Nem friss.
Ez csupán csak egy figyelemfelkeltő poszt, ami
elsősorban nem magam miatt kerül fel a blogra, hanem a kampány híresztelésének
céljából. A csatlakozás nem kötelező, de a részvétel sok szempontból fontos
lehet egy-egy író önbecsülését elnézve.
„Szeretsz blogot olvasni, igaz? Ki ne szeretne,
hisz ingyen van és akad köztük hihetetlenül jó, szépen megírt, választékos. Nem
tudhatom, a te olvasási szokásaid milyenek. Kedveled azt, ha hétről-hétre kapsz
egy újabb kis morzsát, vagy jobb szereted megvárni, hogy egy történet véget
érjen és egyben elolvashasd, de ez mondhatjuk, hogy nem is fontos momentuma a
mondandómnak.
Gondolom, azért olvasod a kedvenc történeteidet,
mert megszeretted egy részét vagy egészét. Megfogott valami benne. Talán a
hangulata, az egyik szereplője, vagy akár az egészet, ahogy van, imádod, de te
azon olvasók táborát gyarapítod, akik elolvassák a friss részt, majd bezárják
az ablakot. Nem hagysz nyomot, nem írsz kommentárt, nem lájkolsz, csak jössz és
mész. Most játszunk el a gondolattal, hogy egy nap visszanézel a kedvenc
oldaladra, de nem látsz új részt. Pár nap múlva megint, de még mindig semmi.
Eltelik egy hét, majd kettő, de az oldal érintetlen, csupán a legutolsó
bejegyzés alatt kezdenek el gyűlni a kommentárok úgy, ahogy azelőtt ez egyik
alatt sem volt szokás. A kíváncsiságod hajt, ezért megnézed a kommenteket, ahol
szomorúan tapasztalod, hogy arról írnak a társaid, hogy a blogot nem írják
tovább, mert az írója azt hitte, hogy egy olvasója sincs. Az elején nagy kedvvel
és lelkesedéssel írt, mára viszont úgy vélte, hogy a történet folytatását
megtartja magának, nem tölt többet hosszú órákat azzal, hogy többször átnézze a
helyesírást, a párbeszédeket, nem tölt több időt egy olyan oldal
csinosításával, amire senki rá sem bagózik, hiába tölti ő minden szabad percét
azzal, hogy a blogja minden formában szép és igényes legyen. Úgy vélte, hogy a
gondolatait megtartja magának, hisz minek is tenné fel, ha az nem érdekel
senkit, pedig te ott voltál, csak ezt ő nem tudta.
Tegyél azért, hogy ilyen ne fordulhasson elő. Hagyj
magad után nyomot. Nem muszáj regényt írnod, elég, ha jelzed a jelenléted
kommentben egy "#miisittvagyunk <3 " jeligével. Persze, ha
hosszabb véleményt írnál, ezt a jelige után nyugodtan megteheted. A MIIV (Mi is
itt vagyunk) nem kötelez semmire. Nem kérem, hogy oszd meg ezt a bejegyzést,
nem kötelezlek, hogy tegyél ki egy plecsnit a blogodra. Semmi sem kötelező, de
tudd, hogy az, hogy te leírsz pár betűt néhány másodperc alatt, neked semmi, de
a kedvenc íród tudni fogja, hogy ott vagy, nagyobb kedvvel és talán hamarabb
hozza majd a részt. Tegyünk azért, hogy a tehetségek köztünk maradjanak, és ne
adják fel!”
Mint fentebb említettem: csak a kampány
híresztelése miatt került fel ez a bejegyzés, hiszen hova máshova rakhatnám
fel, ha nem ide? Bár terveim között szerepel egy fanfiction-mentes övezetet nyitni;
egy olyan blogot, ahol a saját tapasztalataimat és meglátásaimat osztanám majd meg, de ez hónapos tervezgetések ellenére sem sikerült még, pedig elég sok
mindent össze tudtam volna rajta foglalni. De ahogy fictiont sincs alkalmam
sokat írni, úgy vélem, az sem lenne valami sikeres az elkövetkezendő fél évben.
Nagyon ötletesnek és egyben elég jogosnak vélem Sky
kampányát. Sajnos vagy épp nem sajnos, én azok közé tartozok, akik csak ritkább
esetekben nem írnak egy-egy elolvasott történet alá. Jobb szeretem, ha az író
tudja, mit gondolok arról, amit alkotott, s ha privátban nincs is esélyem
összefoglalni, hát akkor marad a blog - főleg, hogy ritka, ha mostanában fanfictionöket olvasok, így annak a kevésnek is próbálom tudtára adni, miért érdemes folytatnia azt, amit csinál. Sajnálattal vettem azonban észre, hogy a
kommentek száma túlnyomórészt alább hagyott az elmúlt egy évben, vagy csak pont azok
alatt nem vélek felfedezni olykor egyet sem, amik igazán megérdemelnék akár már
csak azt is, hogy „tetszett”. Nem kell ahhoz különösebb tudomány, hogy a saját
véleményünket megfogalmazzuk az adott írónak, szimplán egy kis kedvesség és
aktívság. Az emberek mintha ellustultak volna, pedig ezt akár kölcsönös
erőfeszítésnek is fel lehetne fogni: Az író alkot, hogy az olvasó örömét lelje
benne, míg az olvasó véleményez, hogy az író lelkesedést gyűjtsön.
Csak a saját nevemben tudok megnyilvánulni, de úgy
vettem észre, hogy bár a kritika mindig hasznos fejlődés terén, azért az
örömteli kommentek is bőven képesek az ember kedvén javítani.
A kampány tényleg nem kötelező, de szerintem igazán szép
gesztusnak minősül.
forrás: Sky Jensen
~ 菫
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése