olyan kellemes olvasni is. :) Nagyon tetszett maga a téma is, elgondolkodtató volt nekem, hiszen az emberek többsége nem bírja a csendet, mintha "beszédkényszerben" szenvedne; mindenféle felesleges és semmitmondó csevegéssel akarják kitölteni a csendet, mintha az valami nemkívánatos dolog volna, mintha félnének a csendtől, pedig annak is megvan a maga funkciója... Na jó, kicsit elkalandoztam, de ezeket a gondolatokat váltotta ki belőlem a történet olvasása :) Ami még nagyon tetszett, hogy bár a csend állt a középpontban, mégis végig jelen volt a zeneiség, ami annyira szépen kiegészítette a csendet, összhangban volt azzal - mintha a kompromisszumot szimbolizálta volna, ami a kapcsolatukban is benne volt. Szóval ez a kettőség nagyon szép egészet alkotott. :)
Örülök, hogy olvashattam. ^_^
Sziaa.~
TörlésNagyon örülök, hogy így gondolod; elég sokat ültem felette, hogy a kérést hogyan teljesíthetném, s teljesen vakságba burkolózva álltam neki.:')
Számomra a csend talán olyan, mint Jonginnak a történetben, bár nem ennyire erősen hangsúlyozza a mindennapjaimat. Igazad van, s valamelyest szerintem ennek az az oka, hogy mikor két ember között beáll a csönd, s nem ismerik egymást eléggé ahhoz, hogy tudják, ebben semmi rossz nincs, akkor egy idő után azért feszült lesz a légkör. Hiszen téma nélkül egymás mellett ülni manapság már nem annyira 'elfogadott' - nem tudom, hogyan fejezhetném ki ezt máshogyan. ._. Pedig a csend szerintem önmagában is olyan, mint egy erdő bármely évszakban; mindent elmond kimondott szavak nélkül. Akkor csak érezni kell.
Nagyon örülök, hogy megosztottad velem a gondolataidat, így biztos lehetek benne, hogy bár nem véltem úgy, hogy sikerült a csend-ritmus közötti összhangot leírnom, az általad leírt sorok elárulták, hogy nem végeztem olyan rossz munkát.:)
Köszönöm szépen, hogy írtál! :3
Sumire
Szia :D
VálaszTörlésAhh, ez kellett nekem, végre egy KaiSoo, amiben Jongin ilyen gyermeki, nem pedig az a beképzelt szépfiú. *0* Na és Soo apuci... Nem bírja a szivem, nagyon imádom őt. Bár reménykedtem egy jó kis smutban, ha már daddy!kink, ez is tökéletes volt Jongin személyiségének köszönhetően, szerintem ezt nagyon eltaláltad. ;)
Köszönöm, hogy olvashattam. <3
Sziaa.~
TörlésTudod, hogy én nem szeretem őt egy beképzelt faszfejnek ábrázolni.x) Ezért is volt 'könnyebb' őt passzívnak írni a történetben.:D Addig, míg nem kellett beleírnom Soo-t, nem is voltak problémáim.
Fluffról volt szó, nem smutról, jó hogy ilyet írtam.:0 Esély nem lett volna rá, hogy én ezzel a párossal smutot írjak, szóval kár volt ilyesmire számítanod.x)) Főleg, hogy nem azt kértél - még szerencse, akkor tuti SeXing lett volna belőle.xD
Köszönöm, hogy írtál!
Sumire
Sziiia~.
VálaszTörlésEz a páros számomra mondhatni még mindig az elképzelhetetlen kategóriába tartozik, de ettől eltekintve nagyon kis aranyos és élvezetes os lett.^^ Kai valami hihetetlen imádnivalóra sikeredett, egy nagy gyerek, én pedig kifejezetten szeretem, ha ilyennek van ábrázolva.:"3 Soo-t furcsa volt 'apucinak' elképzelni mellé, de talán nem lehetetlen. Összességében nagyon kis kellemes történet lett, szinte rendesen megnyugtatja az embert.^^
Köszönöm, hogy olvashattam!:"3
Ai
Sziaa.~
TörlésSzámomra nem elképzelhetetlen, hanem egyenesen lehetetlen, de hát... Sokan kedvelik, s ha már ezzel lett kérve a történet.:')
Azért, mert Jongin egy nagy gyerek. Aki nem látja be, az menjen szemészetre ._.
Haha, hát Kyungsoo tényleg jobb domnak ebben a párosban, de kifejezetten kínlódtam a végénél, így határozottan örülök annak, hogy még neked is tetszett.:'))
Köszönöm, hogy írtál!
Sumire